Idézetek a fejlődésről
(1468)
Engedd meg magadnak, hogy önmagadon keresztül tévedhess, ugyanis csak a saját hibáidból tudsz tanulni. Ha sokat hibázol, sok esélyed van a tanulásra, de figyelj arra, hogy egy hibát lehetőleg csak egyszer kövess el.
Minél keményebb az út, annál nagyobb a jutalmazó értéke. Minél nagyobbat lépünk kifelé a komfortzónából, annál nagyobb az énfejlődés lehetősége.
Könnyű elképzelni egy tökéletesebb világot. Sok ilyen utópista elképzelés megvalósítása már sokkal nehezebb.
Az élet értelme minden ember számára a fejlődés, mint ahogy a fák és növények célja is ez. A fák és növények ott nőnek, ahová ültették őket, automatikusan, és megszabott keretek között; az ember viszont szabadon fejlődhet és mozoghat tetszése szerint. A fák és a növények csak bizonyos lehetőségeket és jellemvonásokat fejleszthetnek ki; az ember azonban bármilyen erőt és tehetséget kialakíthat, amelyet valaki, valahol, valamikor már megmutatott a világnak.
A boldogságunk érdekében alapvetően fontos, hogy a régit meghaladva folyamatosan egyre magasabb szintre jussunk.
Én is emberből vagyok, hibázom. De a nagyobb baj az lett volna, ha nem tanulok belőlük.
A példaképek arra valók, hogy túllépj rajtuk. Ők sem haragudhatnak, ha kilométerköveknek tekinted őket, maguk is ezt az utat járták be.
Amikor felérünk egy hegyre, nem a célt találjuk meg, hanem újabb csúcsokat. Mindig vannak újabb csúcsok.
A bölcs ember támadói pártjára áll. Neki még nagyobb érdeke, mintsem azoké, hogy a maga sebezhető pontjait megtalálja. A seb beheged és lehámlik róla, s amidőn ellenségei már diadalmaskodni akarnak rajta, íme, ő sebezhetetlenné vált.