Irodalommal kapcsolatos idézetek
(1260)
Az írók stílusa annál rövidebb, vagyis tömörebb, mennél több a lényegesebb mondanivalójuk - és annál terjengősebb, mennél kevesebb az ilyen mondanivalójuk.
A szavakat sem elég megőrizni, a vetőmagra is kell mindig gondolni. Bizonyára ezért próbálok verseket írni. Szavakat csíráztatni.
Vannak nem írók és írók is, akik csak máshonnan szerzik, bevásárolják vagy lopkodják a gondolatot. Vannak mások, akik csereberélik; termelik is, kölcsön is kérik; adják is, veszik is. És vannak olyanok is, akik a nagy gondolatvásárban nem a keresők, hanem a kínálók (néha talán a hasztalanul kínálók) közé tartoznak.
Az olvasónak minden novella végén azt kell éreznie, hogy egy felhő oszlott el a hold elől.
Bármilyen világosnak tűnik egy nagy költemény, végleges értelmét senki sem hámozhatja ki. Rejtett eszméje örökkön munkál benne, s az idők végezetéig új eszméket sugall.
Tőlem elvehetnek bármit
a tolvaj mindennapok:
verseimből én akármit,
ha kell, mindent kapok.
A jó írásmű nemcsak horizontálisan terjed, hanem vertikálisan is a mélybe hatol és a magasba emelkedik.
Egyes szám harmadik személyben írok, ettől biztonságban érzem magam; azt remélem, hogy nem halok meg olyan hamar.
Korunk divatjának ars poeticája lehetne: mindegy, hogy mit, nem fontos, miről - csak másként!
Költőnek készülni tanintézetben - egyszerűen nevetséges. Minden ember köteles tanulni és megkezdeni az életet valami egyszerű szakmával, de ha a természet költői hajlammal áldott meg, akkor ez a hajlam önállóan is tehetséggé fejlődik és csak ezután, sőt csakis ezután lehet valaki hivatásos költővé.
Az igazi költészet nem mond semmit, csak kipipálja a lehetőségeket. Minden ajtót kinyit. Bármelyiken besétálhatsz, amelyik megfelel neked.