Idézetek a hitről
(574)
Egyben biztos vagyok: a halál küszöbén mindenkinek van hite. És nemcsak a haldoklónak, hanem a hátramaradottaknak is.
Túl fogsz jutni rajta. Nem lesz fájdalommentes. Nem fog gyorsan menni. De Isten jóra használja majd ezt a zűrzavart. Addig is ne viselkedj ostobán vagy naivan! De ne is ess kétségbe! Isten segítségével túljutsz rajta.
A hit nem hoz békét; a szív békéjét hittel éppoly nehéz elérni, mint hihetetlenül.
Hinni egy Istenben, aki van, de a világgal semmit sem törődik, annyit jelent, mint ateistának lenni leplezett formában.
Nem minden gondolkodó meri ma vállalni, hogy a hit és a tudás bizony összeegyeztethetetlen. Pedig az, mégpedig a hit módszertelensége és a tudás módszeressége miatt. Ez feloldhatatlan, elvi különbség. És ezt nem oldja fel, hogy vannak tudósok, akik ezzel a kognitív disszonanciával együtt tudnak élni.
Kétféle gondolkodásmódot ismer a filozófia és a tipológia: egyik ember azt hiszi, amit lát, a másik azt látja, amit hisz.
A hit annyi, hogy higgy valamiben, ami túlnő rajtad. Olyanban, ami nem látható, hallható, tapintható. Mint a remény, a szeretet.
Az igazi kereső semmilyen tant nem fogadhat el, az, aki valóban találni akar. Aki azonban megtalálta a kincset, az minden, minden tanítást jóvá tud hagyni, minden utat, minden célt, azt már semmi sem választja el az összes többitől, az ezer- meg ezertől, akik az Örökkévalóban élnek, és lelkét lélegzik.
Miért ilyen ez a világ, amilyen? Annak ellenére, hogy egy jó és mindenható Isten teremtette és vezérli. Miért ilyen sötét, amikor Isten a világosság, és nincs benne semmi sötét? Erre nekem sincs megoldásom, de ahogy Gyökössy Bandi bácsi mondja: mégis hiszek! Mégis. A hallgatása ellenére belekapaszkodunk Isten misztériumába.
Amikor a hit az égből alászáll a földre, nem marad hely a saját józan ítélőképességünknek és tapasztalatunknak.