Idézetek az igaz szerelemről
(356)
Aki szeret, és meghozta a döntést, az bevárja a másikat, és együtt gyógyítják, javítják a sérült kötelék szálait. Elárulni, elhagyni egymást, csomagolni, és fejvesztve menekülni a helyszínről bárki tud, ahhoz nem kell nagy kurázsi. De egymás szemébe nézve valóban beszélgetni, romboló életeseményeink, tragédiáink, kibírhatatlannak tűnő viharjaink idején is kitartani, a bajban összekapaszkodni: ez a szeretetteljes, valódi elkötelezettség lényege.
Ha óvatosan szeretsz, az nem bensőséges szerelem. Az csak rejtőzködés, önvédelem. De igazán beengedni valakit, megmutatni igazi arcunkat, vállalni, megadni magunkat, kockáztatni, később felelősségteljesen, érett lélekkel szeretni, a szeretet nyelvén beszélni, megtanulni a szeretetalapú kommunikációt, mindez a felnőtt kapcsolatok alapja. Sebezhetőnek és őszintének lenni, határokat húzni, a múlttal szembenézni és felelősséget vállalni érte csak a bátrak képesek.
Bájos elképzelés, hogy csak egy igaz szerelem létezik, és utána senki sem lesz hozzá fogható, ám a valósága kellőképpen rémisztő. Az utána következő magányos évek. Létezni, miután elveszítetted életed értelmét.
Amikor igazán szeretünk valakit, hálát adunk a szerencsének, amiért annyi ember között megismerhettük ezt az egyedi lényt. Maga a viszonzott érzelem is valóságos csodának tűnik.
Ritkaság barátot találni ebben a világban. Igaz barátot. Még ritkább olyat találni, aki ennél több lehet. Néhány embernek sikerül és mindent kockáztatnak érte. És bár a világ és minden hatalma ki akarja szippantani a szerelmüket, ők mégis égnek, vadul és fényesen, mint a nap.
A tökéletes szerető keresésével vesztegetjük az időnket, ahelyett, hogy létrehoznánk a tökéletes szerelmet.
Az egészséges függés a szerelem lényege. A szerelmesek teste "neurális duettben" kapcsolódik össze. Az egyik fél által kiadott jelzések megváltoztatják a másik fél hormonszintjét, szív- és érrendszeri működését, bioritmusát, sőt még az immunrendszerét is. A szeretetteljes kapcsolódás során az oxitocin nevű szeretethormon árasztja el a szerelmesek testét, melynek hatására nyugalom és öröm tölti el őket. Testünk ilyen kapcsolódásra van teremtve.
Azt hitte, a szenvedély villámcsapásszerű, tűzforró, elementáris erő. De már tudja, hogy nem az, hanem időtlen, feneketlen, mélységesen mély kút. Vagy inkább olyan, mint a dagály. Lassan közeleg, ám ha egyszer célba ér, roppant erővel, hajthatatlanul mozgatja a világot. Az igazi szenvedély nem éri be az álmodozással: az igazi szenvedély kitart és tűr.
Csakis őmiatta kelek fel reggel és várom a következő napot. Ha úgy megsebeznéd, hogy felismerhetetlenné torzulna az arca, úgy is szeretném. Ha kivágnád a nyelvét és nem lelném többé örömömet a hangjában, úgy is szeretném. És ha megölnéd, hogy csak az emléke maradna, mindennél jobban szeretném őt mindörökké.
Az igazán nagy pénz olyan, mint a nagy szerelem. Összenősz vele. Mindegy, hogy jutottál hozzá, azt hiszed, a részeddé lett. Ha elveszíted, és túléled, megérted, hogy nem ő volt a tied, hanem te az övé.
Olyan ez az érzés, amit mással kapcsolatban nem érzel. Mintha a világon senki sem számítana, ha vele vagy, csak ő. Mintha ti ketten... lennétek egyvalami. És bárhogy is csesszen ki veled a világ, túléled, mert ő melletted áll.
Azt akarjátok, hogy mindenki elhiggye: ti vagytok a tökéletes pár, akiket egymásnak teremtettek. (...) Igazából fogalmatok sincs, hogy milyen érzés, amikor valaki találkozik az igazival, ugye? Hogy milyen, amikor az egész világ elolvad, és úgy érzed, mintha egy cunami söpört volna el. És a világon senki más nem létezik, csak te és az a férfi.