Istennel kapcsolatos idézetek
(928)
Hihetetlen nagyképűség az ember részéről azt hinni, hogy ha elképzel egy ilyen mindentudó, mindent teremtő, mindent csináló lényt - már eleve nagyképűség, hogy lénynek hívjuk -, akkor ez a lény azért van, hogy velünk törődjön. Nálam ez az irracionalitást súrolja.
Mi is szeretnénk egy olyan Messiást, aki hatalommal rendelkezik, és nem egy keresztre feszített szolgát. Az Eucharisztia azért van előttünk, hogy emlékeztessen bennünket, kicsoda Isten.
Nem abban áll a különbség, hogy ki vallásos, és ki nem. A lényegi különbség a valódi Isten és az énünk istene között van.
El nem tudom képzelni, miért hiszik ezek, hogy bármiféle intézkedések segíthetnek, amikor úgyis Isten dönt az ember sorsáról. (...) A végítéletnek semmi se állhat az útjába.
Mi mind sakkfigurák vagyunk, és az Isten meg az ördög tologat minket egy táblán.
Én úgy képzelem, hogy amikor az Isten teremt bennünket, akkor egy papírból kivág minket ollóval. Így szépen körbevág. Ha valakinek három ujja lesz, vagy nem lesz lába, mikor születik, az azért van, mert Isten az ollóval véletlenül levágta neki.
"Isten", ez is csak szó, de legalább mindig ugyanazt jelenti. És az a fontos, hogy kaphatunk-e valamiből egy kis illúziót még, ha már egyébfajta álmok, izgalmak, jelentőségek elhagytak bennünket. Hogy a halál csak átmenet, álom; az élet nem jelentős, és mikor azt hisszük, hogy minden mögöttünk van, egyszerre megnyílik előttünk a jövő. Ismeretlen, határozatlan, de szép, mesés, finomult, végtelen: a mennyek országa.
Az Úr énnékem őriző pásztorom,
Azért semmiben meg nem fogyatkozom,
Gyönyörű szép mezőn engemet éltet,
És szép kies folyóvízre legeltet.
Lelkemet megnyugotja szent nevében,
És vezérl engem igaz ösvényében.
Míg Isten kegyelmével az ember mindent megtanulhat a teremtésről, mi több, magának Istennek munkáiról és tulajdonságairól is sok mindent megtudhat: magát Istent meg nem ismerheti.
Isten egyes feltevések szerint kitalált lény, mások úgy vélik, hogy Isten talált ki minket.
Isten nem is teremtő, inkább valami roppant ellenállás elsősorban. Ő védelmezi a világot tőlünk; lassan meghátrál; mi egyre nagyobb hatalomra teszünk szert; végül már olyan hatalmasak leszünk, hogy elpusztítjuk a világot, ővele és magunkkal együtt.