Hazával kapcsolatos idézetek
(486)
Ne féljetek, nem megyünk haza!
Az már olyan rég a másság temploma,
És ti is csak szolga rab vagytok ott,
Bár zsebetekben útlevél ragyog.
Minket már régen nem hív a haza!
Mely álmaink bölcsője, sírja volt,
ma rákos fekély, rothadó kék-sárga folt.
Nagy a világ, annyi hely van, miért lenne muszáj ugyanott leélni az életünket, ahol végül is, véletlenül, megszülettünk?
Nem fogok én hazám dicsérője soha is lenni, mert az arra nem szorult, s egyébiránt magamat oly szoros kapcsolatban vélem hazámmal, hogy annak dicsérete nem látszik előttem helyesbnek, mint ha valami rokonomat vagy önszemélyemet magasztalnám.
Miképpen a hazának ártani nem szabad, azonképpen annak nem használni, mikor lehetne, nagy vétek.
Kiemelhetsz egy embert a szülőföldjéről, de a szülőföldjét sohasem emelheted ki az emberből.
Hazánkon kívül bármerre menjünk, bárhol tartózkodjunk - kicsi nekünk a világ - oda húzódunk, a hol bölcsőnk ringott. Csak a kedves haza az, a melynek kebelén lelkünk nyugalmat talál.
Akinek az élete a pesti világban gyökerezik, hiába utazik Amerikába. (...) Az nem csak költemény, hogy "itt élned, halnod kell", hanem forró valóság.
Budapest gránátalma. Gránát, mert hétvégente robban, alma, mert sötétbordós piros hangulatú, és egy szimpla almaságában is egzotikus gyümölcs.
Hazát több módon lehet elveszítni,
eltéphetnek, vagy kényszerülsz magad
kivándorolni, de oly szörnyű egy sincs,
mint amikor a hazád megtagad.
A hazafiság nem több, mint hűség egy birtokhoz, egy földhöz, amit nyolcszáz alkalommal hódított meg nyolcszázféle rendszer nyolcszázféle kultúrával, mégis mindig ez a legjobb.
Légy üdvöz, magyar föld.
E fénylő nyári délben
olyan vagy, mint a kenyér, mely most sült ki éppen,
olyan barna, aranyos,
olyan kerek,
s mint a kenyér, telve vagy drága titkaiddal,
s mint a kenyéré, szent a te neved.
Én azért élek itt, mert itt szeretek élni, nem pedig azért, mert a nagyvilágon e kívül nincs számomra hely.