Idézetek a háborúról
(799)
Csodálatos dolog a bátorság és az önfeláldozás, de a túlerő a végén mindent legyőz. A gyávák többször maradnak életben, mint a vakmerők.
A háború nem old meg semmit. Csak újabb problémákkal tetézi a meglévőket.
A háborúkban nincs győzelem (...). Csak olyan királyságok, melyek kevesebb veszteséget szenvednek.
A háború sebeit be lehet gyógyítani, de nem lehet elrejteni.
A történelem csak kifogások tárháza. Ha a nemzetek a múltba révednek, már azelőtt gyűlölködni fognak, hogy egymás szemébe néznének. Ebből nem lesz béke!
Az az ország, amelyik lemond a terjeszkedésről, elveszíti erejét. A béke csupán ábránd. A birodalmaknak növekedniük kell, különben elvesznek.
Mindig a háború az, ami felszítja és kicsiholja a népek legmagasabb erőkifejtési képességét, csúcsteljesítményre viszi a népi erőket.
A háború mindent elpusztít: a családot, a barátokat, a helyet, ahol éltél, a munkát, a mindennapokat.
Saját fegyverei nélkül egyetlen birodalom sem lehet biztonságban, s csak jó szerencséjében bízhat, hogy megmenekül a bajtól.
Az ember könnyen érzi legyőzhetetlennek magát, még akkor is, ha tombol körülötte a halál.
Az embereket azzal is lehet lelkesíteni, ha egyenruhába öltöztetik őket. Akkor harci énekeket énekelnek, és közös tálból esznek. Rátalálnak arra, amit keresnek: az egyetemesség ízére. A kenyér azonban, amely így osztályrészül jut nekik, megöli őket.