Hazával kapcsolatos idézetek
(542)
Ó, föld, szülőanyám!
A múltban és minden időben
ételem, ruhám, otthonom te vagy.
Hogy szolgálhatnám meg jóságodat?
Ha valaki egyszer belekóstolt (...) az igazság, a nemzet melletti elkötelezettség ízébe, az inkább meghal, semmint hogy lemondjon erről a mákonyos italról.
Kétféle ember van ezen a világon, (...) az egyik karddal farag világot magának, a másik ekével. De a karddal faragott világot egy másik kard ledöntheti, s újjáfaraghatja nagyon is gyorsan. Maradandót csupán az eke farag.
Nemzeti létünk nem örök élet. Ha majd meghalunk, halálunkban már nem leszünk magyarok; az öröklétben nem magyarul, hanem az angyalok nyelvén érintkezünk majd eltávozott szeretteinkkel, egyesülve az egész emberiséggel.
Az ember úgy szeretheti legjobban a hazáját, ha folytonosan ott él benne a megismerése iránti leküzdhetetlen vágy.
Ha olykor kritikus szemmel nézzük is szülőföldünket, ha néha morgolódunk is időjárása, eredményei vagy éppen politikai történései miatt, a táj szépsége, a látnivalók sokasága, a természetből adódó élvezetek az év bármelyik napján képesek mindezt feledtetni.
A hazaszeretetnek nem az internacionalizmus az ellentéte, hanem a sovinizmus. Saját nyelvéhez is közelebb érzi magát az, aki más nyelveket ismer.
A hazát szeretni nem érdem. Nem érdem az édesanyámat szeretni, nem érdem a szerelmesemet szeretni, akinek a csókja legjobban kell az összes nők csókja közül. Nem érdem a töltöttkáposztát szeretni, sem a kétszeresből sütött kenyeret (...). Nem érdem az életet szeretni, ugye nem. A hazám nélkül nincs életíze az életnek sehol másutt. A kenyerem a hazám, a megélhetésem, a fantáziám, a gyengém. Nem lehet azt mondani, hogy ha angol volnék, az angol hazát szeretném így. Persze, de mégis... Nem lehet rámfogni, hogy ha nem ez az asszony volna az anyám, másik anyát szeretnék. Ez szült. Nem tudok más anyát elképzelni.
Ha valaki éltében ürességet talál, órái hasztalanul s unalommal folynak, s ő nemigen érti s tudja: mire való, mért van s mért él? Bizonyára elfelejté vagy soha eszébe sem juta, hogy van hazája. Nem öli az unalom, kevés lesz annak a huszonnégy óra, s nem untatja azt a kora nyári hajnaltámadat, ki honja ügyében fáradoz. A legszentebb kötelesség teljesítésének érzése tölti be az élet minden helyezetiben édes megelégedéssel a hív hazafit, legyen herceg, legyen zsellér!
Az emberek szeretik a zászlójukat, és (...) ez a zászló éppúgy lehet figyelmeztetés, mint üdvözlés.
Aki kívülről jön, az bevándorló. Legyen bármilyen tehetséges, bármilyen okos, vagy találja fel bármelyik halálos betegség ellenszerét. Ha az ember ezt tudomásul veszi, akár egészen jól is érezheti magát ebben a közegben. Ha viszont nem veszi tudomásul, akkor jobb, ha hazamegy, mert egy idő után egész biztosan xanaxon fog élni.