Földrajzzal kapcsolatos idézetek
(38)
A legtöbb ember számára az Antarktisz távoli és ismeretlen hely. (...) Abban reménykedem, hogy ez így is marad. Nem azért, mert sajnálom másoktól, hanem mert úgy érzem, hogy az Antarktisznak az a küldetése, hogy ismeretlen földrész maradjon.
A világtörténelem geológiai adatai hiányosak és változó dialektusban íródtak; csak a történelemkönyv utolsó kötetét ismerjük. És még ebből a kötetből is csupán egy-egy rövid fejezet maradt meg számunkra; az oldalakon csak egy-egy mondat ismerős.
Az utolsó hideg időszak körülbelül tízezer évvel ezelőtt ért véget, és elég meleg van azóta, hogy az emberek írni és városokat építeni kezdtek. Most a világ egyre forróbb kezd lenni, mert megváltoztattuk a levegőt, és az több meleget tart magában. Lehet, hogy a melegedés még egyszer olyan nagy lesz, mint ami az utolsó hideg időszak óta volt, de ez nem egy ember élete alatt történik. Nem tudjuk, hogyan néz majd ki a föld száz év múlva, mert ilyet eddig még senki sem csinált.
Amikor az élő dolgok meghalnak, az erő megmarad a testükben, ezért tudunk erőt csinálni, ha például elégetjük a fákat. A halott dolgok, amik nem égnek el és nem eszi meg őket semmi, néha a földbe mennek, és viszik magukkal az erőt is. Hosszú idő alatt, a föld súlyától és melegétől sok ilyen halott dologból különféle kő, víz vagy levegő lesz a földben, de még akkor is bennük marad az erő. Ha ilyeneket találunk, elégethetjük őket, hogy egyszerre kivegyük belőlük a napból nagyon hosszú idő alatt összegyűlt erőt.
A Föld múltját a kövekből ismerjük. A kövek szintekben fekszenek egymáson, és ha a világ különböző (és különböző korú) részein megnézzük ezeket a szinteket, össze tudunk rakni egy történetet, ami a világ kezdetéig nyúlik vissza.
Ha egy pillangó Tokióban meglibbenti a szárnyait, akkor ennek következményeképpen a New York-i Central Parkban elkezdhet esni az eső. A gondot az okozza, hogy az események ilyen sorozata nem reprodukálható. Legközelebb, amikor a pillangó ismét meglibbenti a szárnyait, a környezetet jellemző számos tényező értéke egészen más lesz, ami ugyancsak befolyással van az időjárás alakulására. Ezért olyan megbízhatatlanok a meteorológusok prognózisai.
Az, amit Földünk voltaképpeni arculatának tekintünk, a mezők és az erdők, a tavak és a tengerek, a kertek, szántók, pusztaságok és termékeny síkságok, mindez nem egyéb, mint tetszetős, ám vékony köpeny egy szilárd mag körül. Ha eltávolítanák ezt a vékony köpenyt, planétánk úgy festene, mint egy szürke-fehér golyó.
Azok a folyók, amelyek adnak magukra, síkságon bontakoznak ki, mert a víz arra való, hogy vízszintesen legyen, és csak akkor igazán méltóságteljes, ha tökéletesen vízszintesen van. A Niagara-vízesés csak afféle vásári látványosság, mint a kézen járó ember.
Az emberek megpróbálják kijavítani a földrajzot, hegyeket lyuggatnak ki, folyókat terelnek új mederbe, abban a hiszemben, hogy ilyenformán a történelmet alakítják, de nem mennek messzire, mert egy szép napon úgyis minden összedől. A vizek elnyelik a hidakat, átszaggatják a gátakat, és döntik a bányákat; a házak, a paloták és a viskók összedőlnek, az omladékot benövi a fű, és minden a földdel lesz egyenlővé.
Egy folyót és egy utat nem lehet egy kalap alá venni, mert az út történelmi, a folyó meg földrajzi kategória.
Hírös város az Alföldön Szombathely,
csak egy kicsit nyugatabbra pottyant el.
Hírös város az Alföldön Torontó,
csak nem látszik a csorvási toronytó`.
Hírös város az Alföldön Firenze,
de hazament tegnap este kilencre.
Szibéria nagy, az ember meg kevés... itt az emberi mértékegység legfőbb jellemzői - a munka, a merészség, az ész, a szervezőkészség. Itt világosan, őszintén szokás kimondani az elképzeléseket.
Legyünk hálásak a sorsnak, hogy vannak még a földön járatlan ösvények és olyan vidékek, ahová csak nagyon ritkán teszi ember a lábát.
Georgij Vasziljevics Metyelszkij
Folyó. Áramlik és tart valahova. Lehet állni a partján és lehet figyelni a folyást. A térkép megmutatja, hova folyik a folyó, de nem tár fel alapvetőbb dolgokat. Egy térkép sosem mutatja a folyó tömegének bensőséges mozgását.