Gyermekekkel kapcsolatos idézetek
(1003)
Nyolcéves fiúknak lehet hősökről és nagy csatákról mesélni, de egy ártatlan család lemészárolása más lapra tartozik. Különösen, ha valóban megtörtént.
Kamasznak lenni pokoli érzés. Természetes, hogy az. Végül is át kell esned az első újjászületéseden a megszületésed óta. A hernyó átalakul pillangóvá; az édes, sárga kiscsirkéből rekedtes hangú, félig kifejlett, csúnyácska madár lesz, akit senki sem tart már aranyosnak; és a kis petárda tűzijátékként robban. A gyermekből kamasz lesz.
Különös, hogy minden gyerek elfogadja azt, hogy egyszer csak fel kell nőni. (...) De ki döntött így? Az élet? A felnőttek? Akik egyszerűen csendben feladták önmagukat, a falovaikat, az erdőiket, a maszatos arcukat, és halkan és észrevétlenül leszoktak a nevetésről, az álmodozásról, a játékról, majd lassan elkezdtek Fifát játszani, és úgy tenni, mintha nem játszanának, végül pedig teljesen leszoktak a játékról? Ki dönt ebben? Ki döntött? Mikor felejtettek el mindent?
Azt mondják, be fogunk állni a felnőttek közé a sorba, de ha nem gond a lelkésznek, én inkább fütyülök rá, és még egy kicsit gyerek maradok.
Azért szeretek gyermekek közt lenni, mert ők még olyan ártatlanok, nem akarják magukat megjátszani, úgy élnek, ahogy a felnőttek már sohasem fognak.
Viselkedés teszi az embert felnőtté. Bizonyíthatóan léteznek közöttünk gyermekkorú felnőttek és felnőtt korú gyermekek.
Mögfogadtam és möghatároztam, hogy én ezután jó gyerök löszök... de az a baj, hogy azóta mindég a lázamat akarják mögmérni.
Az egyik legizgalmasabb dolog a gyereknevelésben, hogy hasonló génállománnyal és nevelési elvekkel végül mégis minden gyerek különböző lesz. A maga módján lesz tökéletes.
Minden egyes gyermek kifogyhatatlan ígérettel jön a világra, függetlenül attól, hogy a szülei kicsodák, honnan származnak és mennyit keresnek.
Amit kiskorunkban kapunk a társadalomtól, kamatostul adjuk vissza, amikor felnövünk.
A gyűlölet, amit adtál c. film
Földünk új lakója, óh, édes jövevény!
A látnokok jövendölése úgy szólt
hogy létezel bár, s embereknek születtél,
hajdani életed is ember volt,
sokkal előbb, mint hogy anyád most
keblére ölelhet téged, gyámoltalan idegent.
Sokszor a gyerekek bátor, ártatlan megjegyzései a legkegyetlenebbek. A gyerekek nem értik a dolgokat, éppen ezért tudják könnyen megbántani az embereket az érzéseikben.