Idézetek a hazugságról
(687)
Ahol a hazugság és hamisság magvait vetik el, szárba szökken a gyanakvás és a megosztottság.
Mindenki meg akarja szolgálni azt, amit elsején kap, és olyan világnézeti elveket táplál, amelyek jövő havi fizetését is biztosítják. Nem munkából, hanem hazugságból élünk. Egyetlen ilyen lény merő jelenlétével ezer ember életét mérgezi meg.
A hazugság, miként az igazság is, a legkülönfélébb hanglejtéssel mondható. Azonban némi szakmai gyakorlat után nem nehéz kideríteni, hogy az előtted álló ember mikor hazudik, még akkor is, ha a tekintete olyan tiszta és ártatlan, mint a kis Jézusé. Az a nehezebb, hogy megállapítsa az ember, milyen céllal hazudik a szemben álló, mert nem mindenki feltétlenül gyilkos vagy tettestárs, aki nem mond igazat.
Ha szemébe mondanák az embernek, amit a többiek a háta mögött beszélnek róla, a társasági élet lehetetlenné válna.
Ha valakit nem tisztelsz, az nem találhat utat a lelkedhez. És bár úgy rossz, mint jó tettekkel is ki lehet vívni a tiszteletet, álszentséggel és képmutatással soha - az csak megvetést érdemel.
A hazugságokban nincs tökéletes biztonság, örökké akad egy kis remény, mikor már holtbiztos, akkor is.
Egyszer hazudunk, azután hazudunk még egyszer, már mindenhol és mindenkinek hazudunk, a végén pedig már magunknak is és észre sem vesszük.
Sose csiklandozd senki fülét oly nagy ígéretekkel, amelyeket nem lehet megfelelően teljesíteni.