Irodalommal kapcsolatos idézetek
(1208)
Nagyon jól kell azt a nyelvet, azt a kultúrát ismerni, hogy az ember hitelesen tudjon fordítani.
Alkotó embernek különös, ha átcsomagolt múltbéli termékeivel lép a nagyközönség elé.
A huszadik században a vers annyira öncélúvá alakult, hogy némelynek írója úgy véli, ami átvillan a fején, az már líra. Rettenetes félreértés. A versben nem magunkról és magunknak kell beszélnünk, hanem azokról a gondolatokról, érzésekről, amelyek ott lappangnak az olvasókban is.
A Múzsa csak a nekikezdéskor, csak két-három mondatot súg, de a költőnek az ihlet pillanatában kipattant sorokon is sokat kell munkálkodnia.
Emlékező tehetségem lanyhul, de amíg a forró drót az agyamból a csuklómba irányítja azt a parancsot, hogy tollat vegyek a kezembe, addig minden más testrészemet nevetve dobom az elmúlásba.
Sok oka van annak, hogy a regényírók írnak, de mindegyikben közös az a szükség, hogy egy alternatív világot hozzanak létre.
Grand Theft Auto c. videojáték
Mint a magányosan elköltött ebédnek, a legkülönösebb felfedezésnek sincs igazi íze, ha társtalanul ér. Ezért nem hiszem el a belső felfedezések ősének, a költőnek se, ha azt állítja, hogy önmaga örömére ír. Arkhimédész is ordított a kádban, pedig egyedül volt.
A szépirodalom képes átvezetni az olvasót egy olyan hipotetikus világba, ahonnan ráláthat a saját ostobaságára, és ezzel hathatósan, szónoklatok és prédikációk nélkül változtathatja meg az emberi érzékenységet.
A hallott, látott szöveg mindig szőttes. Egy-egy szót, kifejezést ki lehet emelni belőle, de az ilyen izolált egység csak annyira képviseli majd az egészet, mint a szövedékből kiráncigált lánc- vagy vetülékfonal. A szálak összefonódnak, egymást erősítik; így adják meg az egésznek színét, formáját, szilárdságát.
Egy történet olyan, mint egy mozgásban lévő vonat: mindegy, hol ugrik fel rá az ember, előbb-utóbb eléri a célját.
Az alkotófolyamatot szükségszerűen tolvajmunkának tartom. Ásson csak bele valami gyönyörű szép szövegbe, (...) és mindenféle becstelenséget talál ott. Az alkotás azt jelenti, hogy az ember összezúzza mások életét, akaratlan, mit sem sejtő résztvevőkké változtatja őket. Az ember ellopja a vágyaikat, álmaikat, zsebre vágja a hibáikat, szenvedésüket. Elveszi, ami nem az övé. És mindezt tudatosan teszi.
Akkor hát félsz vagy írsz? Ez a döntő kérdés.
S a válasz, hogy írni csak úgy tudsz, ha nem félsz.