Jósággal kapcsolatos idézetek
(1049)
Ahogy egyre idősebb és idősebb lesz az ember, rájön, hogy az számít igazán, amit másokkal tesz, és nem az, hogy mennyi pénze van.
A helyes magatartással velejár a belső egyensúly nyugalma, a boldogság egyedüli forrása.
Akkor vagy szerény, ha nem a tetted jutalmával, hanem magával a tetted örömével törődsz.
A valóban morális személy számára a követendő szabályok nem úgy jelennek meg, mint amelyeket külső befolyásra kell követnie, hanem olyan nyilvánvalóságokként, amelyek teljes mértékben saját, belső meggyőződéséből fakadnak. Nagyon hasonlít ez arra a tulajdonságunkra, hogy ha beszélünk egy nyelvet, akkor mindig képesek vagyunk a még sohasem hallott vagy olvasott mondatról is eldönteni, hogy az a nyelvünk szabályai szerint való vagy nem. Vagyis szabályfelismerő képességünk olyan fejlett, hogy a szabályokat új, eddig nem ismert esetekben is tudjuk alkalmazni. Az erkölcsi szabályok olyankor is érvényesülnek, amikor az adott esetre nincsen tételes törvény.
A jó minden társadalomban más. Egy a társadalmon kívüli entitás nem lehet se jó, se rossz. A társadalom léte, működése szempontjából lehet valamit jónak vagy rossznak tekinteni, de ez a külső entitásról magáról nem árul el semmit.
Az empátia mértéke gyakorlással (...) csökkenthető. Végül is a sürgősségi osztályon dolgozó orvos sem érezheti minden egyes páciensnél ugyanazt a kínzó fájdalmat! Dolgozni már nem is maradna energiája. Cserébe a betegek családtagjai gyakran nézik az orvosokat érzéketlen bunkónak. De ez is természetes: aki közelebb áll hozzánk, azzal kapcsolatban nagyobb empátiát érzünk.
Az életben néha előfordul, hogy jó dolgok történnek jó emberekkel. Nem kell aggódnod... nem történnek olyan gyakran, amennyiszer történniük kéne. De ha mégis, a jó ember csak annyit mond, hogy köszönöm, és továbblép, talán figyelembe véve, hogy az a személy, aki a jót cselekszi, élvezi, hogy jót tehet és tényleg nincs abban a hangulatban, hogy meghallgasson minden okot, mi szerint az a személy, akivel a jót tette, miért tartja magát érdemtelennek és méltatlannak a vonatkozó jótettre.
Semmi szükség rá, hogy megfélemlítéssel bírjuk rá a gyerekeket, hogy jók legyenek, a jóságra a szülőknek kell rávezetniük őket, mert szülőnek lenni azt jelenti, hogy nem hagyhatjuk cserben őket. Isten túlságosan megfoghatatlan a gyermeki értelem számára; a szülőké a felelősség, hogy olyan emberekké váljanak, akiket a gyermekeik mindenekfölött szeretnek és értékelnek.
Ha lehetővé tesszük, hogy a gyengék és torzszülöttek éljenek, és szaporítsák fajtájukat, a genetikai sötétséget kockáztatjuk. Ha hagyjuk őket meghalni vagy szenvedni, pedig megmenthetnénk őket, az erkölcsi sötétség bizonyosságával nézünk szembe.
Ha egyszer eldöntheted, hogy igazad legyen vagy kedves légy, légy kedves.
Nem mindig attól kapod vissza a jót, akinek adtál. És ez egyáltalán nem baj.
Az embereket irányító gyenge erkölcsi iránytű sokkal hatékonyabban működik megfigyelés alatt.
A világ legtermészetesebb dolga megetetni egy éhező kisbabát. Hogy az enyém, vagy másé, az édes mindegy.