Idézetek az igaz szerelemről
(405)
A szívemmel és az eszemmel akarlak szeretni. Ha e kettő külön úton jár, hazugságokat szül.
Eljön majd az a nap, amikor kevés lesz a vonzalom. Amikor nem lesz elég az, hogy van szikra. Nem fog érdekelni. Nem fogsz hinni neki, mert jól tudod, hogy szikrák lehetnek, de amilyen hirtelen jönnek, olyan hirtelen el is tűnhetnek. Megtanulsz mélyen a dolgok mögé nézni, józanul ítélkezni és nem hinni a varázslatnak. Lesz varázslat, de másképp. Az igazi varázslat a mélységből jön, nem a pillanatból - vagy ha mégis, az csak ideiglenes. Nem tart örökké.
Hallgatni kell a szívedre, ami ordítva kiabálja, hogy valami vagy valaki az életed része. Lehet, hogy nem most, hanem később, de az lesz. Csak ezért, és csakis ezért leszel türelmes. Másért nem. Jöhet akárki, kinevethet, megalázhat, te legbelül annyira erősen fogod érezni, hogyan fog történni, hogy senki sem tud benne megingatni. Senki. Na, onnantól kezdve viszont nincs előtted akadály.
Mindenkiben él egy aprócska szikra, és ezek a szikrák megtalálják egymást, bárhol legyünk is a világon.
A herceg busszal is érkezhet, neadjisten repülővel is, és neki is lesz múltja, jó és rossz napjai.
Akit neked rendel az ég, az egyszer csak ott lesz. Az csak jön, majd ott marad. Akkor már tudni fogod.
Sokszor jobb szeretni egy rendkívüli embert egy röpke pillanatra, mint egy hétköznapi emberrel leélni az életünket.
A kedvenc történetük - legyen az bármi - egyetlen olvasónak íródott.
Vártam, hogy a sármos herceg - Mr. Mesebeli, vagy nevezzük bárminek - megváltoztassa az életem: beleszeretek, és minden megváltozik. Furcsa, mert megtörtént, de nem úgy, ahogy elképzeltem. Az az igazság, hogy a sármos herceg sokféle alakban jöhet, mert - lássuk be - nincs két egyforma herceg. Nem egy sablonból lépnek ki mind. Nincs tökéletes férfi, csak olyan, aki neked tökéletes.
A tökéletes férfi nem csak felbukkan és megváltoztat mindent, mint a mesékben. Te és a tökéletes együtt élesztitek fel a mesét.
Egyetlen férfit akarok. Nem kérek senki mást. Szeretni akarom. Érezni az érzést. Azt az egyetlen érzést. És érezni az ő érzését. Csupa közhely, elismerem, de mit csináljak? Ezt a közhelyes szerelmet akarom érezni, amire mindenki vágyik, amitől mindenki boldog vagy szenved, és amit csak egyetlen ember iránt lehet érezni.
A férjem elviselhetetlen. És mégis elviselem, mert az egyébként elviselhetetlen férjem nélkül elviselhetetlen volna az élet. (...) Nem attól félek, hogy nem élném túl. Csak attól, hogy mást nem szeretnék úgy, ahogy őt.