Idézetek a féltékenységről
(158)
A féltékenység mértéke egyáltalán nem jelöli az érzelmi kötődést is! Jelezheti a magánytól való félelmet, a tehetetlenséget, sodródást, amibe a kiszolgáltatott ember belekerül. A magány iszonytatóbb, mint a perpatvarok által felszabdalt kapcsolat.
A féltékenység olyan, mint a só vagy a cukor: tíz deka só vagy félkiló cukor megöli az embert; de apró adagokban a só is, a cukor is szükséges az élethez.
Féltékenység izzik fel bennem, és elszégyellem magam. Szánalmas vagyok. Kötélhúzást játszom, holott senki sincs a kötél másik végén.
Minden házaspárnak jót tenne, ha az asszony látná, hogy a férjet ölelgeti egy kiscsaj, a feleséget pedig egy harmincas krapek.
A féltékenység kis híján szétmar (...) belül, mintha a lélekben is volna sav, akár a gyomorban, csak a marása sokkal kínzóbb, és nem múlik el néhány szelet háztartási keksz elfogyasztása után.
A féltékenység olyan elmebaj, amely maga idézi elő kiváltó okait. Nem az lesz féltékeny, akit megcsalnak, hanem azt csalják meg, aki féltékeny.
Úgy vagyok a biliárddal, mint a szerelemmel: legalább két ember kell hozzá, és három már sok.
Egy egészséges féltékenység, a harc a szerelemben (...) nagyon jó hajtóerő. Mindenki olyan nőt szeretne, aki mások számára is vonzó.
Féltékenység miatt nem üldözhetünk el senkit sem. Azzal meg kell tanulni együtt élni. Mert nem igaz, hogy nincs, mindig van. A szerelem, a szeretet minőségét mutatja, ha megbirkózunk vele és felülemelkedünk rajta.
A féltékenységben rejlő legnagyobb veszély az, hogy tárgya előbb-utóbb rákényszerül önnönmagában keresni az őt ért vádaskodások okát. Így aztán fény derül olyan érzelmekre is, amelyekre addig nem figyelt fel.