Gyermekekkel kapcsolatos idézetek
(1017)
A kisunokára olyan nagy szüksége van a hatvanas mami- és papi-szíveknek, mint az emberbőrnek a napsütésre február végén.
Szülő és gyermeke egy egység, szimbiózisban élnek, reagálnak egymásra, egymáshoz tapadva járják a tangót, egyik sem szabadulhat a másiktól. Alapvetően ez a tánc határozza meg a gyermek személyiségét. Örököl ugyan géneket, de azok a mi hatásunkra, elsősorban az interakciók révén aktiválódnak vagy némulnak el, így alakulnak ki később a képességek és személyiségjegyek.
Az emberek felnőtt életét meghatározhatja, milyen volt a gyermekkoruk, milyen hatások érték őket, milyen életmintákkal találkoztak, és milyen viselkedési normákat örökítettek át az őket ért pozitív és negatív élményekből. Minden kezdet mérföldkő, ami elkísér egy életen át. Kitörölhetetlen nyomokat hagy.
A gyermeki csoportosulásokhoz való hűség előállapota annak a hűségnek, amely a felnőttet hazájához, társadalmi osztályához fűzi. Így a társadalmi nevelés lényege, hogy a gyermekek szervezett csoportéletet éljenek: a csoportokban felelősségteljes funkciójuk legyen.
Mikor egy gyerek megszületik, abban a másodpercben - sőt, már korábban is - elkezd feldolgozóüzem lenni, hiszen belefolyik az anyja. Nem születik tiszta lappal, és ez a lap folyton koszolódik, mert ömlik rá a közvetlen környezet! Ha a gyerek megbolondul, az azért van, mert nem tudja feldolgozni, amit kap.
Milyen is a gyerekek természete? Próbálkozzunk a következő hasonlattal! Két kutatónak tanulmányt kell írnia a tigrisekről. Az egyik elmegy az állatkertbe, és ott tanulmányozza a tigrist. Milyen jelentést fog írni? Azt fogja írni, hogy a tigris föl-alá járkál a ketrecben. Nem szeret vadászni, szereti, ha etetik. A másik kutató kimegy a szabadba, és azt írja, hogy a tigris jól fut, vadászik stb. Mindezt azért mondom, mert sokszor hajlamosak vagyunk arra, hogy önmagunk természetét tekintve is rövidlátók legyünk, mint azt a kutatók tették. Azt gondoljuk például, hogy a gyerekek valódi természete a ketrecben tartásból következik.
Ollyan az ember elméje, mint a viasz, mellyben a míg lágy, szép, rút figurát egyaránt könnyen belé nyomhatsz, de minekutána meg-megkeményült, nem könnyen törlöd ki belőlle. Így a gyermeket is jóra, rosszra könnyen szoktathadd, de ha megvénült, nehezen irtod a rosszat ki az ő elméjéből.
Ismered azt az eufémizmust, hogy várandós? Micsoda telitalálat! Egy kisbaba születése - feltéve, hogy egészséges - olyasmi, amit nagyon vár az ember. Jó dolog, nagyszerű, örvendetes, hatalmas esemény. És attól fogva minden jó dolog, ami velük történik, egyúttal veled is történik. Persze a rossz dolgok is (...), de tudod, az olyasmik is, mint az első lépések, az első randik meg a zsákfutásban szerzett első helyezések. A gyerekek elvégzik az iskolát, megházasodnak, nekik is gyerekeik lesznek - bizonyos értelemben mindent megismételhetsz.
A dzsinnek nem léteznek, de ha léteznének, biztosan csak gyerekeket rabolnának, mert nekünk van a legfinomabb lelkünk.
A mai gyerekek leginkább attól szenvednek, hogy túlságosan el vannak kényeztetve.