Idézetek az igazságról
(1292)
Az igazság kutatása egyrészt nehéz, másrészt meg könnyű. Jele ennek, hogy bár senki sem ragadhatja azt meg méltóképpen, nem is tévesztheti el teljesen, hanem ki-ki tud valami helyeset mondani, ami a dolog természetének megfelel.
A tekintélyelvűség ott kezdődik, amikor képtelenek vagyunk meglátni az igaz és a vonzó közötti különbséget. Mindeközben az a polgár, aki cinikusan úgy határoz, egyáltalán nincs igazság, tárt karokkal várja a zsarnokot.
Ahol az egyenlőtlenség túl nagy, az igazság túl sok a nyomorultaknak és túl kevés a kivételezetteknek.
Ha az egymásnak ellentmondó állítások ugyanarról a tárgyról egyszerre igazak, akkor nyilvánvalóan minden mindegy.
A legkönnyebben akkor szerezhetünk igazságot magunknak, ha magunk is igazságot szolgáltatunk másoknak.
A techiparban megalkottuk az eszközöket a társadalom szerkezetének destabilizálásához, szétrombolásához. Ha nem egyezünk meg az igazságban, vagy abban, hogy létezik ilyen, nekünk annyi.
A fakenews-gyáraknak egyáltalán nem jelent kudarcot, ha a termék végül nem igazságként jelenik meg a választók fejében. Éppen elég, ha a hazugságok egyikeként válik azonosíthatóvá. Merthogy az elsődleges célok egyike úgyis a komplett demokratikus nyilvánosság elhiteltelenítése, azaz annak a gondolatnak a rögzítése, hogy mindenki hazudik.
Mindig eljön a történelemben a pillanat, amikor halálbüntetéssel sújtják azt, aki ki meri mondani, hogy a kétszer kettő négy.
Van az úgy olykor a történelemben, hogy az igazság tartósan kisebbségbe szorul, ami viszont nem azt jelenti, hogy elvesztette igazságjellegét.
Ha minden igaz, amit az ember igaznak vél, s amit érzékei annak mutatnak, akkor mindennek egyszerre igaznak és hamisnak kell lennie. Mert sokan vannak egymással ellentétes véleményen, s azt hiszik, hogy mindazok tévednek, akik nem osztják a véleményüket.
Az igazságok a maguk pusztaságukban banálisak. Oly csekély a számuk, és annyira ismerjük őket.
Valamely vélemény, mely boldogít, felér az igazsággal, mely minket földhöz sújt.
Hadd birkózzon egymással igazság és hazugság, hisz ki látott már olyat, hogy az igazság szabad, nyílt küzdelemben alulmaradt volna? Az igazsággal való cáfolás a legjobb és legbiztosabb elnémítás... Mert ki ne tudná, hogy az igazság a Mindenható után a legerősebb, s győzelméhez nincs szüksége ravaszkodásra, hadicselekre, cenzúrára; ezekhez a fortélyokhoz és védelmi eszközökhöz a tévelygés folyamodik az igazság hatalmával szemben.