Idézetek a hazugságról
(631)
Aki (...) lojális akar lenni, annak a szó igazi értelmében soha nem szabad egész őszintének lenni.
Az igaz sose egész, csak apró részletek, mik együtt szövik a valósággal a hazugság fonalát.
Az őszinteség azt jelenti, hogy kezdettől fogva és mindvégig van bátorságom vállalni önmagam. Ahol nincs őszinteség, ott a legfontosabb, legértékesebb emberi kapcsolatok, szeretetkapcsolatok vesznek a semmibe. Csak olyan társ mellett élhetjük meg a szeretet, az összetartozás, a biztonság valódiságát, aki nem játssza el a bizalmunkat, aki őszinte, aki nem hazudik, szava nem szél, ami elrepül, és ha ígéreteire, tetteire úgy lehet számítani, mint arra, hogy egyszer megszűnünk lélegezni.
Ha hazudok, néha ezzel jobban leleplezem magam, mintha ragaszkodnék az igazsághoz. Tehát a magam módján mindig őszinte vagyok, akár akarom, akár nem.
A szülők becsapása, vagyis hogy egy gyerek késztetést érez, hogy kamuzzon a szüleinek, minden gyermek természetében ott lappang.
Ahogy vannak alapelvek, melyek irányítják a természetet, vannak olyan alapelvek is, melyek az emberek közötti kölcsönhatásokra vannak hatással. Az őszinteség például egy alapelv. Ha becsületes vagy, elnyered mások bizalmát. Ha tisztességtelen vagy, és átvágod az embereket, egy darabig talán megúszod, de előbb-utóbb rájönnek, és lebuksz.
Úriember is vetemedhet hazugságra, és a csirkefogó is mondhat igazat.
Az igazság többnyire felcsillan, mint egy elhullott pénzdarabka. A hazugság viszont labirintus, amelyben előbb-utóbb eltéved az odakeveredett bűnös lélek.
Mindennap hazudunk. És mégis tartjuk magunkat ahhoz, hogy fontos, hogy igazat mondjunk.
Szerintem valahol mindenki álarcot visel. Ki kevesebbet takar el magából, ki többet.
Ígérgetni pont a hazudósok szoktak. Ha mindig igazat mondasz, semmi szükség ígérgetésre.