Idézetek a hűségről
(234)
A hűség soha nem kényszer vagy elhatározás kérdése. Hűséget soha nem lehet ígérni. Vagy van, vagy nincs.
A szerelem nem ér véget csak azért, mert nem találkozunk. (...) Az emberek szeretik az Istenüket egész életükben, pedig sosem látják.
Mikor valaki halálig tartó hűséget fogad, a legritkább esetben gondol a saját halálára.
Aki férfi, az hűséges. Elveihez, ígéreteihez, önmagához, céljaihoz, és a nőhöz, akit szeret. Önmagát csapja be, és csalja meg, ki mindezt megszegi.
Sose volt egyszerű dolog (...) a hűség meg a hosszú távú kapcsolat. Csak régebben a társadalom elvárta, hogy az emberek alárendeljék magukat valamilyen nagyobb egység, például a család érdekeinek, és feláldozzák érte a személyes vágyaikat.
Az úgynevezett asszonyi hűség általában a jólét napfényében virágzik: a szegénység elhervasztja a hűség és a szerelem legszebb virágait is.
Hét éve voltak házasok. Még az egyetemen ismerkedtek meg, és szerelem volt első látásra. Már akkor tudták, hogy soha többet nem fognak elválni. Soha. Míg a halál el nem választ!
Egy férj, aki a feleségén kívül más nőt szeret! A szfinx, a griff, az egyszarvú hamarább képzelhetők eleven alakban.
Csak jó érzésű ember tud titkot tartani,
A legkülönb, aki sosem fog vallani.
Akár a régi ház: bezárja titkodat,
A kulcsa elveszett, az ajtaján lakat.
Az ember úgy lesz jelentős és fontos valakinek az életében, ha elutasítja az alternatívákat, leszűkíti a szabadságát, és úgy dönt, hogy elkötelezi magát egy hely, egy hit vagy (nagyot nyel) egy személy mellett.