Idézetek a hitről
(729)
Semmit sem jelent hitet tenni az életet objektiváló és felmagasztosító eszmék mellett, ha ennek semminemű hatása sincs egyéni életünk alakulására, hanem csupán ünnepélyes alkalmakra szól.
A túlvilágba vetett hit egy rosszindulatú téveszme, mivel alulértékeli a valódi életet, és eltántorít azoktól a tettektől, amelyek hosszabb, biztonságosabb és boldogabb életet biztosítanának.
Az istenkérdéshez való tisztességes közeledésnek a formája az, ha az ember nem állítja, hogy létezik. Azért nem állítja, mert úgysem tudja bizonyítani, nem csak másnak, de magának sem. (...) Az utóbbi kétszáz év valamirevaló elméi egész életüket abban a kétségbeesett magányban töltötték, hogy megpróbáltak nem kapaszkodni Isten létezésének a feltételezésébe. Ebből egyébként nem következik, hogy Isten, vagy amit így hívunk, nincs, de abban egész biztos vagyok, hogy tisztességesebb és magamra nézve gyümölcsözőbb, ha nem tételezem, mint ha tételezem.
Csak adj valamit az embereknek, amiben hajlandók hinni, (...) és a többség nem csak hogy simán beveszi, de ragaszkodni is fog hozzá, hogy ez az igazság. (...) A jó hírek már csak ilyenek. Az emberek szeretik elhinni őket.
Az egyház azoknak való, akik nem hisznek magukban. Az Univerzum annak való, aki mindenben hisz.
Stockholm, Pennsylvania c. film
A hit nekem azt jelenti, hogy ha hétszer elbukom, akkor nyolcadszor is felállok, és minden rossz ellenére sem veszítem el a reményt. A hitem belső tartást jelent.
Te vagy a vadász és te vagy a vad
s távol, a hatalmas: az is te magad.
Ő odafönn
merev csillámú közöny,
és sorsba burkolt lénye idelenn
rengés, mely sohasem pihen,
s a két arc: az Igaz és a Van
összefordul mámorosan,
mint a Nap meg a tenger
nézi egymást ragyogó szerelemmel.
Ha a hit egyszerű elemeken nyugszik, könnyen átlátható és megfogalmazható, akkor megérti a hülye is. Azaz a csoportunk mentálisan legegyszerűbb tagjai is képesek lesznek felfogni, és előírásai szerint cselekedni. Nagyon fontos dolog ez, mert annyi, de annyi a hülye, hogy ha ez nem lenne, akkor talán választásokat se lehetne nyerni.
Ha valaki elveszíti hitét Istenben, nem az fenyegeti, hogy semmiben sem hisz majd, hanem az, hogy mindenben.
Amit magasabb rendű belső énünk hinni akar, az valóság. Tudatunk aztán nem nyugszik addig, amíg szavakba nem önti.