Hiányérzettel kapcsolatos idézetek
(618)
Hiányzol nékem, drága asszonyom,
hiányzol, mint a bénának a kéz,
hiányzol, mint a sötétből a fény,
hiányzol, mint a jégből a meleg,
hiányzol, mint a süketnek a dal.
Hiányzol, mint a télnek a virág,
hiányzol, mint a napvilág a vaknak,
hiányzol, mint a holt ajkról a csók,
hiányzol, mint a bútól az öröm.
Nagyon, nagyon hiányzol,
első perctől hiányzol,
mint víz a sivatagi szomjúságnak.
Hiányzol, mikor mellettem haladsz: ha
találkozik két gyorsvonat, csak néhány
percig futtatja egymás mellett őket
a párhuzamos sínpár.
Nem kell ide más
Ülök a fűben és csak várom a csodát
Szürkébb az ég is, mikor nem gondolok rád.
Hiányzol, mint
a gombnak a kabát,
aki maga sem
érti veszteségét
s titkon sem sejti
elhullt önmagát.
Hiányzol, mint levél a fának,
Dideregnek a csupasz ágak.
Hiányzol, mint a víz a halnak,
Egy kis idő, és belehalnak.
Hiányzol, mint vaknak a látás,
Papnak isten, hívőnek áldás,
Forradalmár a forradalmat
akarja úgy, mint én akarlak.
Hiányzol, mint a fáknak a júniusi eső,
Hiányzol, mint a hóvirágnak a téli napsütés,
Hiányzol, mint gyerekeknek a játék,
Hiányzol, mint holdfénynek a nap sugara.
Halott vagyok miattad, s mit se bánod;
látod, hogy sorvadok, s nem szánsz miatta;
a szerelem bensőmet fölkavarja,
s mind keményebbé válsz, gyötör hiányod.
Talán hiba, hogy ilyen későn hívlak fel,
de a rólad szóló álmaim nem eléggé valóságosak.
Nincs lélegzet, nincs szívdobbanás, nincs mozdulat... nincs élet... csak az üres lét. Nélküled.