Idézetek a fejlődésről
(1495)
Gyakran összetévesztjük a tapasztalatot a tanulással. A tapasztalat önmegismeréshez vezet, bölcsességet, az élet megbecsülését adja. De hogy ebből tanulunk-e, az a következő akadálynál fog kiderülni.
Az ember legnagyobb reményének azt tartom, ha képes elképzelni önmagát olyasvalakinek, aki még képes fejlődni. Tehát a mostani tudása nem a végső tudása, hanem van még benne hely, hogy még többet és még többet tudhasson meg, és ő maga, önmaga ezáltal többé váljon.
Rendkívülinek lenni egyrészt azt jelenti, hogy eldöntöd: minden alkalommal többet teszel, mint amennyit elvárnak tőled. Másrészt ha csak a minimumot teszed meg, kihagysz egy lehetőséget. (...) A kihagyott lehetőségek összeadódnak, ami hatalmas veszteséget okoz. Képzeld el, a különbséget, ha száz dollárt ötszázalékos megtérüléssel fektetsz be, és ha 105 százalékossal. Az eltérés az idő előhaladtával folyamatosan nő. Ez történik az életben is. Az kapod vissza, amit beleteszel, és az eredmények összeadódnak.
A kudarc a tanulási folyamat természetes része. Ha nem buksz el néha, akkor valószínűleg nem kockáztatsz eleget.
A történelem nem tűri a vákuumot. Ha az éhezés, a járvány és a háború hanyatlóban van, akkor az emberiség teendőinek listájára szükségképpen fel kell kerülnie valami másnak. És ajánlatos nagyon alaposan meggondolnunk, mi legyen az. Másképp hiába aratunk teljes győzelmet a régi csatatereken, teljesen felkészületlenül érnek bennünket az új ütközetek.
Ha a hibázás nem rejt nagy veszélyeket, bizonyos típusú hibákat véteni a világ legracionálisabb dolga - ezek vezethetnek ugyanis a váratlan felfedezésekhez.
A változásokat főleg azért nehéz menedzselni, mert úgy érezzük, hogy egy már megszokott, bevált, érzelmekkel és érdekekkel töltött zsákot kell kidobni. Nehéz ezt akkor is megtenni, ha a zsák már félig üres és foltosan a sarokban hever, és nehéz akkor is, ha annyira tele van kacatokkal, hogy megfogni is alig bírjuk. A változások kezeléséhez úgy érdemes nekikezdeni, ha hajlandók vagyunk az érzelmeket és az érdekeket kivenni a lelki szütyőnkből, és egyesével megvizsgálni ezeket.
Amikor belátjuk, hogy a saját életünket csak mi élhetjük, akkor kezdhetünk el változni napról napra.
Önmagunk formálásához minél több önismeretre van szükség. Sajnos a legtöbben gyakran másokat akarnak formálni, holott magukon kellene kezdeniük a sort.
A kudarc valójában a tanulási folyamat fontos része. Mint ahogy az evolúció is próbálkozások sorozata, az élet is tele van kiindulópontokkal és elkerülhetetlen buktatókkal. A siker kulcsa, hogy minden tapasztalatból levonjuk a tanulságot, és az új tudás birtokában továbblépünk.
Az elme nem azzal nő, ha teletöltjük mások gondolataival, hanem azzal, ha saját képességeit gyakoroltatjuk vele.
A kudarc lehetővé tette számomra, hogy az elképzeléseimet a lehetőségeimhez igazítsam.