Hatalommal kapcsolatos idézetek
(880)
Egy kivételes (...) politikus erélyes emberként négy jellemvonással rendelkezik: szerény a viselkedésében, tisztelettudó az idősek szolgálatában, nagyvonalú az emberek élelmezésében, és lojális a parancsok osztogatásában.
A zsarnokság kegyetlen és magányos, főként annak, ki a zsarnokot szolgálja.
Nincs az a vagyon és hatalom, mely biztonságot nyújthatna, hisz minél nagyobb, annál több veszélyt hoz.
A hatalmon lévőknek megvan a tudásuk, de nincsenek tisztában azzal, mi kell ahhoz, hogy mindenki másnál nagyobb hatalomra törjenek. És hogy mi kell hozzá? Elsőként szerezni meg a tudást.
A görög mitológiából tudható, hogy a hatalmi gőgöt, a hübriszt az istenek mindig keményen megbüntetik.
Teljesen mindegy, milyen pozícióban van valaki, ha nincs igaza, az ember nem hagyhatja szó nélkül.
A jó uralkodónak szükségképp filozófusnak és így egyszersmind a filozófusnak uralkodóhoz hasonlónak kell lennie.
Az erő az, ha valóban indokolt lenne, hogy öljünk, de nem tesszük meg. (...) A nagy uralkodók ilyenek voltak. A tolvajt a császár elé vezették. Az a földre vetette magát előtte, és bocsánatért esedezett, hisz tudta, hogy halál vár rá. Ám a császár megbocsátott neki. (...) Ez az erő.
Ahhoz, hogy valaki boldognak érezhesse magát, egy minimális hatalomra van szüksége.
Paragrafusai a törvénynek vannak, nem az igazságnak, és (...) a kettő nem ugyanaz. Az erkölcs a vesztes korlátja és a legyőzött védekezése. Az igazság pedig absztrakt fogalom, és mindig annak az oldalán áll, akinél a hatalom van.
Hazának mindig olyankor nevezi magát az állam, amikor tömegmészárlásra készül.
Minden társadalomban úgy áll a dolog, hogy a megszilárdult hierarchia csúcsán állók a legkonzervatívabbak.