Idézetek a hűségről
(239)
Bárcsak sosem lenne időnk megcsalni egymást! Bárcsak sosem venne erőt rajtunk az unalom, sem a hazugság, sem a kétségbeesés! Bárcsak soha ne alacsonyítana le a megszokás, lassan, komótosan, mint a boldog párokat! Bárcsak mindig lenne bátorságunk az újrakezdéshez!
A hűség veszélyes kötelék. Könnyen elmossák a viharok. Az önző érdek kiáll minden időjárást.
Mostantól
Ez a szem nem igéz mást
Mostantól
Ez a kar nem ölel mást
Mostantól
Ez a test nem akar mást.
A hűség soha nem kényszer vagy elhatározás kérdése. Hűséget soha nem lehet ígérni. Vagy van, vagy nincs.
A szerelem nem ér véget csak azért, mert nem találkozunk. (...) Az emberek szeretik az Istenüket egész életükben, pedig sosem látják.
Mikor valaki halálig tartó hűséget fogad, a legritkább esetben gondol a saját halálára.
Aki férfi, az hűséges. Elveihez, ígéreteihez, önmagához, céljaihoz, és a nőhöz, akit szeret. Önmagát csapja be, és csalja meg, ki mindezt megszegi.
Sose volt egyszerű dolog (...) a hűség meg a hosszú távú kapcsolat. Csak régebben a társadalom elvárta, hogy az emberek alárendeljék magukat valamilyen nagyobb egység, például a család érdekeinek, és feláldozzák érte a személyes vágyaikat.
Az úgynevezett asszonyi hűség általában a jólét napfényében virágzik: a szegénység elhervasztja a hűség és a szerelem legszebb virágait is.
Hét éve voltak házasok. Még az egyetemen ismerkedtek meg, és szerelem volt első látásra. Már akkor tudták, hogy soha többet nem fognak elválni. Soha. Míg a halál el nem választ!