Idézetek a játékról
(96)
Mélységesen közönséges és komisz gesztus, ha valaki a saját veresége beismeréseképpen feldönti a királyát. Olyan ez, mintha utólag az egész játékot tönkretenné. És csúnya az a hang, amelyet akkor hallani, amikor a feldöntött király a táblának ütődik. Ettől minden sakkozó szívébe szúrás hasít.
Ha a versenytársak szeretetteljes viszonyban vannak egymással, a versengés növeli az önbecsülést, és abban nincsenek vesztesek, csak győztesek.
Albertus Magnus (...) háromféle játékot különböztetett meg: 1. a "céltalan játékot" (...), amely fölszabadítja a szellemet, csiszolja az elmét és - akárcsak a zene - nyájassá teszi a szívet. A második csoportba a "hasznos játékokat" (...) sorolta: ezek közé tartoztak a lovasjátékok, amelyek a hon védelmét szolgálták. A harmadik csoportot a "megvetendő és szégyenteljes játékok" (...) képezték. Ezek vétkezésre csábítják az embereket. Közéjük számított a szerencsejáték és a színház.
A römivel ellentétben az életben nem az a siker, ha te nyersz és mindenkinél jobb vagy, hanem ha úgy tudod alakítani a lapjaidat, hogy az neked jó legyen, és már "játék" közben is érezd jól magad.
A fiatalemberek végül is nem tehetnek róla, hogy játszanak; kialakulatlanok, de egy kialakult világba állítják őket, s nekik kialakult ember módjára kell viselkedniük. Gyorsan előszedik tehát azokat a formákat, mintákat, sémákat, amelyek tetszenek és megfelelnek nekik, amelyek illenek hozzájuk - és játszanak.
A sakkban ölni kell a győzelemért. A góban építeni kell az életben maradásért.
Aki kártyázik, az a felejtés teljes mámorát élvezi, s külön világegyetemben él, melynek síkjait kártyalapok rakják ki.
A jelmezbálban az a legjobb, hogy az ember kibújhatik a saját bőréből, hogy más lehet, tökéletesen más, mint aki a valóságban. (...) Hogy az ember néhány óráig azt játszhatja, hogy megváltozott, elvarázsolták, idegen és ismeretlen lett hirtelen.
Nem követek semmiféle stratégiát vagy tervet. A trükköm mindössze annyi, hogy mindig optimista maradok, és csak akkor szállok ki, ha a vég tényleg elkerülhetetlennek látszik. Fontos úgy gondolkodni és játszani, hogy közben a nyerésre koncentrálsz.
Amikor győzöl, kialakul benned egy különleges érzék, körülvesz a legyőzhetetlenség aurája.
Ettől lesz valakiből szerencsejátékos: örülünk, ha nyerünk, de nem bánjuk túlságosan, ha veszítünk. Vagyis inkább nem bánjuk eléggé.