Gyermekekkel kapcsolatos idézetek
(931)
Az iskolaérettség (...) egy sajátos hangulatban, állapotban, kíváncsiságban mutatkozik meg.
A legrosszabb korrepetitor, gyerekeinek legrosszabb házitanítója mindig maga a szülő. Saját gyerekünk idegesít minket a legjobban lecketanulás közben, hiszen vele szinte a fogamzás pillanata óta együtt tanulunk mindaddig, amíg velünk él vagy talán még tovább. Egymásban is a világot tanuljuk, a világot és az embert, az emberi kapcsolatokat - és ki-ki tanulja ebben a tükrözésben önmagát. Ezt a nehéz, sokszor feszült, hol öröm-, hol szenvedésteli tanulást nem lehet még lecketanulással is megterhelni. Nem bírja ki.
Nehézségek nélkül egy gyermek sosem lesz egészséges felnőtt; korlátok nélkül egy tudat sosem lehet korlátlan.
A felnőtt kiönti a lelkét, csak közben hazudik, kamuflál, saját maga előtt is leplez. Panaszkodik, de nem a lényegről. A gyerek viszont jobbára makacs, dacos, nem árulja el csak úgy, hogy ez meg ez a bajom, viszont egy idő után rajzban, játékban esetleg kirobbanóan jeleníti meg a problémáját.
A gyermek úgy fog beszélni, ahogy a család beszél, ha durván, akkor ő is durva beszédű lesz, ha kulturáltan, akkor azt sajátítja el, nagyon fontos tehát, hogy a gyermekhez sokat beszéljünk, ezt már a megszületése napjától el kell kezdeni.
- Látni szeretném, mi van a gyermekkor után.
- Ne akard látni, fiam. A gyermekkoron, a mítoszokon, a hősökön túl csak rondaság van. Amíg megteheted, maradj meg ilyennek.
A gyerek hogyan tanulja meg felismerni a félelmet, a csalódottságot, a dühöt, az összes negatív érzést, hogyha a felnőtt, a szülei elrejtik? (...) Időnként ki kell mutatni, és el kell magyarázni a gyereknek, és úgy tanulja meg ő is felismerni és kezelni ezeket.
Nagyon kevés olyan dolog van az életben, ami annyira felemelő, ami annyira magától értetődően jó, mint egy gyermek.
A gyermekek nem születnek rossznak, hanem azoknak a hatására válnak azzá, akik gondozzák őket. Racionális gyermeknevelés racionális gyermekeket fog eredményezni.
Ez talán a gyermekkor legfájdalmasabb oldala: az életünk másoktól függ, és az irányítás az ő kezükben van. Mások döntéseinek a hatása gyakran túl mélyen érint, és nagyon lassan hegedő sebeket okozhat.
A kamaszkor azért is nehéz, mert nagyobb sűrűséggel kell első tapasztalatokat szereznünk, mint bármilyen más életkorokban.
A gyerek mindig azokra a részletekre figyel egy történetben, amelyeket a felnőttek lényegtelennek tartanak. Ha először úgy meséljük el, hogy a főhőst három emberke figyelmeztette, akik az út bal oldalán tűntek fel, legközelebb viszont csak egy emberke jön, az is az út jobb oldalán, akkor a gyerek bizony tiltakozni fog - és igaza is van. Azt hisszük, mindez nem számít, mert a legkevésbé sem éljük meg a történetet.
A gyerekek erősebbek mint hinné. Amíg érzik, hogy szeretik őket, az élet minden nehézségével szembe tudnak szállni.