Idézetek a fejlődésről
(1711)
Hogyha az emberek csak annyi gondot fordítanának jellemük tökéletesítésére, mint amennyit cipőjük tisztítására, milyen jól állna az emberiség ügye!
Létezik egy hivatás, az összes közül a legjövedelmezőbb, amelyet - hihetetlen! - szinte senki sem gyakorol... - az öntökéletesítés.
Az ember azt hinné, ha észleli saját magán a problémás magatartásformát, akkor máris egyenes út vezet a változáshoz, de ez messze nem ilyen egyszerű.
Vagyunk valamilyenek, annak megfelelően, ahogy neveltek, amik ránk ragadtak, illetve amiket eltanultunk másoktól. Aztán egyszer csak rájövünk, hogy nem jól csináljuk, és a boldogabb élet érdekében elengedhetetlen a fejlődés és a változás.
Néha arra is rá kell jönnünk, hogyan használhatunk a lehető legrosszabbul valamit, hogy a jövőben azt kizárjuk.
Ha hibáztál, még ha súlyos hibát vétettél is, bármikor újrakezdheted, mert a kudarc nem az, ha a földre zuhansz, hanem ha ott is maradsz.
A kreativitás olyan ötleteket eredményez, amelyek újak neked. Az innováció olyan ötleteket eredményez, amelyek újak az egész világnak.
Amíg nem teszünk valamit azért, amit tanultunk, addig olyan, mintha meg sem tanultuk volna.
Esztelen és önmagának ellentmondó elképzelés, hogy ha soha nem térünk új utakra, létrehozhatunk valamit, ami eddig soha nem létezett.
Pillangó voltam, amely éppen csak kibújt a bábjából, először csak verdesett a szárnyaival, és nem tudta, mikor lesz képes fölrepülni.