Idézetek a halálról
(1591)
Szeretném, ha a halálom után az emberek azt mondanák rólam: "tovább élt, mint bárki, akit ismerek".
A kövek tükröződnek a vízben. Isten tükröződik az emberekben. A szerelem tükröződik a csalódásokban. Az igazság a történetekben tükröződik. Élünk, dolgozunk és meghalunk ugyanaz alatt a láthatatlan kupola alatt. Szegények és gazdagok, muszlimok és megkereszteltek, szabadok és rabszolgák, férfiak és nők, szultán és elefánthajcsár, mester és tanítványa... azt hiszem, a kupola az egyetlen olyan alakzat, amely alatt mindannyian megférünk. Itt minden különbség eltűnik, és minden egyes hang, örömé vagy bánaté, egy mindenkit átölelő, néma szeretetfelhővé válik.
A halál új életet szül, mondják az emberek. Csakhogy az emberek ostobábbak, mint a legostobább kecske. Én mondom: a halál nem szül semmit! A halál a Hideg Asszony.
Ami meghalt, az halott, és kész. Nincsen már utána semmi, Jóisten sincsen. Mert ha volna Jóisten, akkor nem lenne olyan pokolian messze a mennyország!
Hány életet élünk? Hányszor halunk meg? Azt mondják, 21 grammot vesztesz pontosan abban a pillanatban, amikor meghalsz. Mindenki. Mi fér bele 21 grammba? Mennyi veszik el? Mikor veszítjük el a 21 grammot? Mennyi megy el vele? Mennyi a nyereség? 21 gramm. Egy marék ötcentes. Egy kolibri súlya. Egy szelet csoki. Mennyit nyomott 21 gramm?
Nem szabad egy halálos betegséggel küzdő barátnak olyanokat mondani, hogy nem hiszel a megmagyarázhatatlan örök életben. Jó barátként ilyenkor hazudni kell.
A halál csak egy átmenet, radikálisabb változás, mint a pubertás, de nem kell úgy kiborulni miatta.
Oly sokan halnak meg értelmetlenül, miközben még élhettek volna. Egy élet megmentése ellensúlyozhatja egy másik elvesztését.
Ahogyan az élet fogalmát sem tudjuk pontosan meghatározni, a halál is örök titok marad. Elkerülhetetlen: a természet rendjének alappillére, hogy átadjuk a helyünket a fiatalabbaknak.
Az embernek testi, lelki és társadalmi igényei vannak egészen addig, amíg az öntudatát végleg el nem veszti. A haldokló éppen úgy igényli ezek kielégítését, mint az egészséges, csak más szinten, gyakran fokozottan. Egymásra vagyunk utalva.
Életünkben csak egyet tudunk bizonyosan, azt, hogy meghalunk - s már ez is vigasztaló.