Idézetek a fiatalságról
(234)
Minden tizenéves hacker. Muszáj annak lenniük, mert az életkörülményeik tarthatatlanok. Felnőtteknek gondolják magukat, a felnőttek azonban úgy gondolják, hogy gyerekek.
A mai gyerekek leginkább attól szenvednek, hogy túlságosan el vannak kényeztetve.
Az ifjúság a szerelmet könnyen hőstettnek véli, és hamar megszokja, hogy ezzel be is érje. Aki túl korán műveli, azt eltéríti az alkotástól és a hatalomtól, és a szerelem ezek helyébe lép, ahelyett, hogy járulékukká és jutalmukká válna.
Tíz isteni év vagy tíz emberi év - az ifjúságnak mindig időre van szüksége, hogy kibontakozzék, meghódítsa a maga helyét, kinyilvánítsa jogait. Aki hagyja, hogy ez a tíz esztendő merészség, lázadás és munka nélkül múljon el fölötte, szomorú felnőttkort készít elő magának.
A gyerekkorunk azzal telik, hogy a szüleink, a tanáraink, a fivéreink, a nővéreink, a jelentéktelen tévécelebek alakítanak minket, és ennek során mi vagyunk az az alaktalan kelttészta-dudor, amely szüntelenül formálódik és újraformálódik. Ezért kulcsfontosságú - különösen, amikor az ember még fiatal - , hogy olyanok vegyenek minket körül, akiknek a befolyása pozitív hatást gyakorol ránk, és akiket érdekel, hogy kialakítsuk erősségeinket, és nem a gyengeségeinkbe igyekszik fojtani minket.
A gimisek igazi kannibálok: mások összetört szívén élősködnek, azután csak megvonják a vállukat és felvillantanak egy véres, szabadkozó mosolyt.
Az ember egyszerre akar idősebb lenni a saját koránál, de semmiképpen nem szeretne olyan öreg lenni, mint a szülei. És akkor egy nemzedéket átugorva megpróbál a fiatal nagyapjára hasonlítani.
- Egy árva soha nem fiatal. (...)
- Még ha ez igaz is, ahogy az árva egyre idősebb lesz, fiatalos lelkületet fedezhet fel önmagában.
Amikor éppen elkezdesz megöregedni, akkor nagyon tudod értékelni a fiatalokat. Nem a ráncokról van ilyenkor szó, hanem a természetességről, a naivitásról, azokról a dolgokról, amik hirtelen meg tudnak nevettetni.
Az AIDS megjelenése és a 9/11 között születtem. Ezredfordulósok, így hívnak minket. Híresek vagyunk az önimádatról, és egyfolytában a jogainkról picsogunk. (...) Mindent megosztunk a világgal, legyen az egy fingás vagy egy gyümölcsjoghurt. De tudod, mi a baj? Az az igazi bűnünk, hogy le sem szarjuk az egészet. A mi generációnkról írnak mindenhol, de még senkinek sem jutott eszébe, hogy megkérdezze, mi van velünk. Érted, csak annyit: hogy érzed magad?
A világot mindig is a tizenévesek menthették meg, (...) akik még jobban hisznek a barikádok, mint a tárgyalóasztalok igazságaiban.
Az ifjúságot nem kell visszasírni, mert minden évszaknak megvannak a maga örömei. És aki öreg, az már biztosan volt fiatal, de aki fiatal, nem biztos, hogy lesz még öreg is.