Idézetek a hazugságról
(584)
Kiért hazudik egy nő? Néha önmagáért, rendszerint a férfiért, akit szeret, de a gyerekéért mindig.
Egy nő életében van az a csapdahelyzet, amelyben megengedhető az igazság elhallgatása.
Sose mondj olyasmit, amiről szíved mélyén tudod, hogy nem igaz. (...) Egy hazugságot nem lehet többé jóvátenni. Ehhez még az igazság is kevés.
Ha a legtöbb embert megkérdezed, azt mondák, hazudni rossz. Aztán azonnal kimennek és hazudnak, mint a vízfolyás. De ez rendben van. Mind tudjuk, a hazugságok szükségesek.
Normális körülmények között a hazudozót leleplezi a valóság, amely nem helyettesíthető; akármilyen erős a hamisság szövete, amit a hazug ember kínál, az még computerek segítségével sem lesz soha elég terebélyes ahhoz, hogy a tények roppant terjedelmét lefedje.
Az emberiségnek szüksége van igazságra, de bizonyos, hogy még nagyobb szüksége van hazugságra, amely hizeleg neki, vigasztalja és végtelenül reményeket kelt benne. Hazugság nélkül az emberiség elpusztulna kétségbeesésében és szomorúságában.
Tanítsátok meg gyermekeiteket az igazságra, de készítsétek fel őket egy hazugságokkal teli világra.
Azzal, hogy valakinek hazudsz, elveszed tőle a lehetőséget, hogy döntsön az életéről. Te döntesz helyette, és ez több mint etikátlan.
Ha valaki elindul a hazugság útján, mindig azt hiszi, hogy az út rövid és könnyű lesz. A kezdeti akadályokat könnyedén, sőt bizonyos élvezettel küzdi le, de az erdő csakhamar sűrűbbé válik, az út homályába vész, és mocsarakba torkolló ösvényekké ágazik.
Ha egy barátságot hazugságok alapjaira építesz fel, akkor ne csodálkozz, ha összedől az építmény.
Bűntudat ide vagy oda, az őszinteség mindig jobb, mint tévhitben tartani egymást, fejlődni csak az őszinteség hatására lehet.