Idézetek a hivatásról
(233)
Én nem akarom úgy élni az életemet, hogy a fáradt gőzt gyűjtöm hétfőtől péntekig, és aztán péntek este valami elborulásba kiengedem, hanem én élvezni akarom azt, amit csinálok. Én minden nap lelkesedni akarok.
Az újságírók állandóan megkérdőjelezik önmagukat: olykor katasztrofális heteink vannak, amikor a sztorik nem állnak össze, a források pedig bezárkóznak. Máskor pedig brillírozunk, és még a lehetetlen is sikerül. Az ember néha úgy érzi, ő a legjobb a szakmában, néha meg csak egy romhalmaz, aki inkább valami irodista állást fontolgat. Végül a csúcspontok és a hullámvölgyek kiegyenlítik egymást.
A valódi hősök a tűzoltók, rendőrök, katonák, akik először érnek oda, ha baj van, és a férfiak, akik naponta életeket mentenek. Ők rohannak be a lángoló épületekbe, keresztül a tűzön, másokat kihozni onnan, akik a köpenyekről és szuperhős-jelmezekről alkotott álmaikat félreteszik az egyenruhák és az áldozathozatal kedvéért.
A sikeres hirdetés létrehozása mesterség; kell hozzá ihlet is, de sokkal több módszer és kemény munka.
Ha elsőre nem jó szakmát választottunk, akkor legyen bátorságunk tovább állni, mert nem befejezni kell, amit elkezdtünk, hanem bátran változtatni.
Az orvoslás mellett dönteni alapvetően olyan, mint amikor október elején e-mail jön, hogy nyilatkozz, mit kérsz majd a munkahelyi karácsonyi vacsorára a menüválasztékból. Nyilván csirkét, azzal biztosra megy az ember, nagy valószínűséggel minden jól alakul. De mi van, ha a Facebookra előtte való nap posztolnak egy szörnyű videót egy nagyüzemi baromfitelepről, és mire észbe kapsz, végignézted a tömeges csőrcsonkítást? (...) Mi van, ha életveszélyes hirtelensült-allergia lép fel nálad? Végső soron senki sem tudhatja, mire fáj majd a foga hatvan vacsora múlva.
Nem túl méltányos ráolvasni az emberre az adott életkorban tett kijelentését; ugyanaz a kategória, mint kötelezvénynek tekinteni egy ötéves gyerek Űrhajós leszek című rajzát.
Az orvosi pályához elengedhetetlen a pszichés alkalmasság - a képesség a félelmetesen nagy nyomás alatti döntéshozatalra, a rossz hírek közlésére a gyötrődő hozzátartozókkal, a halállal való szembesülésre nap mint nap. Olyasmi, amit nem lehet bemagolni vagy osztályozni: a nagy orvosnak a szíve is hatalmas, aortatágulata van, annyi részvét és emberi jóság kering benne.
Nekem nem foglalkozásom van, hanem hivatásom - ez az a mondat, amit életük végéig ismételnek a színészek. Eleinte azért, mert tényleg élvezik, később meg azért, mert fogva tartja őket a szer, és nem bírnak lejönni róla.
Ha rátalálsz valódi hivatásodra, azzal egy életet bizonyosan megváltoztatsz, mégpedig a sajátodat.
Az egyetlen különbség az ügyvéd és az orvosok között az, hogy az ügyvéd kirabol, az orvos pedig kirabol és még meg is öl.
Az emberek hajlamosak (...) azt hinni, hogy mindenki, aki orvos, az automatikusan jó orvos is, és sajnos nem ez a helyzet.
A tanulmányi követelmények csak egy bizonyos pontig bizonyulnak elegendőnek. Az elhivatottságod, a lelkesedésed és mindenekfelett a személyiséged és a jellemed fog majd hozzásegíteni ahhoz, hogy sikerrel járj.
Az űrrepülés olyan kockázatokkal jár, amelyeket még a legtöbb tudás, tréning vagy felkészültség sem tud csökkenteni. A kilövés előtt minden űrhajós ismeri és felméri ezeket a rizikókat, de senki sem tudja garantálni, hogy nem fog előfordulni valamilyen katasztrófa - értem ezalatt az űrhajó vagy a legénység elvesztését. Életem legnehezebb dolga volt elbúcsúznom a családomtól a kilövés előtt. Azzal, hogy egy rakétához szíjazod magad, önszántadból teszed próbára a szerencsédet, és megvan az esély rá, hogy már soha nem térsz haza.
A szakma az szakma. Van, aki szalámit árul, van, aki elméleti villamosságtant. Ezek nem lényeges dolgok. A lényeges az, amiről nem beszélünk, mégis ez a kultúra végső, legfontosabb tartópillére: a tartás, az etika.