Idézetek a fiatalságról
(199)
Ez az egyetlen szívás abban, ha olyan pasija van az embernek, aki nem iskolatársa. Még csak nem is tehet úgy, mintha együtt tanulnának.
A tinédzserek (...) mintha mind egyenlőkké válnának, és nem maradna biztonság a világban. A gyerekkoruknak vége. Egy váróteremben vannak a felnőttkor szélén. A senki földjén, ami már nem az egyik, és még nem a másik. Ez néha irtó jó. Néha totál szívás.
A társadalom gyorsan változik, és bár az idősebbek garantálják a stabilitást és a folytatólagosságot, általában konzervatívak, nemigen haladnak a korral, és végképp nem alkalmasak arra, hogy a szükséges változások élére álljanak. A társadalom viszont ezzel mit sem törődve politikai, gazdasági, műszaki és környezeti szempontból egyaránt folyamatosan változik. A kamaszok a szüleikkel ellentétben nagyon is részt akarnak venni a változásokban. Izgalomra vágynak, új dolgokat akarnak kipróbálni, szeretik az innovációt, a társadalmi változások élharcosai akarnak lenni. Viselkedésük által az egész társadalom alkalmazkodni tud az új fejleményekhez. A társadalom valójában nem is maradhatna fenn a fiatal generáció újításai nélkül.
Bizonyos agyi struktúrák és funkciók (...) nagyon későn érnek be, és az agyunk, ellentétben a törvényhozók elképzeléseivel, 18 éves korunkban még korántsem "felnőtt". Többek között ezért sem felelősségteljes dolog 18 éves katonákat háborús területekre vezényelni.
A XXI. században a fiatalok nem is egy hegyet kell hogy valahogy meghódítsanak, hanem hegyláncokat.
Jó gyerek nem bántja meg a szüleit - tartja a közkeletű bölcsesség. De azokban a helyzetekben, ahol a szülőnek valóban jó gyereke van, aki nem szeretne mást, mint élni szabadon, ez a bölcsesség már nehéz teherré válik.
Fiatalabbakhoz szólni mindig öröm, és ahogy öregszik az ember, ebben az örömben - más örömökkel ellentétben - gyakrabban van része.
Nem építhetjük mindig a jövőt az ifjúságnak, de építhetjük az ifjúságot a jövőnek.
A kamaszkor hatalmas lehetőséget rejt, olyan, mint egy trambulinugrás a felnőtt élet felé. Mint tudjuk, az ugrás izgalmas, és nem veszélytelen. Bár az ugrás módját, idejét, a döntéseket a kamasz maga hozza meg, a környezet szerepe ezek kimenetelét döntően meghatározhatja.
Szűklátókörűség lenne úgy tekinteni a kamaszokra, mintha nekik nem lennének nagyon komoly problémáik, még ha azok egy felnőtt szemében piti ügyek is.
A kamaszkorról az egyik legfontosabb tudnivaló, hogy természetes, mi több, szükségszerű velejárója a lázadás. A tapasztalat azt mutatja, hogy aki gyerekkorában nem lázadt, az egyszer előbb-utóbb bepótolja. Ha harmincévesen, hát akkor. De akkor azért már jóval kellemetlenebb.
A kamaszok nem változtak, ugyanolyanok, mint tíz vagy száz éve. (...) A világ, a környezetük változott meg. A minket körülvevő környezet változott meg, és már sokkal nagyobb nyomás alatt tart mindenkit, nem csak a fiatalokat.
A serdülőkor (...) az az időszak, amelyre, ha felnőttként visszagondolunk, még ha fel is sejlenek a nehézségek, balhék, akkor is elérzékenyülünk.