Idézetek a hazugságról
(698)
A hazug ember csak a mindenkori percnek él, számára minden nyugodtan eltelt óra már ajándék. A holnapban és a holnaputánban már nem mer gondolkodni, mert holnap minden kiderülhet.
Ha valami túl szépnek tűnik ahhoz, hogy igaz legyen, arról előbb-utóbb valóban kiderül, hogy valami nincs vele rendjén.
Ő az egyetlen ember, akinek képtelen vagyok hazudni. És sehogy sem bírok rájönni, pedig sokat töprengtem rajta, hogy vajon a szorongás-e az oka, vagy inkább a kettőnk közt feszülő távolság áthidalhatatlanságának érzése, amin egy kvázi gyermeki csíny sem változtatna semmit, vagy csupán a bizalmatlanság, félelem attól, hogy ha fény derülne a mellébeszélésre, pont nekem nem bocsátana meg soha. Talán mindezek összessége.
Egy szó, egy érintés, a szemek, gesztusok...
S a villanás, mikor érzed, hogy hazudott.
Mi lehet jogosabb, emberségesebb, mint csalással enyhíteni a fájdalmat? Mi lenne velünk, szent isten, ha a nők megvonnák tőlünk a hazugság irgalmát? Hazudj, szerelmem, hazudj irántam való könyörületből! Add nekem az álmot, amely a sötét bánatot kiszínezi! Hazudj minden lelkifurdalás nélkül! Új káprázatot adsz vele, a szépség és a szerelem káprázata mellé.
A nők annyira hadilábon állnak az igazsággal, hogy hazugságaikban mindig van egy kis igazmondás és igazmondásukban mindig egy kis hazugság.
Ahol a hazugság és hamisság magvait vetik el, szárba szökken a gyanakvás és a megosztottság.
Mindenki meg akarja szolgálni azt, amit elsején kap, és olyan világnézeti elveket táplál, amelyek jövő havi fizetését is biztosítják. Nem munkából, hanem hazugságból élünk. Egyetlen ilyen lény merő jelenlétével ezer ember életét mérgezi meg.
A hazugság, miként az igazság is, a legkülönfélébb hanglejtéssel mondható. Azonban némi szakmai gyakorlat után nem nehéz kideríteni, hogy az előtted álló ember mikor hazudik, még akkor is, ha a tekintete olyan tiszta és ártatlan, mint a kis Jézusé. Az a nehezebb, hogy megállapítsa az ember, milyen céllal hazudik a szemben álló, mert nem mindenki feltétlenül gyilkos vagy tettestárs, aki nem mond igazat.
Ha szemébe mondanák az embernek, amit a többiek a háta mögött beszélnek róla, a társasági élet lehetetlenné válna.