Idézetek a hivatásról
(193)
Aki kamerák előtt van, és a saját szépségére költ, az befektet. Egyértelmű. Futsz három vagy öt kilométert, befektetsz, és még szenvedsz is érte. Az is a munkád része.
Csaposnak lenni nem munka, sokkal inkább életérzés: a pult mögött állni olyan, mintha te irányítanád a kocsma közösségét.
Tegye meg az ember, amit tud, vagy amire képessége van a saját környezetében, és akkor nyugodtan fog aludni mindennap.
Mindenkinek van hivatása. Van, aki nem törődik vele, de van, akit olyan erősen szólít, hogy nem lenne értelme visszatartani, mert abból semmi jó nem sülne ki.
Élni annyit tesz, mint meghatározottat cselekedni, egy vállalkozást betölteni; és amily mértékben elkerüljük azt, hogy életünket feltegyük valamire, oly mértékben válik üressé az életünk.
Rendőr vagyok, és letartóztatom. Megsértette a törvényt, amit nem én írtam. Lehet, hogy egyet se értek vele, de betartatom. Mindegy, ha könyörög, rimánkodik vagy az együttérzésemre játszik, semmivel sem tudja meggátolni, hogy börtönbe juttassam, vasrácsok mögé. Ha elszökik, üldözni fogom, ha rám támad, visszavágok, ha rám lő, visszalövök. A törvény szerint nem hunyhatok szemet. Én vagyok a következmény.
A fizikai munka a testet és a jellemet is megszilárdítja. A nagyobb baj az, hogy nincsen becsülete. Nem akar senki fizikai munkát végezni. Mert nehéznek gondolják. Nehéz is. Közgazdászokból, jogászokból manapság már Dunát lehet rekeszteni, de nincs egy ember, aki tudna neked csinálni egy ajtót. Nem kérheted meg rá az akadémikus urat, hogy javítsa már meg a tévédet, mert nem tudja. Eltűntek a melósok, ez óriási probléma. Hamarosan még nagyobb lesz.
Sem varga, sem takács nem lesz tanulás és gyakorlat nélkül senkiből. Az viszont, aki igazságos, mértékletes, logikus gondolkodású és ismeri a természetet, rögtön kitűnik a többi közül, még akkor is, ha sem képzettséggel, sem gyakorlattal nem rendelkezik.
A biológus vasárnap éjjel is biológus, minden gondolata a témája körül forog, nem dobja el a tollat délután ötkor.
A vendéglátásban nemcsak az fontos, hogy jókat egyenek nálam - ez alapfeltétel -, hanem az is, hogy otthon érezzék magukat, sok mosolyt, törődést, odafigyelést és megbecsülést kapjanak. Nem fogadhatja a vendéget rosszkedvű tulajdonos, morcos pincér, haragos szakács és nekikeseredett séf. A mi szakmánkban a közvetlenség, a jókedv, némi vagányság és az udvariasság fél siker.
Egy közgazdász ne csak öncélú versenyző legyen, hanem egyúttal empatikus ember is, aki érzékeli a társadalmi problémákat.
Amikor megkérdezték, miért szép az újságírói pálya, azt találtam válaszolni, és ez napjainkban kísértetiesen be is igazolódik, hogy azért szép, mert mint szakma, időnként megadja az embernek azt az érzést, hogy valaki, miközben senki.
Ez az élet igazi öröme: elhasználódni egy célért, amelynek nagyszerűségét mi magunk ismertük föl, és teljesen megőrlődni, mielőtt még a szemétdombra hajítanának bennünket: hogy természeti erő lehessünk, ne pedig szenvedésekből és fájdalmakból összerótt, önző, lázas, nyomorult kis ember, aki panaszkodik, mert a világ nem annak szenteli magát, hogy őt boldoggá tegye.