Idézetek a halálról
(1983)
Ha az ember úgy él, hogy egyedül arra gondol, hogy meg fog halni, akkor mi értelme élni?
Minden eleven lénynek szüksége van erre a szakadatlan előrehaladásra. Ha az élet gyarapodása abbamarad, haladéktalanul a leépülés és a halál veszi át az uralmat. Látni, amint a halál egyes emberekben "terjeszkedni kezd", amint munkájukból visszavonulnak - nem él már bennük olyan vízió, ami annak szerepét átvehetné.
Ha majd a fekszem a halálos ágyamon, kétharmad rész pánik lesz bennem, egyharmad rész meg ez a gondolat: "Na jó, akkor lássuk, mi jön most!".
Rémült irgalmat érezve a veszélyes tengerparton,
Magányos sóhajjal a pusztulás tengerében
Soha nem volt még, aki túlélte a halált.
Csak nevünk maradhat halhatatlan.
Love Better Than Immortality c. film
Az ember kiváltsága, hogy egyfelől halandó, ami állandó fenyegetettséget jelent számára, másfelől viszont emlékezik a halottaira, és a halállal is számot vet. Nem meglepetésszerűen éri a halál, hanem valamilyen módon felkészül rá.
Az évek múlásával megtapasztaljuk, hogy sokszor közelebb áll hozzánk egy elvesztett szerettünk - apánk, anyánk, barátunk - , mint az, aki a közelünkben él a jelenben. Az elvesztettel akár egy életen át beszélgetünk, visszaidézzük az emlékét, nem csak azért, hogy gyászoljuk, hanem hogy az élete tanulságaiból bátorítást, gondolatokat merítsünk a saját életünkre vonatkozóan. Alakja változik az emlékezetünkben, a hozzáfűződő kapcsolatunk elmélyül, és olyan dolgokra is felfigyelünk, amelyekre az életében addig még nem.
Aki nem válik világhírűvé, az is megmarad azok emlékezetében, akik szerették, esetleg azokéban is, akik mint egyszerű, de egyedülálló emberre emlékeznek rá.
Nap telik nap után, csak araszolnak a jegyzett idő utolsó szaváig, és minden tegnap a dohos halálba világított utat nekünk, bolondoknak.
A halál alattomos zsarnok, kiűzi az embert a szokásai, apró bizonyosságai, káros szenvedélyei közül.
Mindenki igyekszik tökéletesíteni a stratégiáját, hogy ne kelljen meghalnia, de téved. Téved, amikor azt gondolja, hogy ha másnapra hagymás ragut főz, kijátszhatja a halált. Téved, amikor elszökik egy másik városba, másfajta sorsot keres. Téved, amikor azt gondolja, hogy a zene majd megvédi. Nincs menekvés. A halál úgyis mindenkit elkap.
Többé-kevésbé mindennél, amit teszünk és veszünk, óhajtjuk a véget, türelmetlenül várjuk, hogy készen legyünk és örülünk, ha készen vagyunk. Csak a végleges véget, minden végeknek végét óhajtjuk, rendesen, oly későn, amint csak lehetséges.