Idézetek a hitről
(764)
A hit kérdéseiben nem lehet valakit meggyőzni. A hit olyan konstrukció, aminek nincs szüksége bizonyítékra.
Tudás és a hit távolról sem ugyanaz, amint már elmondta valaki, aki rámutatott, hogy mindenki tudja, hogy meg fog halni, ám senki sem hiszi el.
Az írás nem csak írás. Vallás, fogalomrendszer. Ahhoz pedig, hogy kitörjünk egy berögzült fogalomvilágból, a gondolkodás alapvető, belülről jövő megváltozása szükséges. Hirtelen megvilágosodás vagy ébredés. Nevezhetjük vallási tapasztalásnak is. Vagy az emberi agy átprogramozásának.
Amíg az ember hisz a végtelenben, mindig lesznek tavak, amelyeket feneketlennek vél.
Az ember a saját csoportja hiedelmeit minden különösebb logikai, racionális analízis nélkül könnyen elfogadja. Elfogadja még a lehető legegyszerűbb változatban is. Ez teszi lehetővé, hogy egy csoportban a mentálisan kevésbé fejlett tagok is képesek legyenek a csoportelképzelésekkel azonosulni.
Senki sem "hihet" a természetben; hinni csak abban lehet, ami a természet fölött áll.
A jóban való hit nélkül, akármily alakot ölt is, akár az istenben és a gondviselésben, akár az élet emelkedő fejlődésében, akár az igazság- és igazságosságban és szükségszerű győzelmükben való hit legyen az, sohasem alkottak nagyot és tartósat.
Hinni igen gyakran annyit jelent, mint szemeinket becsukni és hagyni, hogy elessünk.
Isten időnként olyan kérdésekre ad választ, amiket még fel sem tettünk.
Hinni tudni a legfőbb életföltétel, de ahhoz, hogy a fejlődést szolgálhassuk, nemcsak hinnünk, de kételkednünk is szükséges.
Az emberek többsége még legnaivabb hitében sem szabad: miután abban is attól függ többé-kevésbé, hogy a többség mit és hogyan hisz. Mijük is van hát az ilyen embereknek, akiknek, mondhatni, egyebük sincsen, mint a hitük?
Már nem hiszek a dogmák jelentőségében. Annyira hiszek bennük, mint a mitológiában. Karácsonykor elmegyek templomba, készítek ajándékokat, még azt mondom, hogy lemegy a nap, de közben valójában pontosan tudom, hogy "a Föld megy le".