Idézetek a hűtlenségről
(189)
Folyton azzal jönnek, hogy sosem értetted meg őket, meg hogy nincs már bennetek semmi közös. De általában mindig ugyanaz van a háttérben: egy másik nő.
Nem versenyzek senkivel. Teljesen elvesztettem az érdeklődésemet a versengés és a győzelem iránt. Ha nem vagyok az első, verseny nélkül, küzdelem nélkül, akkor nem érdekel.
Gyakran nem azért megyünk máshová, mert másik partnert keresünk. Azért megyünk máshová, mert egy másik ént, önmagunk egy másik verzióját keressük. Nem arról szól a hűtlenség, hogy el akarjuk hagyni a partnerünket. Azt az embert akarjuk elhagyni, akivé mi magunk váltunk.
Azért lelépni egy házasságból, felforgatni a családot, mert a szerelem és a vágy elmúlt - igaz, nem tettünk meg mindent azért, hogy visszaszerezzük -, nem túl bölcs dolog. Ha ugyanis nem tanuljuk meg, hogyan kell megőrizni a szerelmet és a vágyat, akkor a következő kapcsolatunkban sem indulunk jó esélyekkel.
Tiszta élet, hűséges élet nem létezik, ezt soha nem adhatjuk meg egymásnak. De mindaddig, amíg fogjuk, amíg nem engedjük el egymás kezét - legyen az a kéz tízezer mérföldre vagy a szomszéd ágyban -, mindenkinek a maga dolga, hogyan éli az életét, a saját titokzatos, magányos életét.
Egy hazug nőszemély ígérete vajmi keveset ér. Egy hűtlen szemű nőé pedig még annyit sem.
Ha azt gondolod, hogy ilyen rossz a felhozatal, készülj fel, mert sokkal rosszabb. Hogy miért? Még ha normális is a pasi - normális alatt azt értem, hogy nincs papírja arról, hogy szociopata -, akkor sem tart sokáig. És megmondjam, hogy miért? Mert előbb-utóbb ő vagy én bemondjuk, hogy uncsi, mást keresünk, és akkor vége. És ez még szép szakítás. A csúnya szakítás az, amikor hazudozik, és megcsal, és szép lassan kiderül, hogy a királyfi nős.
A nő csak egyet szeret, és ennek így is kell lennie, de akkor a férfi miért tehet meg mindig mindent? Miért van a lelkében annyi felesleges energia és mindent átölelő törekvés. Átölelő, elsődleges és átvitt értelemben is.
Az egyetlen módja annak, hogy túléld a bánatot, ha elveszítetted szerelmed figyelmét és vonzalmát, az, hogy ezt a vad és égető fájdalmat katalizátorként használod arra, hogy önmagadra ébredj, és motorként vigyen előre, hogy azzá légy, akivé lenni születtél.
A lánc nem téphető szét, de némi erőfeszítéssel el lehet vágni. Igaz szerelem az, amit egy harmadik személy képtelen szétszakítani. Imádom az ilyen tutimegmondó könyvek-féle bölcseleteket. Olyanok, mint a Biblia, bárhogy lehet magyarázni. Kérdés csupán, vajon ki a harmadik? Vagy a második? És melyik az igaz szerelem?
Napjainkban a párkapcsolat olyan, mint egy ház. Ha tönkremegy a csap, nem veszel új házat, hanem megjavítod. Kivéve persze, ha a ház egy hazug disznó. Abban az esetben felgyújtod az egészet a francba, és veszel egy másik lakást, amiben már a csap is jó.
Egyszerre több nőt is lehet szeretni, és mindegyikért egyformán lehet szenvedni, úgy, hogy egyiküket sem csalja meg.