Idézetek a hazugságról
(556)
Jobb ember vagyok, ha nem hazudok. Tudom, a hazugság üldözni fog, még ha nem is derül ki.
A hazugság sok igazságból épülhet fel, az igazság számtalan hamisságból alakulhat ki, amelyek egymásra tornyozva az égig érnek.
Az idők kezdete óta annyit hazudtak az emberek, és még mindig folytatják. És ezért mindenkinek meg kell fizetnie az árat: azt, hogy elvesztették a bizalmat. Ez azt jelenti, hogy két ember, bármilyen ártatlanok is, soha nem közeledhetnek egymáshoz úgy, mint két állat.
A csalás tényéről beszéddel a legkönnyebb elterelni a figyelmet: nem szabad abbahagyni, addig kell szövegelni, míg már senki sem emlékszik rá, miről is volt szó eredetileg.
Egy hazugság a végén igaznak bizonyulhat, egy ígéretet meg lehet szegni. A különbség talán annyi, hogy annak, aki egyszer megszeg egy ígéretet, minden ígérete gyanússá és értéktelenné válik, míg ha egy hazug egyszer véletlenül igazat mond, attól még nem vesszük szentírásnak az összes kijelentését.
Rágalmazni, alaptalanul vádolni, megsérteni valakit könnyebb, mint a valóságot megmotozni.
A legszörnyűbb bűn, amit el tudok képzelni, hogy színleléssel átverem az embereket és úgy teszek, mintha 100%-osan jól érezném magam.
Aligha lehet valaki mellett hazugságban élni... egy idő után a hazugság rád ül, megmérgez, befeketít minden szót, minden csókot, minden érintést.
Amikor érzem, hogy hazudtál nekem,
És a hazug szavak csak hazugságot szülnek,
Amikor tapogatni lehet a csendet,
És az én csendemet rejti a te csended,
Akkor tudom, hogy elveszítettelek, ezúttal
Örökre.
Bár a papagáj is tud beszélni, nem lesz emberibb. Ahhoz először meg kellene tanulnia hazudni.