Idézetek a hűtlenségről
(242)
Őre ha nincs, bizony elbukik egykettőre a léha
lány, és mit neki a tegnapi esküdözés!
Nem maradsz te énvelem. A szelet nem lehet bezárni. A patak vizét sem. Ha mégis megkísérlik, egy idő múlva poshadt lesz mind a kettő.
Vaskebelű volt az, ki legelsőnek ragadott el
ifjat lányka elől, ifjú elől szeretőt.
Szintúgy kőszivű volt, ki ilyen nagy bánatot eltűrt,
és még élni tudott, kedvese bár odalett.
Aki megcsalja a feleségét vagy a férjét, az megbízhatatlan, az könnyen elárulja a hazáját is!
Ha egy asszony megcsalja az öreg férjet, akit ki nem állhat, az erkölcstelenség, de ha elfojtja magában szerencsétlen ifjúságát és eleven érzéseit - ez nem erkölcstelen. Hol van ebben logika, az ördög vigye el?
Minden férfi csélcsap, hiszen lehet mégoly szép az asszony a háznál, akkor is másutt keresik az örömöket.
A házasság kötelékét ne babráljátok, mert a legcsekélyebb érintéssel is összebogozzátok.
Te voltál az egyetlen férfi, akit valaha szerettem - reményem sincs, hogy egyszer mást szeressek. Elvettél mindent, amit együtt csináltunk, mindent, amit egymásnak jelentettünk, és porig égetted, megsemmisítetted: nem maradt belőle más, csak hamufelhő.
Bocsánat, hogy megcsaltál,
Hogy teljesen hű voltál,
Hogy őszintén hazudtál,
És végül itthagytál.
Amikor úgy gondolom, hogy folyamatosan megcsal, nem hagy nyugodni a kínzó vágy: úgy érzem, megbolondulok, ha hozzám ér, és megbolondulok, ha nem hozzám ér, hanem máshoz.
A férfiakat meghódítani: könnyű. És leginkább mindig a megjátszós nőknek ment. Ha kellőképp tepersz, bárkit kiüthetsz, mert bármekkora szellemóriás egy férfi, bedől neked.