Idézetek a hazugságról
(718)
Aki nonverbális jelekre figyelve próbálja leleplezni, mikor hazudik valaki, nemigen produkál jobb találati arányt annál, mintha teljesen véletlenszerűen, mondjuk érmefeldobás alapján tippelgetne.
Ingoványos terület, mennyire lehet és szabad megbízni olyan emberek vallomásában, akiknek valamilyen érdekük fűződik hozzá, hogy azt mondják, amit.
Mondja azt, ami igaz, mondja azt, ami jóleső,
ne mondjon soha ki kellemetlen igazságokat,
sem kellemes hazugságokat, ez az örök törvény.
A pletyka olyan, mint az alamizsnás zacskó. Mindenki úgy érzi, hogy még ezt-azt bele kell pottyantania. Eljön aztán a pillanat, amikor az igazság legapróbb szemcséjéből is hazugság lesz, míg a hazugság átváltozik általánosan elfogadott igazsággá.
"Költő hazudj, de rajt` ne fogjanak";
Mert van egy példa, hogy: a sánta eb...
A sánta költő még keservesebb.
Ezer jelből észre lehet venni, ha valaki hazudik. Nem kell hozzá különleges képesség, nem kell az agyukba látni, hogy felfogjuk a bizonytalanság és a feszengés apró jeleit. Általában csak annyit kell tenni, hogy nézzük a másikat. Ha beszélgetés közben balra pillantanak, ha túl sok részletet említenek egy történetben, ha kérdésre kérdéssel válaszolnak, azt jelenti, hogy nem mondanak igazat.
Ha a hazugságok szőrzetté változnának, olyan szőrösek lennénk, mint a medve, és nem lenne kopasz fej.
Amikor a hazugságok és a titkok beférkőztek az életünkbe, már nem is nehéz továbbiakat elfogadni.