Joggal kapcsolatos idézetek
(323)
Mi, emberek pontosan ugyanúgy viselkedünk a telkünk elhatárolásánál, mint az állatok. A kutya felemeli a lábát, mi sövényt ültetünk, vagy kerítést építünk. A kerítés félreérthetetlen figyelmeztetés az idegen fajtársak számára, hogy itt foglalt terület kezdődik, ahová illetékteleneknek tilos belépniük. A többi teremtménytől eltérően azonban mi (már) nem támadással reagálunk a szabályok megsértésére, hanem bírósági eljárással. A hatalomgyakorlás átruházása lényeges különbség, egyébként biológiai szempontból nem lógunk ki a sorból.
A törvények csak törvények, és nem igazságok. Az igazsághoz pedig az olyan törvények állanak legközelebb, amelyek a legtöbb szabadságjogot merik biztosítani az emberek számára.
Vannak erkölcsös és erkölcstelen törvények. Erkölcsösek azok, amelyek ténylegesen az emberiség többségének érdekeit védik. Viszont erkölcstelenek azok, amelyek a valóságban csupán az uralkodó hatalmasságokat védik.
Az ügyvédeket gyakran mondják szívtelen opportunistáknak, de mint minden szakmát, ezt is csak szívből lehet csinálni.
A törvények időszámítása
akkor kezdődött,
amikor vállat vont
az első megnemértés.
Hirtelen kitaláltuk a paragrafust,
a fájás hatalmát, a kés,
ököl és szégyen erejét.
Minden bonyolult társadalomban csak olyan mértékben szabad az ember, amilyen mértékben vállalja az illető társadalom teljes szabályrendszerét.
A jog és a törvény cseppet sem racionális. Zsákbamacska. Milyen a bőröd színe? Mennyi pénzed van? Ki az ügyvéded? Ki a bíró?
Épp ez a baj a világgal. Bizonyos emberek képtelenek rendben tartani magukat, ezért mindenki mást meg akarnak rendszabályozni.
Az embert pont az teszi képessé a nagy tömegben való együttműködésre, hogy képes fikciókat kitalálni és azokban hinni. Az emberi jogokban azért érdemes hinni és rájuk alapozva együttműködni, mert a nemzetközi egyezményekben foglalt jogok és a hozzájuk tapadó nemzetközi ítélkezési gyakorlat a jogállamiság bástyáiként foghatók fel, fő és eredeti céljuk az állami önkénnyel szembeni védelem, elsősorban az egyén és az állam viszonyában foghatjuk fel őket útjelzőként.
Örülök, hogy kibírtam a zaklatást az iskolában. Így megtanultam, hogy milyen jogaim vannak iskolásként. És emberként.
Az emberek szabadsága mellett a korlátaikat is a jogaik között kell számon tartani.