Idézetek a hivatásról
(188)
Rendőr vagyok, és letartóztatom. Megsértette a törvényt, amit nem én írtam. Lehet, hogy egyet se értek vele, de betartatom. Mindegy, ha könyörög, rimánkodik vagy az együttérzésemre játszik, semmivel sem tudja meggátolni, hogy börtönbe juttassam, vasrácsok mögé. Ha elszökik, üldözni fogom, ha rám támad, visszavágok, ha rám lő, visszalövök. A törvény szerint nem hunyhatok szemet. Én vagyok a következmény.
A fizikai munka a testet és a jellemet is megszilárdítja. A nagyobb baj az, hogy nincsen becsülete. Nem akar senki fizikai munkát végezni. Mert nehéznek gondolják. Nehéz is. Közgazdászokból, jogászokból manapság már Dunát lehet rekeszteni, de nincs egy ember, aki tudna neked csinálni egy ajtót. Nem kérheted meg rá az akadémikus urat, hogy javítsa már meg a tévédet, mert nem tudja. Eltűntek a melósok, ez óriási probléma. Hamarosan még nagyobb lesz.
Sem varga, sem takács nem lesz tanulás és gyakorlat nélkül senkiből. Az viszont, aki igazságos, mértékletes, logikus gondolkodású és ismeri a természetet, rögtön kitűnik a többi közül, még akkor is, ha sem képzettséggel, sem gyakorlattal nem rendelkezik.
A biológus vasárnap éjjel is biológus, minden gondolata a témája körül forog, nem dobja el a tollat délután ötkor.
A vendéglátásban nemcsak az fontos, hogy jókat egyenek nálam - ez alapfeltétel -, hanem az is, hogy otthon érezzék magukat, sok mosolyt, törődést, odafigyelést és megbecsülést kapjanak. Nem fogadhatja a vendéget rosszkedvű tulajdonos, morcos pincér, haragos szakács és nekikeseredett séf. A mi szakmánkban a közvetlenség, a jókedv, némi vagányság és az udvariasság fél siker.
Egy közgazdász ne csak öncélú versenyző legyen, hanem egyúttal empatikus ember is, aki érzékeli a társadalmi problémákat.
Amikor megkérdezték, miért szép az újságírói pálya, azt találtam válaszolni, és ez napjainkban kísértetiesen be is igazolódik, hogy azért szép, mert mint szakma, időnként megadja az embernek azt az érzést, hogy valaki, miközben senki.
Ez az élet igazi öröme: elhasználódni egy célért, amelynek nagyszerűségét mi magunk ismertük föl, és teljesen megőrlődni, mielőtt még a szemétdombra hajítanának bennünket: hogy természeti erő lehessünk, ne pedig szenvedésekből és fájdalmakból összerótt, önző, lázas, nyomorult kis ember, aki panaszkodik, mert a világ nem annak szenteli magát, hogy őt boldoggá tegye.
Munkánk az önképünk szerves része, nem pusztán pénzkeresési eszköz, amellyel tetőt teremtünk a fejünk fölé, és megkeressük a mindennapi betevőre valót.
Csak egy útravalóval tudok szolgálni. Ez a szeretet vállalása. A szeretet olyan kulcs, amelyik biztos módon nyitja a különböző zárakat. Ha ez a kulcs megvan, vagy nem vesztették el, akkor sikeres és eredményes lesz a pedagógus munkája.
A színész munkája sem más, mint a rögbijátékosé vagy az építőmunkásé, csak az én szerszámom az a mechanizmus, amely az érzelmeket irányítja.
Csak az a jó orvos, aki gyógyít. Egy jó orvos azt akarja, hogy gyógyítsuk a gyógyíthatatlant, és küzd a betegségek megelőzéséért.