Idézetek a gyászról
(505)
Az ember akkor lesz felnőtt - legyen akárhány éves -, amikor elveszti mind a két szülőjét.
A veszteségeket, amelyek értek, érnek és érni fognak mindnyájunkat, meg kell gyászolnunk, közösségként, családként, egyénként. (...) Szükségünk van arra a vödör könnyre, amivel megsiratjuk azt a rengeteg mindent, ami elveszett. Elsősorban halottainkat. Aztán az élethez fűzött reményeinket, füstbe ment terveinket, álmainkat, azt az életet, amelyet elképzeltünk és felépítettünk, és amelynek a romjain állunk.
A gyász gyakran egy évig tart az emberéletben, ennyi volt hagyományosan a gyászidő is - állítólag ennyi idő alatt lehet egy vödör könnyet összesírni. Ma inkább a semmit sem jelentő elengedés szóval próbáljuk megúszni a fájdalom megélését -, de ezt a korszakot nem elengedni kell, mint egy romantikus papírhajót a vízen, hanem megsiratni.
Ez egy temető. Itt mindenki furcsán viselkedik, és mindenki békén hagyja azokat, akik furcsán viselkednek. Ha itt egy kőhöz beszélsz, azt gondolják, agyadra mentek az érzelmek, ha ugyanezt csinálod a parkban, letartóztatnak. Van valami íratlan szabály, vagy ilyesmi.
Elmennek az anyák. De nem hirtelen mennek, csak mi érezzük olyan hirtelennek.
Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko
A halálon senki nem tud könnyen túljutni. Van az életnek ez a szörnyű reális szabálya, hogy mennie kell tovább a gépezetnek.
A holtak lelkei a többiekben, a hátramaradottakban vannak, és ott lassacskán végképp meg is halnak.
A gyásztól néha az ember nem is kap levegőt, de ezt jelenti embernek lenni. Ha elveszítünk valakit, szenvedünk, de muszáj tovább lélegeznünk.
Az, hogy valaki meghal, még nem jelenti, hogy elhagy téged. (...) A szeretet nem hal meg.
Ez a rulettkerék sem forog most már gyorsan,
Mindig ugyanaz a szám, ugyanaz a szín.
A gépből kivették már a tegnapi tételt,
Semmi sem olyan már, amilyen volt rég.
Gyere, fater, indulj, a motorod rád vár!
A szemüveged is itt van, tiszta már.
Erre az útra, most ne haragudj, de nem megyek veled,
Én maradok, az élet visszavár.
Ha sírok, akkor a könnyeimmel lemoshatom magamról a halált, de legalább a szagát. És holnapra minden könnyebb lesz!