Joggal kapcsolatos idézetek
(255)
Az emberek nem születtek egyformának, de természetes joguk, hogy egyenlő lehetőségekkel rendelkezzenek. A szabad társadalomban a teljesítmény legyen az előrehaladás mércéje.
Van, ami az embert születése óta megilleti, tértől, időtől, rendszerektől függetlenül. Ezeket a jogokat nem lehet felülírni. Sehol, senkinek. Bármennyire is próbálkoznak, kísérleteznek vele egyesek. És bár meglehet, ezek az egyesek úgy gondolják, hogy a történelem forgószínpad, bizonyos dolgokat igenis meghaladott az idő. És maga a történelem.
Ma már nem gondolom azt, hogy az általános választójog egy helyes és jó intézmény. Ma már nem gondolom azt. Én ma már azt gondolom, hogy igenis kellene egy intellektuális cenzus. Nem túl magas. Ez nem elitizmus, tehát én nem egy elefántcsonttoronyból nézek lefelé, és azt mondom, hogy aki nem ismeri Kantot (...), az ne szavazhasson. Nem erről van szó. Csak mérjük fel, hogy tudja-e, hogy miről szavaz! Csak ezt mérjük föl! És hogyha azt látjuk, hogy nem tudja, miről szavaz, akkor kap négy évet, hogy megtudja, és addig nem szavaz. És ebben semmi antidemokratikus nincs. Ez nem antidemokratikus. Ez a társadalom önvédelme.
Nem mindig a szembenállókat kell legyőzni a magunk igazságáért. Az, aki a küzdelem hevében sem felejti ezt el, amikor sokkal inkább a harci láz és az indulat beszél az ember helyett, megérdemli, hogy bírái is félretegyék a maguk indulataikat, rövidlátó érdekeiket, és ne a hatalom szemszögéből tekintsenek rá. Ne tudják előre az ítéletét.
Manapság gyakorlatilag egyszemélyes csoportokkal számolhatunk. A szocializációs folyamatban a modern társadalmak nem lojális, csoportjukért magukat feláldozni képes polgárokat nevelnek, hanem autonóm, önérdekű, egyezségeket kötő, és azokat lehetőleg megtartó egyszemélyes csoportokat. A modern államok jogrendje, normái és erőszakszervezetei is mind arra törekszenek, hogy ezeket az egyezségeket betartassák. A kollektív eszmék hálózatát nem tartja többé össze a biológiai elkötelezettség, a csoporthűség. A kollektív hálózat kizárólag kulturális, tanult, biztosító mechanizmusok függvénye.
A törvény filozófiája: a jót pártolni, a rosszat sújtani; s nincs veszedelmesb, mint ha a törvények politikai tekintetek miatt majd egynek, majd másnak kedveznek; mert akkor valóban vége minden törvényi szentségnek, mely nélkül az emberi társaság végképp vadállati csordák sorába dűl.
A szabadság lényege pontosan az a tény, hogy nem vagyok köteles mindent nyilvánosságra hozni, amit csinálok, hogy jogom van a titoktartáshoz... hogy én dönthetem el, mit szeretnék felfedni magamból. Az egyénnek ez a joga elválaszthatatlan a demokrácia lényegétől.
A törvény olyan, mint a lánc. Csak ezzel lehet engedelmességre tanítani az esendőket.
Nem hozhatunk törvényeket vallási alapon, amikor a vallás mindenkinek mást jelent. Marad tehát a tudomány. A reprodukcióról szóló tudományos tények bizony tények. A fogantatás, az fogantatás. Maga dönthet arról, hogy az Istennel való kapcsolatának tükrében ez mit jelent az ön számára... de a törvény az alapvető emberi jogokat képviseli a reprodukció kérdésében is, azaz nem szabadna, hogy többféle értelmezése lehessen.
A törvényhozásnak az a dolga, hogy az embernek joga legyen döntést hozni. Ha ön valamire azt mondja, nem teheti meg, mivel tiltja a vallása, az helyénvaló. De ha ön azt mondja valamire, hogy én nem tehetem meg, mert az ön vallása tiltja, az már probléma.