Istennel kapcsolatos idézetek
(874)
Uram, meglehet, imáim nem találnak meghallgatásra nálad, de eddig sem azért fohászkodtam, hogy megmásítsd a döntéseidet, csupán abban bíztam, hogy a saját tetteimet befolyásolhatják.
Hívőként az ember megtapasztalja, hogy Isten valóban képes kihozni valami különlegeset a lehetetlen helyzetekből is.
Egy gyerek halála, egy férj vagy egy feleség halála alapvetően nincs benne az Isten tervében. Én nem hiszek abban, hogy Isten megpróbál. (...) Ő nem ilyen. Nem ő akarja, hogy nehézségek érjenek minket, de ott lesz mellettünk. Végig ott lesz mellettünk. Isten mindenből jót tud kihozni. Nincs az a törött dolog, ami nála végül ne válhatna csodálatossá.
Az emberek élete egy gyönyörű szőttes. A sátán időnként ollóval belekap a szőttesbe, de Isten azon nyomban ott van, és már bogozza is össze a szálakat. (...) Tök mindegy, mit vág el a sátán, végül a szőttes mégis szép lesz.
A szenvedés nem Isten szándéka. Neki ez fáj, és azon lesz, hogy segítsen. A gonosz célja épp az, hogy hátat fordítsunk Istennek, hogy megtagadjuk a nehézségek között. Fontos, hogy elkerüljük a csapdákat. Az önvád, a miértek, a helytelen istenkép csapdáját. Amit nem értek, azt engedjem el. Nekem semmit sem kell tennem egy ilyen katasztrófahelyzetben, csak maradjak Isten mellett, és engedjem, hogy szeressen és segítsen.
Nem fog mindentől megvédeni az Isten. Ez tényleg így van. Ez az élet. De mindig mellettem lesz. Ez számomra erőt ad a mindennapokban. Meg kellett tanulnom ebbe a hitbe kapaszkodni, hogy bármi is történik, ott van velem. Azóta annyiszor megtapasztaltam, hogy végül minden úgy alakult, hogy mégis jó legyen. Ahogy átalakult, megerősödött a hitem, a személyiségem is megváltozott, és Isten ebből az egészből jót tudott kihozni. Tudom, hogy nem ez volt az eredeti terv, de az ördög nem tud úgy tönkretenni valamit, hogy az az Isten kezében ne alakulhatna át valami gyönyörűvé.
Jó néhányan azt hiszik, hogy minden Istenen és a körülményeken múlik. Istentől várják a változást, így aztán nem fejlődik sem a személyiségük, sem a hitük. Fontos az elhatározás, az aktív hozzáállás. Isten mellettünk van, támaszkodhatunk rá, de nem lép helyettünk.
Nem, korántsem a véletlen szerkeszti a maga rettenetes, kiapadhatatlan, diadalmas, legyőzhetetlen erejével, hogy dolgok szülessenek és szétessenek, hanem mintha egy homályos, démoni szándék dolgozna itt, és ez oly mélyen bele van szerkesztve a dolgokba és a dolgok közti állapotok szövetébe, hogy a szándék bűze mindent betölt.
Minden szülő tudja, hogy "kés, villa, olló, gyermek kezébe nem való". A bölcs szülő nem ad olyan eszközt gyermeke kezébe, amelyet a gyermek még nem képes a megfelelő módon és a megfelelő célra használni. Miért feltételeznénk mást a Teremtőről? Nem a Tudástól zár el bennünket, csak a tudás átadásának idejét köti bizonyos szintű lelki fejlettséghez.
A Teremtő annyi lélekre osztotta a keveréket, amennyi a csillagok száma, és beültette őket a testekbe, hogy megismerhessék az érzékelést és a szerelmet, amelyben kín és kéj egyesül, és a félelmet és a haragot és mind a többi indulatot. És ha az emberek uralkodnak ezeken az indulatokon, akkor erényes életet élnek, és idővel elfoglalják helyüket a csillagok között. De ha rajtuk uralkodnak el az indulataik, és bűnös életet élnek, akkor sántítani fognak mindhalálig, és visszaküldik őket a lenti világba.
Az ember agyag és szalma.
Isten a teremtője.
Az ember nem ismeri Isten terveit.
Helyezze hát magát az Ő kezébe.
- Ha Isten nem létezik, akkor az ember sem létezik.
- Ez tiszta badarság, apa, nagyon jól tudod. Mi itt vagyunk. Én itt állok előtted. Be tudom bizonyítani - mondtam, és megtapogattam a kezem-lábam.
- Akkor voltaképp minek foglalkozol azzal, hogy az Isten teremtette az embert, vagy az ember teremtette az Istent? Isten mindkét esetben létezik.
- Nem, apa, ha az ember találta ki az Istent, akkor Isten nem létezik. Csak az emberek agyában létezik.
Megtehetjük, hogy nem veszünk tudomást róla, de Isten jelenlétét sosem kerülhetjük el, hiszen csordultig betölti a világot. Ő mindenütt ott van - inkognitóban.