Idézetek a féltékenységről
(161)
A nagy féltékenység feltétlenül megöli a szerelmet; de az ember olyan, hogy ha egyáltalán semmit sem féltik, akkor úgy érzi, hogy semmire sem értékelik.
Ha a feleséged elhagy, mert nem tudsz élni, az fájdalmas. De amikor tudod, hogy egy másik emberhez ment, amikor rájössz, hogy összehasonlít vele, és hogy te magad is ahhoz a rohadékhoz hasonlíthatod magad, az elviselhetetlen.
A féltékenység mértéke egyáltalán nem jelöli az érzelmi kötődést is! Jelezheti a magánytól való félelmet, a tehetetlenséget, sodródást, amibe a kiszolgáltatott ember belekerül. A magány iszonytatóbb, mint a perpatvarok által felszabdalt kapcsolat.
A féltékenység olyan, mint a só vagy a cukor: tíz deka só vagy félkiló cukor megöli az embert; de apró adagokban a só is, a cukor is szükséges az élethez.
Féltékenység izzik fel bennem, és elszégyellem magam. Szánalmas vagyok. Kötélhúzást játszom, holott senki sincs a kötél másik végén.
Minden házaspárnak jót tenne, ha az asszony látná, hogy a férjet ölelgeti egy kiscsaj, a feleséget pedig egy harmincas krapek.
A féltékenység kis híján szétmar (...) belül, mintha a lélekben is volna sav, akár a gyomorban, csak a marása sokkal kínzóbb, és nem múlik el néhány szelet háztartási keksz elfogyasztása után.
A féltékenység olyan elmebaj, amely maga idézi elő kiváltó okait. Nem az lesz féltékeny, akit megcsalnak, hanem azt csalják meg, aki féltékeny.
Úgy vagyok a biliárddal, mint a szerelemmel: legalább két ember kell hozzá, és három már sok.
Egy egészséges féltékenység, a harc a szerelemben (...) nagyon jó hajtóerő. Mindenki olyan nőt szeretne, aki mások számára is vonzó.