Idézetek a fejlődésről
(1527)
Hagyományosan az amerikai álom épp ez, a gyarapodás, a szorgalom és a tehetség küzdelme, hogy a pusztulásból élet, a semmiből valami, aztán a valamiből még több valami legyen.
A tökéletesség princípiumának értelme ez: tökéletesítsd magadat, vagy: tedd tökéletesebbé mind testi, mind lelki ereidet és tehetségeidet; ennélfogva tedd magadat alkalmatossá mentől több lehetséges célokra.
Amikor 0-ról 1-re, aztán 1,5-re, aztán 3-ra, majd 5 és 10 km-re előrelépsz, elkezdesz gondolkodni, meddig juthatsz el. Ez a fajta idióta gondolkodás vesz rá embereket, hogy felállítsák az egy perc alatt fejjel feltört tojások világrekordját (80 amúgy), és ez vezetett el engem oda, hogy elkezdjek gondolkodni, vajon végig tudnék-e futni egy maratont.
Minden korban konfliktus van a tradíciók és a modernitás között. Optimális esetben a modernitás hívői kíváncsiak a hagyományokra, mert az a kultúrájuk, a gyökerük, a hagyományt mélyen képviselők pedig megértik azt, hogy a világ halad, és a fiatalok másfelé mennek.
A világban egyedül a változás állandó. Ha megrekedsz a saját nézeteidben, korlátozod önmagad és a fejlődésedet is.
Lehet, hogy soha többé nem leszünk százszázalékosak, de mindig lehet kicsivel jobban lenni, és ebben van az erő. Ebben van a remény.
Bár lehetnek olyan hegeink, amelyeket inkább elrejtenénk, mert a hozzájuk kapcsolódó lelki vagy érzelmi fájdalom sokkal nagyobb, mint a sérülés keletkezésekor bennünket ért fizikai fájdalom, olyanok is léteznek, amelyeket minden tükörbe nézéskor látni akarunk. Ezek a sebhelyek ugyanis hasznos emlékeztetői a múltunknak. Arra tanítanak, hogy erősebbek vagyunk az azokat kiváltó erőnél.
Az ember alulról építkezik, téglát rak téglára. Ha munka közben kinyújtja a kezét a következő tégláért, és nem talál semmit, biztos meglelte a bejáratot. Ott kell keresni, ahol hiányzik valami.
Akarj több lenni minden egyes nap, akarj többet elérni, mert ez adja az emberi lét egyik értelmét. Leélhetsz úgy egy életet, hogy semmit nem akartál elérni és semmit nem tettél hozzá a világhoz, csak nem biztos, hogy ezt az életet érdemes volt végigélni.
Meg lehet teremteni magunkban a változás, a változtatni akarás élményét nap mint nap.
Hogy ki, mikor és minek a hatására találja meg az útját, arra nincsenek sablonok, a világutazóból is lehet szerzetes, és akár egy remete is nekivághat az útnak.
Abban nem vagyok biztos (...), hogy a korral okosabb lesz az ember, de abban igen, hogy megtanul kikerülni egy csomó bajt.
Az embernek azonnal újjá kell formálnia magát, amint régi énje a földre kerül.