Hiányérzettel kapcsolatos idézetek
(575)
Egyetlen bűn van a világon, amelyből minden baj és értelmetlen szenvedés ered: nem szeretni! Aki nem tud szeretni, kénytelen mindenféle pótcselekvésre, hogy az életét elviselhetővé tegye.
Hiánya elkeserít, elviselhetetlennek érzem, mert úgy tűnik számomra, a boldogságom egyedül tőle függ, és ha őt elveszítem, mindenem odavész.
Az ilyen szerelem legtöbbször tehetetlen és fájdalmas.
Ez az anyátlan gyermekek átka. Azoknál keresünk vigasztalást, akik ártottak nekünk.
Nem az a baj... hogy egyedül sétálok. Nem az a baj, hogy egyedül ülök a padon, a kávézóban, a tengerparton. Nem az a baj, hogy egyedül alszom el este, és egyedül ébredek reggel. Sem az, hogy egyedül iszom a reggeli kávét, és eszem a pirítóst. (...) Nem az a baj, hogy egyedül. Az a baj, hogy nélküled.
Nincs rosszabb annál, amikor valaki, akinek szeretnie kellett volna bennünket, csak úgy elmegy.
Mennyivel szebb lenne az élet, ha az egész fordítva történne: ha sok-sok évtizednyi csalódás után az ember olyan korba lépne, amikor már nem köt semmiféle kompromisszumokat, amikor bármi lehetséges.
Valami hiányzott. Nem tudom megmondani, hogy micsoda, de valami nem volt meg köztünk. Ha, mondjuk, az emberi testhez hasonlítjuk a kapcsolatokat, és ha az a hiányzó két százalék, mondjuk, a köröm, akkor nem számít. De ha a szív hiányzik, az már más tészta.
Nem tudja senki, hogy honnan jöttem,
Hogy hányszor volt sötét az ég fölöttem,
Ködös a múltam, nem ismeri senki,
Nincs otthonom, nincs hova visszamenni.
Nem a hiány okoz fájdalmat. Hanem az érzelem, a szeretet. Ha nem létezne érzelem, nem létezne szeretet, akkor a veszteség nem járna fájdalommal. Alapjában jó és szép a hiány okozta fájdalom is, mert abból ered, ami értelmet ad az életnek.
Az iskola a legtöbbször képtelen megtanítani, mennyire izgalmas, milyen igézően szép lehet a tudomány vagy a matematika; megmerevedett irodalmat vagy történelmet tanítanak, a felfedezés izgalmát semmibe véve.
Azt mondják, hogy az embernek nem hiányozhat az, ami sohasem volt az övé, de ez nem igaz.
Meddig szakít a sors még tőled el?
Könnyem már elfogyott, kínom betelt.
Barátságunkat így kettétöröd?
Gyötörsz, ebben telik hát örömöd?
Lelke kizárt magából minden korábbi érzést: eltűnt a várakozás, az izgalom, a büszkeség, a barátokkal való összetartozás öröme. Két új érzelem tolakodott be a helyükre: a megalázottság és a rettegés.