Házassággal kapcsolatos idézetek
(813)
A kamaszrajongás szép és kedves dolog, de egy házasságot csupán a szerelemre építeni olyan, mint házat építeni a homokba.
A házasság olyan, mint egy szerződés, aminek oka van. Egy felnőttkorba lépett nő elvárása a házassággal kapcsolatban nem lehet több, mint hogy biztonságot adó társaságra leljen egy férfi személyében.
Azt hiszem, rettenetesen fontos, hogy meddig terjed a saját énünk, és mikor lógunk a másikba, illetve mikor lóg a másik belénk. Hogy meg tudjuk-e teremteni a másiktól való függetlenség és a vele való feloldódás törékeny egyensúlyát. Mert egyszerre szeretnénk megszűnni a másikban, elveszíteni az éntudatunkat, s egyszerre szeretnénk menekülni tőle, hogy ne nyelje le azt, akik vagyunk.
A lélektárs nem azt jelenti, hogy megismerkedtek, és aztán, mint a mesében, rózsaszín cukormázzal leöntve, boldogan éltek, míg meg nem haltok. A lélektársi kapcsolat gyakran nehéz szakaszokon megy keresztül. Ezekben az időkben lehetőség van a felemelkedésre is, meg az elbukásra is, kinek-kinek választása szerint.
Egy (...) hosszú házasságban vannak hullámhegyek, hullámvölgyek. Ha el is múlik a lángolás, az összetartozás élménye megmarad, és mindennél fontosabbá válik.
A magány szubjektív dolog, azt takarja, hogy aktuális emberi kapcsolataink mennyiségben és/vagy minőségben eltérnek a számunkra szükségestől, ideálistól. Párkapcsolatainkban is élhetünk tehát magányosan. Az olyan párkapcsolatok, amelyekben sok a konfliktus, de kevés a pozitív érzelem, támogatás, közelség, rosszat tesznek az egészségünknek - még a válásnál is rosszabbat -, míg a jó, meleg, intimitást is kielégítő párkapcsolatok védőhatással vannak ránk.
El kell fogadnunk a bizonytalanságot, azt, hogy a másik önálló, különálló személy, saját gondolatokkal és vágyakkal, akit soha nem ismerhetünk meg teljes mértékben. A monogám kapcsolatokban ugyanis azt hisszük, megszereztük, megvan a másik, azt hisszük, szinte birtokoljuk, hogy hozzánk tartozik. Pedig mindig lesznek a lelkének olyan részei, amelyek rejtve maradnak előttünk.
A jó kapcsolat lelkileg táplál, többek vagyunk tőle, képesek vagyunk benne együtt fejlődni, növekedni, kiteljesedni. Ahol ez nincs meg, ott érdemes pluszenergiákat befektetve, akár külső segítséggel dolgozni mindezen. Ahol azonban nincs esély mindennek az elérésére, azt a kapcsolatot le kell zárni, bármi legyen is az ára.
Egy párkapcsolat (...) soha sincs kész, soha nem nyeri el végső formáját. A jó párkapcsolat egy út, amelyet önálló lényként, a társunkkal közösen, az elköteleződés biztonságában járunk, ahol egymást ismerve, egymásra figyelve, egymással kommunikálva, egymás kezét szorítva jutunk át a kríziseken.
Ha az ember megosztja egy férfival a lakását és az életét, azután már nehéz megszabadulni tőle, mivel erős kötődés alakul ki közöttünk, anyagilag és érzelmileg egyaránt, mint egy erős csomó két cérnaszál között.