Idézetek a hitről
(682)
A találón megtérésnek nevezett mentális nyugalmi állapot egyik titka az, hogy sokunk számára sem az égi, sem a földi világ nem ér fel revelációval egészen addig, amíg valamely személy sajátos befolyást nem gyakorol ránk, ezáltal fogékonyságra nem késztet bennünket.
A világ boldogabbá tételéhez mindannyiunknak a forradalmárok és a szentek megtartó, rendíthetetlen hite kell.
A világban számtalan mágikus hit létezik. Hiszünk a gyógyszerekben, a pénzben, a tulajdonban, ezoterikus tudományokban, gurukban, gyógyítókban, amulettekben, egzotikus helyekben, szent helyekben, szertartásokban, testmozgásban, sminkben, társkeresőkben, házasságban, gyerekekben, iskolákban, ingatlanban, vállalatokban, technológiában, kormányokban és sok egyébben. A mágia fő motívuma: "Nekem nincs a birtokomban, ami a boldogsághoz kell. Az a személy, eszköz vagy technológia majd meglengeti a varázspálcáját, én pedig elhozom, ami hiányzik nekem." Aztán hosszú, eredménytelen keresgélésbe kezdünk valami rajtunk kívül álló dolog után, hogy megadja nekünk, ami még nem a miénk. A mágia a belső hatalmunk kivetítése egy közömbös tárgyra. Az isteniség kihelyezésében szenvedünk.
Az illúziók a jövőbelátás illúziójából erednek: az emberek hitekre és meggyőződésekre akasztják az életüket.
A tudomány a tényekről szól, és nem a hitről. Van egy mondás: Istenben bízunk - mindenki más mutasson be adatokat.
A hit azt jelenti, hogy az ember elhiszi, amit még nem lát. Ennek a hitnek pedig az a jutalma, hogy látni fogja azt, amiben hisz.
Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - a szív,
Amíg ver, mindörökre nyugtalan.
De mindörökké nyughatatlanul,
Istentől mégis Békessége van.
Nyugalma nincs, de Békessége van.
Ha valamit elég sokszor duruzsolnak az ember fülébe, akkor előbb vagy utóbb el fogja hinni.
Életveszélyes helyzetben a babonák a nem hívők számára is megnyugtatóak lehetnek.
Ha a kutató megszabadul a vallási korlátoktól, nagyobb bátorsággal fordulhat a mélyebben fekvő okok, nehezebb célok felé.
A csodákba vetett hit lépésről lépésre meghátrálni kénytelen a haladó tudomány elől, s nem kételkedhetünk abban, hogy e haladás során előbb vagy utóbb véget ér.