Idézetek a fiatalságról
(166)
A kamasz sok szempontból ugyanolyan, mint az újszülött. Meg kell tanulnunk olvasni a reakcióiból, különben sosem tudhatjuk pontosan, mi a bibi.
Ifjú dilettánsok tolakodását jóakaratúlag kell tűrni: élemedve ők lesznek a művészet s a mester legigazabb tisztelői.
A felnőtté válás fontos feladata, hogy kitapogassuk gyengeségeinket, erősségeinket, hogy meglássuk, milyen hajlamainkat kell erősítenünk, mint a jó fogathajtó, aki tudja, melyik lovat kell ösztökélni, különben lelassítja a haladást, és melyiket kell megszelídíteni, visszafogni, amelyik könnyen az árokba boríthatja a kocsit.
Az egyetlen dolog, amit nem lehet újra fellelni: az ifjúság és az erő, amellyel az ember befuthatja a világot.
Őszintén hinni akarok benne, hogy létezik egy olyan hely a világban, ahol érettebb emberek vannak, mint a középiskolában.
A világ még várhat: mi lecsekkoljuk, érdemes-e élni, aztán ha igen, visszajövünk a világért, és megváltjuk azt is majd, persze. Türelem. Türelem, ami nekünk most még nincs, de lesz, ha eljön az ideje.
A szépség a látástól függ, attól, hogy friss szemmel, a fiatalság szemével lássuk a dolgokat.
A fiatalok számára nincsenek jelentéssel bíró fokozatai az öregségnek, mint ahogy a halálnak sincsenek fokozatai: vagy öreg valaki, vagy nem.
Amikor az ember tizenkilenc éves, még minden vezeték jó és feszes, minden kapcsolat tartós és szilárd.
Ahhoz, hogy egy szerelmi kapcsolat jól működjön, (...) biztosnak kell lennünk abban, hogy képesek vagyunk váltani a felnőtt- és a gyereklét között. Nem lehetünk folyton gyerekek, még ha úgy tartja is kedvünk.
Nem baj, ha az úgynevezett nagy, forradalmi döntések, amelyek az ember életét teljesen felforgatják, inkább az ifjúság, legkésőbb a kora középkor idejére esnek, mert azután az embernek meg kell tanulni a kompromisszumokkal is bánni, tudnia kell, hogy mi az, amit el tud viselni, és mi az, amit nem.