Idézetek a játékról
(117)
Támogatok mindent, ami képes elmozdítani a gyerekeket a PlayStation-től vagy a Gameboy-tól. Az ilyesmi már önmagában is egy kész csoda.
A szánkózás az éjszakai hóesésben, csodálkozó őrökkel körülvéve, a legtökéletesebb csendben és nyugalomban, igencsak varázslatos, lélegzetelállító, és végtelenül kacagtató élmény.
Ahol bizonytalan a jelen és biztos nincs jövő, ott van a legtöbb játék, mert nincs mit elveszíteni. A játékteremben a világ olyan, mint odakint, csak sűrűbb, tömörebb, izgalmasabb, és nehéz kilépni belőle.
Az ember alapvetően versengő lény, a versenyzés pedig lehetőséget nyújt arra, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból. Az önmagunkkal szembeni küzdelem erős motiváló erő, de a versenyzés másokkal még ennél is erősebb inger.
Gyapjúba burkolva, szánkón ülve sebesen csúszni a hegyoldal friss hótakaróján: ez maga a szabadság. A tüdőnk megtelik hegyi levegővel, kicsit rettegünk, de sokat nevetünk.
Időnként ahelyett, hogy feltennénk a kapucnit, és kinyitnánk az ernyőnket, nehogy egyetlen kósza esőcsepp is érintse a testünket, nem vágyunk-e arra, hogy széttárjuk a karunkat, hátravessük a fejünket, és énekeljünk az esőben?
Az ejtőernyőzés minden kétséget kizáróan az egyik legvérpezsdítőbb adrenalinbomba. Eláll a lélegzetünk az élménytől, felszabadít, élettel tölt el - de talán valóban csak a legkalandvágyóbbaknak való, akik odavannak az izgalmakért. Az ejtőernyőzés legrázósabb része mindig az indulás: amikor a bizalmadat egy ernyőzsinórba veted, hogy aztán kiugorj egy repülőből, és átadd magad a gravitációnak. Szinte biztosan ez az egyik legnehezebb dolog életedben, amit csak megtehetsz. De amint ezen túljutsz, az ernyőzés felkínálja a teljes szabadság élményét.
Minden diadal teher a győztes vállán, és megnehezíti számára, hogy teljes erővel a további fejlődésére koncentráljon. Eközben a vesztes tisztában van vele, hogy hibát követett el, hogy valami félresikerült, és keményen dolgozik azon, hogy legközelebb jobban teljesítsen. A boldog győztes általában azt feltételezi, hogy pusztán a saját kiválósága révén nyerhetett. Ezzel szemben a valóság az, hogy általában az a játékos nyer, aki az utolsó előtti hibát vétette. Tehát roppant önfegyelem szükséges ahhoz, hogy győztesként ne essünk az említett hibába és képesek legyünk levonni a tanulságokat diadalainkból.
Aki a képernyő előtt tölti a napját videojátékkal (...), az voltaképp megszűnik emberi lénynek lenni: nem alkot, nem olvas, nem mozog, nem beszélget, stb. Ennyi erővel egy robot is ülhetne a képernyők előtt.