Idézetek a halálról
(2052)
Élni annyi, mint folytonosan születni. A halál az utolsó születés. A szemfedő utolsó pólyánk.
Szeretném, ha száz kezem volna, hogy dolgozhatnám sokat, megmérhetetlen sokat. De vannak napok (eleinte csak pillanatok, később órák, most már napok), amikor lelkemre nehezedik valami megmagyarázhatatlan, sejtelmes borongás, s a két kezemet is sokallom; amikor sötétnek, hidegnek látom az egész világot; amikor csak egyetlenegy gondolatom van: a halál. A halál, mely orozva lep meg. Talán épp abban a pillanatban rántja ki kezemből a tollat, amikor áradozó szívvel írom: de szép az élet, ó de szép!
Nagy úr az idő, a halál,
mindent de becsap, ha megáhít,
minden elevent lekaszál,
csak szerelmünk napja világít.
Súlyos betegnél, akit már nem lehet megmenteni, azt szokták mondani: halálra van ítélve. De nem vagyok-e én is halálra ítélve? Előbb vagy utóbb - így vagy úgy?
A föld szinte egy hatalmas sakktábla, amelyen a nagymester: a halál, a figurákat ide-oda helyezi... Végül királyt és parasztot egyaránt félelmetes zsákjába rejti.
Nincs olyan ragyogó szónok, aki az élet igazságait úgy megvilágítaná, mint egy frissen hantolt sír.
A jó és üdvös szenvedés elmélyíti a lelket. Bensőségesebbé teszi a felületes embereket. Éretté, nemessé, erőssé kovácsol a nehezebb áldozatokra. Ezek koronája a halál!
Azt mondják, valaki addig él velünk, míg van, aki emlékszik rá, bár mindenki tudja, hogy a halál végleges, és az emlékek hamar kifakulnak.
A szólásmondással ellentétben nem a remény, s még csak nem is a reménykedő hal meg utoljára, hanem a leghülyébb.
Boldogok már, akik mély sírveremben
porladnak és alusznak örök álmot
s ott várják, hogy a nap majd újra keljen.
Halni születtünk (...) mindnyájan, mi is, fiaink is, akiket nemzettünk; a halált el nem kerülhetik a legerősebb bajnokok sem.
A túlvilág is csupán egy ábránd, egy hiú mese, egy hazugság, melyet hatalmi érdekből találtak ki a hatalom emberei, a társadalom vezetői, hogy azzal vigasztalják meg, békítsék ki az emberiséget, azért a rettentő sok szenvedésért és igazságtalanságért, melyeknek e világon ki vannak téve, hogy féken tartsák őket, hogy fel ne lázadjanak.