Idézetek a féltékenységről
(153)
A féltékenység kis híján szétmar (...) belül, mintha a lélekben is volna sav, akár a gyomorban, csak a marása sokkal kínzóbb, és nem múlik el néhány szelet háztartási keksz elfogyasztása után.
A féltékenység olyan elmebaj, amely maga idézi elő kiváltó okait. Nem az lesz féltékeny, akit megcsalnak, hanem azt csalják meg, aki féltékeny.
Úgy vagyok a biliárddal, mint a szerelemmel: legalább két ember kell hozzá, és három már sok.
Egy egészséges féltékenység, a harc a szerelemben (...) nagyon jó hajtóerő. Mindenki olyan nőt szeretne, aki mások számára is vonzó.
Féltékenység miatt nem üldözhetünk el senkit sem. Azzal meg kell tanulni együtt élni. Mert nem igaz, hogy nincs, mindig van. A szerelem, a szeretet minőségét mutatja, ha megbirkózunk vele és felülemelkedünk rajta.
A féltékenységben rejlő legnagyobb veszély az, hogy tárgya előbb-utóbb rákényszerül önnönmagában keresni az őt ért vádaskodások okát. Így aztán fény derül olyan érzelmekre is, amelyekre addig nem figyelt fel.
Ha nem vagyunk képesek hagyni a másikat szabadon lélegezni, ha neheztelünk rá, hogy tőlünk távol is jól érezheti magát, az nem a szerelmünk jele, inkább a bizonytalanságunké. Azért akarjuk, hogy ott legyen, mert nekünk úgy a jobb, mert úgy vagyunk biztonságban, mert akkor tudjuk igazán, hogy szeret. Ha távol van, jönnek a kétségek, jön a szorongás.
Bárki lehet féltékeny. Mindannyiunkban benne van. De le kell győznöd a féltékenység démonát, vagy elszakítja tőled a másikat.
Ne vesztegessétek az időtöket féltékenységre! Van, hogy az ember vezet, van, hogy lemarad. A verseny hosszú és a végén úgyis csak magaddal versenyzel.
A lihegő féltékenység (...) nem kényszeríthet bennünket bűnök és őrültségek elkövetésére úgy, hogy megőrizzük szívünk és agyunk ártatlanságát.
A leghűségesebb hívek is tűnhetnek egy pillanatra gazembernek. Attól még nem válnak azzá.
Tudod, a szerelem sötétben
termelődik, mint a melatonin.
Ez ahhoz kell, hogy aludni tudjunk.
Mármint a szerelem. Aztán ha végre
sikerül, biztos megint valami rémálom
jön majd, hogy már nem az enyém
vagy, hanem valaki másé: mint
aneszteziológusok álma.