Idézetek a féltékenységről
(145)
Ha nem vagyunk képesek hagyni a másikat szabadon lélegezni, ha neheztelünk rá, hogy tőlünk távol is jól érezheti magát, az nem a szerelmünk jele, inkább a bizonytalanságunké. Azért akarjuk, hogy ott legyen, mert nekünk úgy a jobb, mert úgy vagyunk biztonságban, mert akkor tudjuk igazán, hogy szeret. Ha távol van, jönnek a kétségek, jön a szorongás.
Bárki lehet féltékeny. Mindannyiunkban benne van. De le kell győznöd a féltékenység démonát, vagy elszakítja tőled a másikat.
Ne vesztegessétek az időtöket féltékenységre! Van, hogy az ember vezet, van, hogy lemarad. A verseny hosszú és a végén úgyis csak magaddal versenyzel.
A lihegő féltékenység (...) nem kényszeríthet bennünket bűnök és őrültségek elkövetésére úgy, hogy megőrizzük szívünk és agyunk ártatlanságát.
A leghűségesebb hívek is tűnhetnek egy pillanatra gazembernek. Attól még nem válnak azzá.
Tudod, a szerelem sötétben
termelődik, mint a melatonin.
Ez ahhoz kell, hogy aludni tudjunk.
Mármint a szerelem. Aztán ha végre
sikerül, biztos megint valami rémálom
jön majd, hogy már nem az enyém
vagy, hanem valaki másé: mint
aneszteziológusok álma.
A szerelmes ember a legönzőbb istenteremtése. Nem a párját szereti, hanem önmagát. Képes volna-e megérteni bármelyik szerelmes - aki szerelméért állítólag semmi áldozatot nem sokall -, hogy az imádott lény számára előnyösebb volna a vetélytársa? Vajon akad olyan, aki ezt felismerve félreáll? Ha a szerelem valóban a másik ember szeretete volna, azonos volna a lemondással.
A féltékenység a kapcsolat sója, de túl sok belőle hosszú távon elég strapás tud lenni.
Megalkuvás mindig belső bizonytalanságból, valójában önbizalomhiányból fakad. Mint ahogy a féltékenység is ugyanebben gyökerezik. Mert akkor vagy féltékeny, ha nem bízol abban, hogy te jó nő vagy.
- Nem vagyok féltékeny. (...)
- De, az vagy. És tudod, hogy ez mit jelent? Azt, hogy számítok neked. Hogy fontos vagyok neked. Mint ahogyan te is fontos vagy nekem. Ezért nem akarom a volt pasidat a közeledben látni, érted? Bízz bennem egy kicsit jobban, soha nem csalnálak meg. Ha igazán szeretsz valakit, nem teszel ilyet.
Az irigység és a féltékenység azért értelmetlen és azért butaság, mivel mindenki egyedi példány, tehát összemérhetetlen, összehasonlíthatatlan.
Az asszonyi féltékenység igen erős démon, úgy mondják, még a halálban sem hagyja el a fehérnépet.
Ha jó nő szolgál fel, nincs férj a világon, aki a felesége szemében elfogadhatóan viselkedne.
- Tonikot szoktál inni, most miért gyömbért kértél? - kérdi az asszony a pincérnő távozása után.
- Gyömbért kívánok - feleli a férj.
- Aha, tudom én jól, hogy te mit kívánsz.
- Miért? Szerinted tonikot?