Idézetek a háborúról
(792)
Az az ország, amelyik lemond a terjeszkedésről, elveszíti erejét. A béke csupán ábránd. A birodalmaknak növekedniük kell, különben elvesznek.
Mindig a háború az, ami felszítja és kicsiholja a népek legmagasabb erőkifejtési képességét, csúcsteljesítményre viszi a népi erőket.
A háború mindent elpusztít: a családot, a barátokat, a helyet, ahol éltél, a munkát, a mindennapokat.
Saját fegyverei nélkül egyetlen birodalom sem lehet biztonságban, s csak jó szerencséjében bízhat, hogy megmenekül a bajtól.
Az ember könnyen érzi legyőzhetetlennek magát, még akkor is, ha tombol körülötte a halál.
Az embereket azzal is lehet lelkesíteni, ha egyenruhába öltöztetik őket. Akkor harci énekeket énekelnek, és közös tálból esznek. Rátalálnak arra, amit keresnek: az egyetemesség ízére. A kenyér azonban, amely így osztályrészül jut nekik, megöli őket.
Miért gyűlöljük egymást? Összetartozunk, ugyanegy planétán élünk, ugyanegy hajó utasai vagyunk. S ha szükséges is, hogy a civilizációk szembekerüljenek egymással, hogy előmozdítsák ezzel új szintézisek alakulását: borzalmas, hogy kölcsönösen fölfalják egymást.
Öltöztesd fel a népedet, töltsd meg a gyomrát, és béke lesz. A nélkülözés vált ki háborút.
Az ember, legyen bármilyen a színe, törékeny bárány csupán a háború habzsoló farkaspofájában.