Idézetek az igazságról
(1081)
A tények gyakran túlszárnyalják a fantázia világát - merészebbek, furcsábbak, mulatságosabbak és vadabbak -, ezért nehezen lehet elkülöníteni egyiket a másiktól.
A történelmi diskurzusban nincsenek végleges igazságok, a történelem a múltban történt dolgok beszámolója a tanúk és a dokumentumok alapján, amelyek tévedhetnek, illetve a történész munkája alapján, aki szintén tévedhet.
Az igazság nem a gonosz legyőzéséről szól, hanem arról, hogy felkeltsük az emberek figyelmét arra, hogy a gonosz létezik.
Ha szembenézünk a tévedéseinkkel, akkor szembe tudunk nézni az igazsággal.
Néha egyszerűbb hagyni, hogy az emberek elhamarkodottan következtessenek, mint elmagyarázni a bonyolult igazságot.
Az embereknek meg lehet mondani az igazat, de az események bekövetkeztéig senki sem hiszi el. Akkor pedig már késő.
Néha az igazi pihenést az nyújtotta, ha a karjában tartotta a megfelelő személyt, érezte a teste melegét, és tudta, hogy nem megy sehová. Legalábbis nélküle. Az igazi szerelem tölti fel a legjobban az embert, gondolta.
Az, aki valódi emberismerettel rendelkezik, nem ismer abszolút igaz vagy hamis álláspontot.
Az univerzumban sehol sincsenek istenek, nemzetek, pénz, emberi jogok, törvények vagy igazság, csakis az emberi lények közös képzeletében.
Az igazság fáklya, méghozzá rettenetes; ezért próbálunk mind csak úgy hunyorogva elsurranni mellette, mi több, félve, hogy megéget.