Istennel kapcsolatos idézetek
(899)
Az istennel akkor se szabad közölni, hogy blőd, ha valóban nagyon buta, mert az isten hatalmas, sértődékeny, és minden lehetősége megvan arra, hogy elégtételt vegyen.
Nem figyel az Isten arra, amire
Figyelnie kéne, nincs ránk ideje,
Elfelejtett minket, nem kerestük rég;
Hideg szelek fújnak, haragos az ég.
Az állat állandóan érzi, tudja, hogy számára mi a helyes, és cselekedeteit ez határozza meg. Nem így az ember. Valaki kitalál valami baromságot arról, hogy adott esetben hogyan érdemes eljárni, ami esetleg, akkor és éppen ott, némi hasznot hajt a csoportjának, esetleg csupán beszélni lehet róla, a többi szerencsétlen pedig ezt azonnal szabálynak tekinti. Lehet, hogy ők maguk sohasem jöttek volna rá a kitalációra, de ész nélkül másolják, a szabály utasításait betartják. Szabály szerint élik életüket, építik házukat, nevelik gyermekeiket, még akkor is, ha a körülmények már régen megváltoztak. Valaki például Istent talált ki, akit senki se látott és még sok száz generációval utána is azt hiszik, hogy van Isten, vannak ördögök, van kezdet és van vég, mert a régi szabályok ezt állítják. A tömérdek régi, elavult szabályt pedig tradíciónak tekintik, és gondosan őrzik, nehogy véletlenül megváltozzék.
Az emberi képzelet elképesztő jelenség, mindent felülmúl a teremtésben. Ezt már abból is lehet látni, hogy elképzelhetjük az Úristent, amint éppen teremti a világot. Én munkásnadrágban, kissé viseltes kék vászonkötényben képzelem, amelybe folyton beletörli a kezét. Amikor a görényt teremtette, napokig büdös volt, de aztán jöttek a szolgálattevő angyalok, ezeket is elképzeltem, és nedves kendőkkel megtörölgették, aztán gyorsan megteremtette a levendulát, és azóta jó szagú.
Ne vakítson el a képzet,
Hogy, amit téssz, azt az Isten
Dicsőségére te végzed,
És ő éppen rád szorulna,
Mint végzése eszközére:
Sőt te nyertél tőle díszt, ha
Engedi, hogy tégy helyette.
Egy olyan világban, amelyet átjár a szenvedés, Isten nem lehet értelmesen gondolkodó lény. Akkor pedig mi értelme fohászkodni hozzá? Egy őrülthöz?
Nincs nagyobb akadálya az isteni kegyelemnek, mint az idő. És nemcsak az idő, hanem az ideiglenesség is. Nem csupán a dolgok mulandósága, de az érzelmeké, és nem csupán az érzelmek mulandósága, hanem az idő mocska és bűze.
Istené az utolsó szó az életről. Az a helyes, ha szerényen ítéljük meg, hogyan tudunk ehhez hozzájárulni.
Az életben végül áldás lesz minden rosszból. Csak mi nem értjük Isten akaratát.
Ha valóban létezik Isten, aki a világot kormányozza, vagy teljesen ostobának, vagy szadistának kell lennie. Vagy ami még valószínűbb: mi, akik olyan nagyon fontosnak érezzük magunkat, az Ő szemében nem vagyunk többek, mint jól idomított kis egerek, amelyeket egész életükben nevetséges és megalázó mutatványokra kényszerít. Aki pedig nem akar a többiekkel játszani, azt eltapossa, akár egy nyomorult férget.
A legigazibb szépség a legkopárabb földön található, és aki nyitott szemmel jár, ott megláthatja Istent.
- Az Úr csak emlékeztetni akar bennünket, mily hasztalan és jelentéktelen is mindaz, amit az ember tesz.
- Már miért érdekelné ez az Urat? Nekünk talán álmatlan éjszakákat szereznek a hangyák, amelyeket alighanem minden lépésünknél széttaposunk?
Nem mintha Isten létezne a maga anyagi valójában, hanem mint közös kulturális gyakorlat, amely elterjedtsége révén anyagi voltában is valóságosnak tűnik, mint a nyelv vagy a társadalmi nem.