Filmidézetek
(7128)
A jóslat természete, hogy akkor érted meg, midőn bekövetkezik és túl késő változtatni rajta.
Minél sokoldalúbb egy személy, annál izgalmasabb lehet, de ugyanakkor veszélyesebb is.
Az ember egyszer csak azon kapja magát, hogy a környezetében senkiről sem akar példát venni.
A nagybátyád esetlenül beszél másoknak a szív dolgairól, bár igazság szerint ő is ugyanolyan mélyen érez, mint te, csak egy harcos nem tárja fel a szívét, míg a fejsze fel nem fedi.
Sosem tudhatjuk, hogy a legmélyebb fájdalmaink vagy megaláztatásaink kiknek segíthetnek. Hisz Isten útjai kifürkészhetetlenek, ezért ha valakit szívat, abban biztosak lehetünk, hogy jó okkal teszi.
Legkönnyebb a külső tényezőket okolni, pláne egy traumánál. De ez a gyengeség jele.
Vagyok, aki vagyok, és nem változom meg sem érted, sem a fivéremért, sem senki másért.
Mennyire rossz az a büntetés, mikor kényszerítenek, hogy nyilvánosan tagadd meg a legmélyebb meggyőződéseidet? Azt mondani valamiről, amiről tudod, hogy igaz, hogy egy hazugság?
Mi tesz egy embert közönségessé? Még inkább, mi tesz egy embert egyedivé? Háborúk megnyerése, díjak elnyerése? Nem! Ami kiemeli az embert az átlagból, az az, akit szeret, és akik őt szeretik.
Egy olyan kultúrában élünk, ahol a halál valamiféle, ha nem is szégyenletes, de elrejtendő dolog. Kórházakban történik, idegen emberekre bízva. És ugye azzal hízelgünk magunknak, hogy hű de modernek vagyunk, miközben egy babonás félelem van bennünk a halott látványától.
Fél órával ezelőtt ültem a Blahán az autóban, abban a teljesen reménytelen dugóban. Se előre, se hátra. Lényegében az életem szimbólumában ültem.