Idézetek a humorról és a nevetésről
(407)
A legkitűnőbb komikusok mindig azok voltak, akik óriási fájdalommal játszották végig a komikus szerepeiket, s folyton arra gondoltak, hogy velük milyen igazságtalanság történik. A közönség tudniillik legjobban ezeken a fájdalmakon mulatott.
Receptet mesélni nagyobb művészet, mint viccet mondani. A poénnak ülnie kell, pedig nem is mulatságos. (...) A lágerben a vicc így kezdődik: VÉGY. Hogy nincs mit venni, ez a poén.
Mire először elneveti magát az ember, addigra már egy csomó szar élményt fel kellett dolgoznia.
A gyermek mindenen nevet, a bölcs mindenen gondolkodik. Ezért legnagyobb dolog egy bölcset megnevettetni.
Szó nélkül olyan egyedül van az ember, (...) kacagás nélkül olyan nehezek az élet nehézségei!
A szellemességet az egyik legfőbb emberi tulajdonságnak tartom, majdnem azt mondom, hogy az intelligencia egyik legfontosabb fokmérője.
Van az ostobaságban valami szörnyen vicces. Feltéve, hogy nem te vagy a kárvallottja.
A humorral csökkenthető a távolság a betegek és az ápolók között, a közös nevetés erősíti a bizalmat, kikapcsol, viszonylagossá teszi a problémákat, és az első lépés lehet ahhoz, hogy nehéz dolgokról is beszélni tudjunk.
Nem kell egy súlyos betegségnek egy vicc útjába állnia. A betegek nem mindig komoly arcokra vágynak az ágyuknál, némi humor könnyíthet a terhükön.