Istennel kapcsolatos idézetek
(938)
A házasság egy intimitás, egy nagyon bensőséges, meghitt kapcsolat. Minden ember vágyik erre az intimitásra. Az én nem tud létezni te nélkül. Az én és a te kiegészítik egymást a házasságban - kivéve, ha az én a nagybetűs Te-hez kapcsolódik. A Te az Isten.
Bort iszom, mint fűzfa gyökere tiszta vizet.
Allah nagy. Ő mindent tud. És én ebben hiszek.
Mikor megteremtett, már tudta, hogy inni fogok.
Hát iszom. A Mindentudót megcáfolni - minek?
Az isten nap, éj, tél, nyár, háború, béke, elteltség, éhség. És változik, miként a tűz, amikor elvegyül füstölőkkel, nevet kap aszerint, hogy melyik minek érzik.
Istennek igazából az éhező gyerekeknek és a fázó, sérült felnőtteknek kellene segítenie a föld másik oldalán, de mégis öntelt, önző, magukat rendkívül érzékenynek tartó, részeges ötvenes nőkre kell energiát áldoznia. Engedj némi szabadságot Istennek!
Talán tényleg jobban szeretnénk az Istent, ha úgy kezelnénk, mint egy szeretőt. Akitől mindig elvárjuk, hogy örömmel fogadjon minket, de nem engedjük meg neki, hogy ránk unjon. Egy kicsit mindig visszahúzzuk a pórázt úgy, hogy olykor vétkezünk. Mit kezdene Isten a tökéletességgel? Angyalai már vannak. És mi olyan aranyosak vagyunk, amikor vétkezünk. Duzzog egy darabig, végül azonban visszafogad, mert ő sokkal jobban szeret minket, mint mi őt. Megbocsátja a lelkünk trehányságát és ápolatlanságát, ha az csak ritkán fordul elő. Ám ha mindig piszkosan és rendetlenül mutatkozunk előtte, ne siránkozzunk, ha végül ellaposodik a kapcsolat.
Bosszúállónak mondják az istent, jóllehet aljas érzés a bosszú, tökéletes lényhez éppen nem illő.
Az ismeretek diadala lesz az, amidőn az a halandó, aki azt mondja magáról: "Én vagyok az Isten!", leveszi koronáját azon halandó előtt, aki azt mondja: "Én vagyok az ember!"
A rossz dolgok mindig azért történnek velünk, mert isten tanítani szeretne nekünk valamit. Ugyanakkor azért is, hogy mindenkivel a jót tegye, legyen az az élet vagy a halál.
Hihetetlen nagyképűség az ember részéről azt hinni, hogy ha elképzel egy ilyen mindentudó, mindent teremtő, mindent csináló lényt - már eleve nagyképűség, hogy lénynek hívjuk -, akkor ez a lény azért van, hogy velünk törődjön. Nálam ez az irracionalitást súrolja.
Mi is szeretnénk egy olyan Messiást, aki hatalommal rendelkezik, és nem egy keresztre feszített szolgát. Az Eucharisztia azért van előttünk, hogy emlékeztessen bennünket, kicsoda Isten.
Nem abban áll a különbség, hogy ki vallásos, és ki nem. A lényegi különbség a valódi Isten és az énünk istene között van.
El nem tudom képzelni, miért hiszik ezek, hogy bármiféle intézkedések segíthetnek, amikor úgyis Isten dönt az ember sorsáról. (...) A végítéletnek semmi se állhat az útjába.