Idézetek a halálról
(2038)
Amik a legyek
A pajkos gyermekeknek, az vagyunk
Az isteneknek mink; mulatkozásból
Ölnek bennünket.
Azt hiszem, azért nem tudom megszokni az érzést, hogy olyan minden, mintha nem is lennék, mert úgy vagyunk kitalálva, hogy azt csak akkor szokjuk meg, amikor már nem vagyunk.
Az emberi létünk mértékegysége a szívdobogás, amely végigkíséri az életünket, és abban a percben, amikor az út végére érünk: megáll.
Hogy jogod legyen a halálodat kérni, előbb ki kell élvezned az életet.
Boogiepop wa Warawanai c. film
Sosem foglalkozni a halállal, amikor meg már érkezik, késő. Ha így vinne el az ördög, szívesen élnék akár száz évig is.
Az átkot, hogy meg kell halnunk, áldássá kell átváltoztatni: hogy ha már elviselhetetlen az élet, meg lehessen halni.
Azok a próbálkozások, amelyek arra irányultak, hogy az emberek emlékezetét életben tartsák, ahelyett, hogy magukat az embereket tartották volna életben, még mindig a legnagyszerűbb dolgot jelentik, amire ez idáig képes volt az emberiség.
Az emlékezés az élet üledéke, afféle folyam aljáról felhozott, gyógyhatású iszap. Amint egy ember is csak akkor hal meg, ha már senki sem idézi fel az emlékét, s a bomlás is akkor kezdődik meg, ha senki sem álmodik velünk többé.
A magunkfajták élete épp arról ismerszik meg, hogy nemigen bolygatja meg az évszakok körforgása; a halál viszont mintha jobban kedvelné azt az időt, amikor elszárad a levél, avar lesz a lombból, és a természet művészi tökéllyel rendezi meg az elmúlását.
Amikor rádöbbensz, mit is jelent élni, azt is megérted, hogy egy nap meg fogsz halni.