Idézetek az igaz szerelemről
(346)
Azt hitte, a szenvedély villámcsapásszerű, tűzforró, elementáris erő. De már tudja, hogy nem az, hanem időtlen, feneketlen, mélységesen mély kút. Vagy inkább olyan, mint a dagály. Lassan közeleg, ám ha egyszer célba ér, roppant erővel, hajthatatlanul mozgatja a világot. Az igazi szenvedély nem éri be az álmodozással: az igazi szenvedély kitart és tűr.
Csakis őmiatta kelek fel reggel és várom a következő napot. Ha úgy megsebeznéd, hogy felismerhetetlenné torzulna az arca, úgy is szeretném. Ha kivágnád a nyelvét és nem lelném többé örömömet a hangjában, úgy is szeretném. És ha megölnéd, hogy csak az emléke maradna, mindennél jobban szeretném őt mindörökké.
Az igazán nagy pénz olyan, mint a nagy szerelem. Összenősz vele. Mindegy, hogy jutottál hozzá, azt hiszed, a részeddé lett. Ha elveszíted, és túléled, megérted, hogy nem ő volt a tied, hanem te az övé.
Olyan ez az érzés, amit mással kapcsolatban nem érzel. Mintha a világon senki sem számítana, ha vele vagy, csak ő. Mintha ti ketten... lennétek egyvalami. És bárhogy is csesszen ki veled a világ, túléled, mert ő melletted áll.
Azt akarjátok, hogy mindenki elhiggye: ti vagytok a tökéletes pár, akiket egymásnak teremtettek. (...) Igazából fogalmatok sincs, hogy milyen érzés, amikor valaki találkozik az igazival, ugye? Hogy milyen, amikor az egész világ elolvad, és úgy érzed, mintha egy cunami söpört volna el. És a világon senki más nem létezik, csak te és az a férfi.
A szó felesleges, beszél a két szemem,
Elmondják titkomat, nincs már mit rejtenem,
Jöttödre lám, a könny pillámat elfutotta,
Szívemről hírt adott tekintetem ragyogva.
Nem kell, hogy szép kezed az arcomat becézze,
Elárul szüntelen pilláink rezzenése,
Szerelmet vall szemem, amíg szemedbe mélyed,
S te lángját visszaküldöd, kutatva az enyémet,
E párbeszéd külön kerít a nagyvilágtól,
Csak halkan! Szerelem beszél e suttogásból.
Egyetlen ember
egyetlen csókja
felülírja
a rettenetet
mindazt amit
el kellett viselned
egyetlen ember
egyetlen karja
alattad és fölötted
ki úgy fél
ki úgy szeret
ki úgy szárnyal
ahogyan te.
Szépen őszülsz kedvesem
ráncaid is békések szelídek
ha simogatom
nem rándulnak össze
kisimulnak a tenyeremben
szeretem nézni ahogy öregszel
felemel hogy még mindig mellettem
tudom hogy én is azt teszem
s ha rád nézek tudom
hogy én is szépen.
Lehetséges igaz szerelem, de az csak akkor történhet meg, amikor nincs szükséged senkire - és épp ez benne a nehézség.
- Mikor tudja meg az ember, hogy igazi szerelmet élt-e át?
- Mikor elmúlt a szerelem. Ha megsiratjuk: igazi volt; ha föllélegzünk utána: hamis érzés volt.
Ez a szerelem, tudja? Amikor kitartunk egy örökösen változó ember mellett, egy örökösen változó kapcsolatban és egy örökösen változó világban, addig, amíg hazugság nélkül azt tudjuk mondani a másiknak: szeretlek.
Úgy hagytak nyomot egymás lelkében, hogy nem akartak semmit elvárni a másiktól. Nem kívánták, hogy a másik ilyen vagy olyan legyen, mert tudták, hogy a szeretetük olyannyira őszinte és tiszta, hogy nem volt szükség elvárásokra és megjátszásra, csakis az egymást követő pillanatok szépségének éltek.