Idézetek az igazságról
(1262)
Tudni az igazat, látni az igazat és elmondani az igazat, ez mind más tapasztalat.
A tények (...) nem függenek attól, mit gondolunk róluk, legfeljebb azt tehetjük, hogy tapintatosan elhallgatjuk őket, ha kellemetlenek.
Az első állítás igazsága a legerősebb. Ha valaki kijelent valamit hangosan, akkor statisztikailag nő az esélye annak, hogy - bármilyen ellenkező állítás is történik később - a többség az első állításra emlékszik.
Meg kell tanulni gondolkodni, kizárni a lehetetlent, és tudomásul venni, hogy ami ezután marad, akármilyen valószínűtlen is legyen, az lesz az igazság.
Íme az igazság hatalma: ha csak a leghalványabb lehetősége is felmerül annak, hogy kideríthető, akkor senki sem akarja az idejét vesztegetni.
Ha igaz is az, amit kimondunk, többnyire van valami lényegesen hozzá tartozó, amit elhallgatunk.
Ha mi mind együtt keressük az igazságot a szabadságban és a tiszteletben, nem csak megtaláljuk az igazságot, hanem felfedezzük egymást.
A világ igazságtalan. Ha elfogadod ezt, cinkos lesz a neved, ha pedig megváltoztatnád, hóhér.
Ami nem önhaszon szomjábúl, hanem tiszta szándékbúl ered, s ami igazán szép, ámbár sok akadállyal küzd is eleinte, előbb-utóbb mégis minden bizonnyal méltatásra, pártfogókra talál; mint az igazság, bármi nagyon sértené is fényes előtűnésekor némelynek szemeit, végre a szántóvető ember kalibáját úgy meglakja, mint ahogy tanácsban ül s bátran tartózkodik márványpalotákban.
Ha megvizsgálnak, őszintén mondd meg, hogy mit nem tudsz, s mit tanultál; azzal többre mész, mint ha port akarsz a szemükbe hinteni.