Idézetek a hazugságról
(659)
Hazudni senkinek sem szabad, se nőnek, se férfinak, se gyereknek, se öregnek. A hazugságtól rossz szaga lesz az emberi szájnak. És csodálatos, hogy mégis milyen sok hazug ember van a világon.
Egy kis hazugság a nagyobb jó érdekében: Isten nem bánja. Ezt kezdi el az ember szajkózni magának, de elfajul a dolog: hazudunk, mert már nincs visszaút.
Amint egy hazugságot beengedünk a szobába, legyen az akár a legjobb indokból is, egy csomó másik jön be a hátán. Aztán ezek a hazugságok bandákba állnak, és lemészárolják az igazságot.
A nagy veszély nem abban áll, hogy a hazugságok nem igazak, vagyis valótlanságok, hanem abban, hogy valósággá válnak mások tudatában.
Az énnek az egyetlen védelmi apparátusa a hazugság, a füllentés, a mellébeszélés, az elhallgatás.
Az őszinteség nagyon gyanús. Ha például valaki azzal kezdi a mondandóját, hogy őszintén megmondom neked, az azt jelenti, hogy hazudni fog, vagy korábban hazudott.
Az ember elkezdi csűrni-csavarni a dolgokat, aztán soha többé nem tudja kiegyenesíteni őket. Talán olyan ez, mint a hallásod: nem jön vissza, és napról napra kevesebb van belőle.