Irodalommal kapcsolatos idézetek
(1291)
Napsütötte író: nem önmagát dicséri, hanem az Úr jóságát, amely megteremtette őt. Ez az ő hiúsága.
Vannak "alkalmazott" tudományok, amelyek az alapjukul szolgáló "tisztáktól" sok mindenben különböznek, de szintén tudományok; ilyen az alkalmazott matematika, az alkalmazott pszichológia és a technikai tudományok. Nem ugyanilyen joggal ugyan, de létezik az alkalmazott költészet is. Ide tartoznak mindazok a költők, akik egy olyan világnézet vagy világrend hirdetőinek és terjesztőinek érzik magukat, amely nem tőlük maguktól származik.
Alighanem úgy van, hogy az emberek szívesebben veszik, ha érzéseket, mint ha gondolatokat keltenek bennük. A költő, aki megtámadja gondolkodásukat, felszítja maga ellen az összes kritikájukat és mindazokat az ellenállásokat, amelyek az olvasó személyes meggyőződési rendszerét összetartják.
Az írás kollektív útjának megtételénél nem az a fontos, - illetve nem csak az a fontos - hogy az írónak jó szája legyen, de hogy a közönségnek jó füle legyen, azaz egy irodalom, mely maga a könyvek szervezett társadalma, akkor lesz igazán az élet kiapadhatatlan erőforrása, ha a jó írók mellett viszonylagosan jó műveltségű közönsége is van.
Az írót, mint alkotó művészt, aki újat is ad - mert hiszen ez a lényege - feltétlenül egy magasabb rendű emberként fogom fel, mint átlag olvasóját. Ezen nem is érdemes vitatkozni.
Legnagyobb dicsekvés, mikor egy szerető asszony azt mondhatja egy költőről, hogy az ő kedvéért hűtlen lett - a papíroshoz.
Elmesélni egy történetet sosem lehetséges, de mindig hántasz egy kicsit a hagyma héján, és beljebb vagy. Csakhogy a hagymának nincsen közepe.
Költészet napja? Én jobban szeretném, ha a költészet perceiről beszélhetnénk már. Legfeljebb a költészet óráiról. Azt szeretném, ha nem egy egész nap jutna a költészetnek, egy esztendőben egyszer, hanem csak percek, de állandóan, minden nap - és áhítattal. Minden nap: percek. A költészet nem egész napi élmény.
Minket poétákat érdekelnek az olyan bolondságok, amiket szerelmi hóbortból követ el a gyarló mindkét nembeli ifjúság. Szeretjük az ilyen nemes érzelmeket, de utána nem csináljuk. És ebben rejlik az igazi filozófia.
Az írás igazi öröme abban a lehetőségben rejlik, hogy egy egész fejezetet feláldozunk egyetlen mondatért, egy egész mondatot egyetlen szóért és az egészet föláldozzuk egy mesterséges hatásért vagy fölgyorsulásért az űrben.
Gondolatok olvasása gondolatokat ébreszt. Félig-meddig gondolkodik is tehát már az, aki ilyeneket olvas.
Írók szövők szónokok
szövünk szövünk
fogy a tény és az élet csak
a fonál ne fogyjon el ne törjön el a borda.
Ami belőlünk megmarad: a minták miket ebbe a nyelvbe beleszőttünk.
A legjobb próza egyszerre tudja messze eltávolítani az embert önmagától, és segíteni neki, hogy megértse, pontosan hol is van.