Gyermekekkel kapcsolatos idézetek
(752)
Amit a szülő hisz a gyermekéről, azt a gyermek tényként észleli, nem pedig feltevésként. Hiszen a gyermekek világában a papa és a mama a biztos pontok, amit ők hisznek, gondolnak, mondanak, az jelöli ki, milyen a világ.
A gyerekek (...) a játék élvezetéért játszanak oly elmélyülten: az igazi tevékenységek felnőttkorban is önmagukban jutalmazók.
A gyerekek tudják, ha valahol találtak valamit, ott másodszor sem kutakodnak hiába.
Az összes könyv, újság és cédula, minden nyomtatott termék, ami a szünidőkben a gyerekek szeme elé kerül és felkelti figyelmüket, beleférne egy nyakba akasztható ládikóba.
A dagadt gyerek még puszit se kap. A dagadt gyerek izzad, a dagadt gyerek büdös. Azok az évek menthetetlenül kiesnek. Senki és semmi nem hozza vissza neked, tök mindegy, hogyan alakul az életed.
Minden szülő azt hiszi, hogy a gyereke különleges. Nem lehet mind az, az lehetetlen.
Mindennek alapja a gyermek. Azért kell ennünk, hogy a testet fenntartsuk a gyermek javára. Azért kell a föld összes problémáiban részt venni, hogy a létet kedvezővé tegyük a gyermek számára. Az élet alap-problémája tehát a gyermek: ahogy a növény csak azért él, hogy magvakat hozzon.
Soha senki nem biztos benne, hogy készen áll egy gyerekre. Ezért olyan ijesztő, és ezért olyan különleges.
A gyerekek fekete-fehéren látnak mindent (...). Számukra csak rossz vagy jó, bűnös vagy ártatlan létezik. Nagyon érzékenyek. Minél idősebb valaki, annál több árnyalatát kezdi el érzékelni a körülötte lévő világnak.
A teljességhez hozzátartozik a gyerek is. Akit szerethetek, akiről gondoskodhatok, akinek továbbadhatom azt a rengeteg jót, rosszat, amit megéltem!
Ha a bérmálást olykor a "keresztény nagykorúság szentségének" nevezik is, a hitbeli felnőttséget nem szabad azonosítani a természetes felnőttkorral. Szent Tamás emlékeztet erre: "A testi életkor nem mérvadó a lélek számára... "
Az ősi gesztus, birtokba venni a világot, a gyerekekben változatlanul él. Ebben segít a mese. Ezt a vágyat beteljesíteni.