Joggal kapcsolatos idézetek
(309)
Örülök, hogy kibírtam a zaklatást az iskolában. Így megtanultam, hogy milyen jogaim vannak iskolásként. És emberként.
Az emberek szabadsága mellett a korlátaikat is a jogaik között kell számon tartani.
Ahol a gyanú egyet jelent a vádirattal, a vádirat pedig az ítélettel, ott üvölt a bíró és hallgat az igazság.
A jog iránytűjével nemegyszer csupán a hatalom égtájait sikerül betájolnia az embernek.
Hiába a legtisztább szándék, a nép dönt. A nép viszont nem biztos, hogy szekuláris államban, európai típusú demokráciában akar élni, nem biztos, hogy civil államot akar. Ennek a kinyilvánítása azonban még mindig demokratikus alapjog.
Még a leendő zsarnokok elrettentésének praktikus célját is jobban szolgálja, ha biztosak lehetnek benne, hogy bíróság elé kerülnek, mint ha a büntetés borzalmát srófoljuk fel.
A bűnügyi igazságszolgáltatás rendszere nem azért működik jól, mert a racionális szereplők tudják, hogy a Nagy Testvér a nap huszonnégy órájában figyeli őket, majd lecsap, és olyan költséget vet ki, amely minden hamisan szerzett hasznot megsemmisít. Egyetlen demokráciának sincs erre erőforrása, és nem is áll szándékában így bánni az állampolgáraival. Csak a bűnözői viselkedés mintáját lehet felfedezni és megbüntetni, és a mintavételnek elég igazságosnak kell lennie ahhoz, hogy az állampolgárok az egész rendszert legitimnek érezzék.
Mindenki önkéntesen mondjon le minden jogáról, feltéve, hogy a többiek is így tesznek, (...) s másokkal szemben elégedjen meg annyi szabadsággal, mint amennyit ő másoknak saját magával szemben engedélyez.
Örömöket és fájdalmakat élek át, és ezek értelmében követek célokat, ezért nem tagadhatom meg ugyanezt a jogot a többi érző lénytől sem. Aki számára ez banálisnak és magától értetődőnek hangzik, az a felvilágosodás gyermeke.
Aki ízig-vérig ügyvéd, az szereti a gyilkosságot, és boldog, ha felfedezhet egyet.
Akinek svédasztalos menüre fáj a foga, szülessen olyan országba, ahol tiszteletben tartják az emberi jogokat!
A "gazdasági menekült" itt szitokszónak számít, mivel az, hogy az életminőségedet napi két csontszáraz szendviccsel javítsd, nem egyetemesen elismert emberi jog. A Genfi Konvenció erről a következőképp határozott: a szegénységbe bele szabad halni, a golyókba nem. Utóbbi ugyanis mégiscsak elég szégyenletes a demokráciára nézve.