Idézetek a háborúról
(865)
A háború előtt ostoba dolgokra használtam az akaraterőmet. Például nem ettem csokit. Azt hittem, ha tudok uralkodni magamon, a körülöttem lévő világ észre tér. Azt hiszem, nagyon naiv voltam. A háború alatt megtanultuk, hogy ne keressük a dolgok okát.
A legmagasabb szintű kiválóság az ellenség ellenállásának harc nélkül való megtörésében rejlik.
A fehérek a feketéket küldik harcolni a sárgák ellen, hogy megvédjék azt a földet, amit a rézbőrűektől raboltak el.
Bár fontos a szólásszabadság, egy olyan helyzetben, ahol információs hadviselés zajlik, nem csak véleményként, hanem fegyverként is kell tekinteni egy ellenséges állam médiájára.
A háború az egymással vetélkedő nagyhatalmak játszótere is, amelyek, miután egyszer belesodródtak a regionális vetélkedésbe, sokszor képtelenek, vagy nem is akarják csillapítani a harcokat.
A menekülteknek eszük ágában sem lenne az életüket kockáztatni, ha boldogulnának ott, ahol élnek. A mélyszegénységből kitörni igyekvő migránsok nem szállnának fel a hajókra, ha otthon vagy a szomszédos országokban el tudnák tartani magukat és a gyerekeiket. Senki nem pocsékolná embercsempészekre az élete során megspórolt pénzét, ha legálisan jelentkezhetne letelepedési programokra egy biztonságos országban. Amíg ezeket a problémákat nem oldjuk meg, az emberek továbbra is megpróbálnak majd átkelni a tengeren, és veszélybe sodorják az életüket, hogy méltó körülmények között élhessenek.
A menekültek veszélyes utazásra vállalkoznak, hogy Európában biztonságra találjanak, de sokszor csalódás és halál lesz az osztályrészük. De nem helyeznénk az életünket irgalmat nem ismerő embercsempészek kezébe, és legfőképp nem kockáztatnánk az életünket, ha lenne más lehetőségünk. Megismertük a háború borzalmait, elveszítettük az otthonunkat. Az egyetlen vágyunk az, hogy békében éljünk.
Több, mint húsz év béke kell egy ember felneveléséhez; de húsz másodperc háború elég az elpusztításához.
A nők szerepe olyan a történelemben, mint a futballmenedzsereké a bajnokságban - ők küldik el a férfiakat, hogy megküzdjenek az időjárással vagy az ellenséggel. Ha győznek, a férfiaké az összes dicsőség - ha veszítenek, a menedzsernek kell távoznia... vagy a nőket hibáztatják.
A nagy felszabadító történelmi kataklizmák mögött is csak pitiáner emberi érdekek húzódnak. Szóval, óvatosan a forradalmasdival, mert könnyen megtörténhet, hogy fölösleges áldozatok árán ugyanolyan mocskokat szabadítunk magunkra, amilyeneket elűztünk.
A háború nem álarcosbál: nem lehet úgy megélni, hogy ne szerezzen az ember egy kocsiderékra való ellenséget.
Az ember, éppúgy, mint az állat, eredendően agresszív lény, természetéhez tartozik a kegyetlenség; és ha a civilizáció kegyetlenségének elfojtására kényszeríti, akkor az egyéni agresszió közösségi formákban keres kiutat: kisebb mértékben levezethető futballmeccsek és bikaviadalok által, de igazi kielégülés csak a népek egymás közti gyűlölete, a háború.
Aki a háborúban birtokai minden pontját oltalmazni akarja, már csak emiatt sem oltalmaz semmit, mivel a harcerő megsemmisül a szétdarabolásával - az erő csak egy pontra állításával lehet hatékony.