Idézetek a fiatalságról
(287)
Az ifjúság túlbecsüli a vadonatújat, mert vele egykorúnak érzi magát. Ezért aztán kétszeres csapás, ha valami rossz a korának újdonsága.
A 20 éves sose tűnik 20 évesnek
Hol 19-nek, hol 30-nak látszik
Nem is vagyunk sose 20 évesek.
Amikor az ember 20 éves, nem azt hiszi,
hogy sose lesz 40, csak a következő
20-at se reméli rövidebbnek.
Tiszteld azt a fiatalt, akiben van valami öreges, és azt az öreget, akiben van valami fiatalos.
A serdülőkor közepén mindenki csak arra vágyik, hogy bebújhasson egy nagyobbfajta kő alá, hogy ne rá irányuljon a reflektor.
Előbb-utóbb minden fiatal eljut a megdöbbentő felfedezésig, hogy alkalmasint az öregeknek is igaza lehet.
A felnőtté válás nagyrészt arról szól, hogy az ember elhatárolja magát gyerekkori élményeitől, és úgy tesz, mintha nem számítanának, utána pedig lassan ráébred, hogy pedig csakis ezek fontosak, mert kilencven százalékban ezek határozzák meg.
Rendszerint el kell készülnünk arra, hogy az ifjúság meg fogja kísérelni, hogy kitágítsa a korlátokat, mihelyt megérzi őket.
A fiatal (...) elavultnak, merevnek, ósdinak látja a régit: új felfogások választják el egymástól a szomszédos nemzedéket s mindegyik a magáét tartja helyesnek.
Nem a régi emlékek tömjénezésében, hanem a megkezdett munka folytatására vállalkozó buzgalomban nyilvánul az ifjúnak kegyelete.
Kamasznak lenni annyit tesz, mint ráébredni, hogy kevésbé vagy jól, mint azt elhitették veled, és azt gondolni, hogy az élet talán nem is olyan csodálatos, mint valaha képzelted.
Nem könnyű a változások, fordulópontok, átrendeződések korszakában élni. Ilyen érzés kamasznak lenni. Mintha csak valaki átrendezte volna a szobádat a tudtod nélkül, anélkül, hogy megkérted volna rá. Hirtelen minden ismeretlen, teljesen más, te pedig ott állsz az új szobádat fürkészve, és arra gondolsz: mi ez a váratlan változás? Mi történt itt? Hol vannak a játékaim, az érzéseim, a biztonságom és az ismerős illatok? Hová lett mindez? Ez itt az enyém lenne?