Idézetek a félelemről
(1300)
Kéne valami kis füstszagot érezni, mielőtt tüzet kiáltunk. Olyan sok igazi tűz van a világban. Mindennap olvasunk az újságban valami riasztót. A józanság megkövetelné, hogy félelmeinket az igaziakra korlátozzuk.
A gyávaságot nem szeretem, de értem. A szervilizmust, vagyis a preventív gyávaságot, azt már megérteni sem vagyok hajlandó.
Egy jelenség veszélyeinek felmérésénél feltétlenül számításba veendő a veszély említésének veszélyessége.
Bármiről legyen is szó - a lehetséges veszélyek elemzése (még akkor is, ha az elemzés eredménye az, hogy gyakorlatilag nincs veszély) egyértelműen veszélyérzetet kelt a közvéleményben.
Ha egy konkrét eljárással kapcsolatban elhangzik egy kockázatra vonatkozó adat, akkor azt a közvélemény hajlamos önmagában értékelni és a veszély miatt elvetni az eljárást, holott a helyes ítélethez ezt a kockázatot az alternatív eljárások, vagy a nem-cselekvés kockázatához kellene mérni.
Bármely új technológiával, új eljárással, új felfedezés gyakorlati alkalmazásával kapcsolatban felmerül olykor az az igény, hogy a kockázatot, a veszélyt nullára csökkentsék. Ez nem lehetséges és soha nem is volt az. Ezzel a logikával az elektromosság bármilyen alkalmazása betiltható volna, hiszen nem kerülhető el, hogy áramütéstől meghaljanak emberek. Ugyanígy természetesen be kellett volna tiltani az autót, a repülőgépet, de még a csónakázást is.
Amennyiben nem sikerül úrrá lennünk szorongó érzéseinken, aggodalmainkon, félelemmel teljes lelkiállapotunkon - hiába élünk!
A félelemmentes élet nem egyszerűen adomány, hanem élethossziglani gyakorlat. Mi magunk különböző személyes stratégiákkal építjük föl ezt a félelemmentes életet, amelyben megbízhatóság és méltóság egyrészről, szolidaritás másrészről párban vannak egymással. Csak autonóm emberek tudnak szolidáris emberek lenni.
A falak komfortzónák. Néha jó belebújni a csigaházba, holott pedig igazából nem jó. Sajnos.