Idézetek a játékról
(149)
Többet kellene játszanunk. Hogy miért? Mert amikor játszunk, elfelejtünk mindent, és kiszakadunk a valóságból.
A játékok nem esetleges találmányok. Megvilágítják a felnövekvés gondjait és örömeit, megkönnyítik a csecsemőkortól a felnőttkorig való utánzást. Megtanítják a gyermeket arra, amiről soha nem is gondolta, hogy meg kell tanulnia, és soha nem is fog emlékezni rá, hogy valaha tanulta. Ellátja őt a legkülönbözőbb tapasztalatokkal, amelyre semmilyen más módon nem tehetne szert.
A játék az lesz a 21. századnak, ami a munka volt legalább háromszáz évig az ipari társadalomnak: a megismerés és az értékteremtés domináns módja.
A játékok nem csupán öncélú, szórakoztató szabadidős tevékenységek, hanem olyan potenciális értékteremtő eszközök, amelyek az élet minden területét képesek átalakítani, hatékonnyá tenni, és nem utolsósorban a közérzetet és a hétköznapi hangulatot is jelentősen javíthatják.
Hogy az emberek embernek érezhessék magukat, olyat kell csinálniuk, amit nem muszáj.
A szerencse szeszélyes, a nyerési lehetőség bizonytalan, játszani mégis jobb, mint a játékról lemondva megelégedni az üres semmivel.
A sakk alapelve (...) - nem az nyer, aki több lépést lát előre, hanem az, aki minden lépést előre lát.
Nem az számít, elveszítjük-e a játszmát vagy sem. Az a fontos, hogyan viseljük el a veszteséget, hogy miképpen változunk meg tőle, okulunk-e belőle, használjuk-e a még sohasem volt új tapasztalatokat a következő játszmákban? A vereség furcsa módon egyfajta győzelem.
Nincsen azon megütközni való, ha valaki kártyához folyamodik, de csupán akkor nincsen, ha önmaga és a halál között nem lát már egyebet az utolsó tallérjánál.
Aki csak egyetlen lépést is tett a zöldposztós asztal felé, éppen oly kevéssé ura többé a kalapjának, mint önmagának, mert az után az egyetlen lépés után, bot és köpenyeg, no meg a pénzestárca és tetejébe az egész ember a kártyáé már.
Minden átverős játékban van egy ellenfél és van egy áldozat. Minél inkább nyeregben érzi magát az áldozat, annál kevésbé irányít valójában, mígnem a végén felakasztja magát. Az ellenfél csak végigsegíti őt ezen az úton.
A jó játékos mindig úgy viselkedik, mintha az adu ász ott lenne a mandzsettájában (...). Ha jól el tudod játszani a nyertes szerepét, végül megnyered a partit. Az a rossz, hogy az élet olykor idejekorán felfedi a lapjaidat. Olyankor mindent rá kell tenned az utolsó lapra.