Idézetek a félelemről
(1382)
A pánik nagyon is hasznos lehet, ha az ember úgy érzi, tehet még valamit, noha közben teljesen tehetetlennek is érzi magát; ez a lehetetlen ellentmondás könnyen bárkit az őrületbe kergethet. Akkor viszont nincs miért pánikolni, ha már egyáltalán semmit sem tehetsz.
Mily jó biztos partról nézni, amint a vihartól
Zajló tenger habjaiban más küzd a veszéllyel.
Nem minthogyha öröm voln` látni a más veszedelmét,
Ámde mivel jó érzés mentnek lenni a bajtól.
A szeretet ereje tökéletes. Ez az erő kreatív, önszerveződő, egészséges, öngyógyító, emellett bőségesen rendelkezésre áll. A félelem ereje beszámíthatatlan, destruktív, erőszakos, betegségeket okoz, és hiányos. Szélhámosként mutatkozik meg, eltorzítja valódi lényedet, és arra vesz rá, hogy a valódi éneddel ellentétes módon viselkedj.
A félelem egy érzelmi zsarnok, akinek nem áll szándékában szabadon engedni rabszolgáit. Egyre csak azt fogja hajtogatni, ami gondolataid összezavarásához és vágyaid félrevezetéséhez szükséges.
Az embereket kísérő félelem és gond
Nem riad el sem a fegyverzajtól, sem feszes íjtól,
És fejedelmek vagy más földi hatalmak előtt is
Bátran jár-kel, mit sem tartva a fényes aranytól,
Sem bíbor pompájától dús öltözetednek.
Mit kétled hát, hogy csak az elme hatalma, mi győzhet
Itt - főleg hogy egész éltünk küzdés a homállyal.
Akár a gyerek mindentől reszket a vaksi
Éji sötét idején, akként félünk mi a nappal
Fényénél is olyantól, mely nem félnivalóbb, mint
Az, mit a gyermek képzel, s félőn lát a homályban.
Fontos hát, hogy a lélek rémét s elme homályát
Nemcsak a napsugarak, ragyogó dárdái a napnak
Kergessék, de a természetnek a képe s az ész is.
Ha egy fiatal fél a világtól, az élettől, a jövőtől, azt mindenki sajnálatosnak, oktalannak, neurotikusnak tekinti; az ilyen emberről azt tartják, gyáván kitér minden elől. De ha egy öregedő ember titkos borzongást, sőt halálfélelmet érez arra a gondolatra, hogy észszerűen várható élettartama már csak ennyi meg ennyi év lesz, akkor kínosan emlékezünk saját bensőnk bizonyos érzéseire; figyelmünket lehetőleg eltérítjük és a beszélgetést más témára tereljük. Az az optimizmus, amellyel a fiatal embert ítéltük meg, itt csődöt mond.
Olyan sok van a félelemből, és olyan kevés belőlem. És olyan sok a bűntudatból és olyan kevés az elfogadásból.
Az ismeretlen az, amitől félünk, De tudod, ez a félelem akkor tűnik el, ha felülkerekedünk rajta, és megismerve azt, amitől eddig tartottunk, rájövünk, hogy talán alaptalan volt az aggodalmunk.
A félelem és a bátorság gyakran egy és ugyanaz. Vagy harcost csinál belőled, vagy gyáva maradsz. A különbség az ember, aki mögötte van.