Házassággal kapcsolatos idézetek
(970)
A házasság is egy élmény, ezért teljesen értelmetlen benne maradni csupán lojalitásból vagy az egyéb alternatívák hiánya miatt akkor, ha az egyébként semmiféle örömet nem okoz.
Negyvennyolc éve vagyunk házasok. Csaknem fél évszázada. Ilyenkor tudja már az ember, mit köszönhet a másiknak, meg hogy ő mit jelent neki.
Néha mintha a férj és a feleség interurbán beszélnének egymással egy rossz telefonon. Néha mintha két előre beprogramozott magnótekercset hallana az ember. És néha ott a világűr végtelen csendje. Nem tudom, melyik a szörnyűbb.
A másikat megszokod pár év alatt, kiismered az ízlését, humorát. Szokták mondani, hogy milyen összeszokott páros vagyunk, befejezzük egymás mondatát. És ez az, ami engem kiakaszt. Mert tudom, hogy hogyan fejez be egy mondatot. Néha, esküszöm, (...) fel sem teszem a kérdést, mert tudom, hogy mit válaszolna rá. Aztán meg van, hogy szimplán leszarom. Ő is csal engem, én is őt, úgyse válunk el soha, hát akkor nem mindegy, hogy mi a válasza arra, hogy mi legyen vacsorára?
A hozományra alapított házasság olyan, mint a homokra épített vár. Óriásinak kellene lennie annak a hozománynak, mely "gondtalanná" tenné a házasságot.
A nő igazi szerepe a házasságban az, hogy legyen szerelmes feleség, nagyon gondos és okos háziasszony és kitűnő nevelője gyermekeinek. Minden, ami e három hivatás bármelyikétől elvonja a feleséget, alapjában támadja meg és komolyan veszélyezteti magát a házasságot.
Ha az ember hosszú távra összeköti magát valakivel, akkor a társ terheit is vállalnia kell.
Az nem megoldás, ha hibáztatjuk a másikat. A pároknak tiszteletben kell tartaniuk egymás érzéseit, és együtt kell szembenézniük a gondjaikkal.
Nem hoz virágot, elfelejti az évfordulókat. Ezek apróságok, de ha összegyűlnek, meg tudnak mérgezni egy házasságot. Ezért tudatosan kell valamit kezdeni velük. A hiányaink egyébként is érdekesek a párkapcsolatainkban, mert sokszor ezek mozdítanak a másik felé, hogy vele végre teljes leszek. De persze a másik sose fogja tökéletesen betölteni a hiányainkat. Lehet, hogy csak húsz százalék marad betöltetlenül, de ha erre fókuszálunk, akkor idővel egyre jelentősebbnek tűnik minden apróság. Olyankor van a probléma, ha jön egy harmadik, aki pont ezekre a hiányokra figyel... és akkor tud robbanni a házasság. Milyen jó, ha tudatosan el tudja valaki engedni azt a húsz százalékot!
Az éles helyzetekben jobban össze tud tartani egy pár. Pont a szürke hétköznapok azok, amik felőrlik a kapcsolatot. Az apró nézeteltérések sokkal többet tudnak ártani, mint egy expedíció, ahol együtt kell lennünk, együtt kell megcsinálnunk.
A legfontosabb döntés az életedben az, hogy kit választasz életed társának, hogy kit választasz gyermeked másik szülőjének. Persze a romantikának is meg kell lennie, hiszen a románc fontos, szép és mókás dolog. Csakhogy a szerető szív mellett szükség van egy tájékozott és megfontolt elmére is, amikor életed legfontosabb döntését hozod meg.
Az emberi természet sajnos olyan, hogy minden racionális megfontolás nélkül is képes érzelmi döntéseket hozni. Ha nem ilyen lenne, szerelmi házasság soha nem köttetne.
A túlméretezett agy tette tönkre az emberi lények házasságait, mint ahogy számos más szívet tépő tragédiát is ez a szerv idézett elő. Az ormótlanul hatalmas eleven számítógép egyidejűleg végtelen mennyiségű, egymással ellentétes véleményt tárolt végtelen mennyiségű témakört illetően. Ezeket sebesen váltogatta. Ha egy férj vagy egy feleség a normálisnál kissé izgatottabb volt, párbeszédük könnyen veszekedéssé fajulhatott. Két bekötött szemű, görkorcsolyát viselő bokszoló harcolt ilyenkor egymással.