Idézetek a gyászról

(493)

Ez a rulettkerék sem forog most már gyorsan,
Mindig ugyanaz a szám, ugyanaz a szín.
A gépből kivették már a tegnapi tételt,
Semmi sem olyan már, amilyen volt rég.

Rómeó vérzik

Gyere, fater, indulj, a motorod rád vár!
A szemüveged is itt van, tiszta már.
Erre az útra, most ne haragudj, de nem megyek veled,
Én maradok, az élet visszavár.

Rómeó vérzik

Ha sírok, akkor a könnyeimmel lemoshatom magamról a halált, de legalább a szagát. És holnapra minden könnyebb lesz!

Pál Dániel Levente

A gyászon csak az idő segít, meg a körülöttünk lévők szeretete.

Cassandra Clare

4

A halottainkról nem szabad megfeledkezni, különben olyan, mintha másodszor is hagynánk őket meghalni.

Christelle Dabos

Egykor, régen, haj de féltem,
Ha temetőkertbe léptem!
Vége már a félelemnek:
Nagyapóék itt pihennek.
Testem, lelkem hogyha fáradt,
Ide jőni érzek vágyat;
Ide jövök este, reggel,
S beszélek az öregekkel.

Benedek Elek

2

Hol megtalálsz engem,
ne gyere a síromhoz.
Ott nem fogsz megtalálni,
tedd le a gyászodat.

Hideg föld nem tud engem megtartani.
Én a szelekkel költözöm,
amelyek meglátogatnak téged nyári napokon...

Jessica Koch

2

Én ugyanazt a fájdalmat éreztem, csak nem tudtam kimondani, a szavak bezárt ajkaimnak ütköztek, és ott maradtak foglyul esve összeszorult torkomban. Csak néhány emlékfoszlány taszigálta egymást a fejemben, soha nem teljes emlékek, és rögtön mások ugrottak a helyükbe, mert nem lehet visszaemlékezni egy egész életre egyetlen éjszaka alatt.

Olivier Bourdeaut

1

Soha nem vagyunk elegen, hogy magunkra vegyük egy ilyen nagy bánat súlyát.

Olivier Bourdeaut

1

Zsineggel összekötött levelek,
húsz év előtti feladóvevények,
kórházból visszakapott szemüveg,
fogsor... (...)
Szinte minden
érintésre sajogni kezd az emlékezet
gyulladt foggyökere. A barna-sárga
romlás kikezdte tárgy mind egy-egy ablak
a még hibátlan múltra. Őrizni legalább a
roncsokat - ha a fájdalom maradt csak,
hát akkor azt, és legalább amíg
a pusztulás szabott útját bejárja...
Vagy láng és füst, aztán az ég, a szív
derült, érzéstelen amnéziája...?

Rakovszky Zsuzsa

1

A gyász hosszú és nehéz. Az egész életre kihat. A halott magával viszi a közös jövőt is.

Berényi Anna

4

"Halunk a halókkal:
Nézd, távoznak, és mi velük megyünk.
Megszületünk a halottakkal:
Nézd, visszatérnek és minket is magukkal hoznak."
(...) Valóban velük megyünk, legalábbis az első pillanatokban. Velük akarunk tartani, követni őket az úton abba a másik dimenzióba, ami már a múlt; érezzük, hogy elhagynak, hogy más kaland felé indulnak, mi pedig magunkra maradunk a sötétbe boruló úton, amely már nem az övék, amelyről már letértek; és mivel nem tudunk vagy nem merünk velük tartani, újra megszületünk, és tipegve járni kezdünk; mindannyiszor újjászületünk, valahányszor túléljük egy szerettünket, valahányszor kínzó veszteség ér, ami azonban nem tud magával rántani bennünket a tenger torkába, amely elnyelte a hozzánk közel állót.

Javier Marías

Rövid távon lehet, hogy az ignorálás vagy nevetés megoldásnak tűnhet egy problémára, de hosszú távon egészen biztosan nem. A hosszú távú nevetéshez először sírni kell, ezt senki sem úszhatja meg.

Tisza Kata

Élet és halál: a természet elkerülhetetlen ügye. A szeretet örömével telve lemondtam a szomorúságról.

Lydia Davis

1

A holtaknak nem kellenek a könnyek. Sem a bosszúnk, sem a bűntudatunk nem könnyíti meg a végső álmukat (...). Azt hiszem, csak annyit akarnak, hogy mi még éljünk.

Pierce Brown

6

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom