Jósággal kapcsolatos idézetek
(1446)
Ki sok vagyonnal bír, sose azt nevezd
boldognak; inkább illik e büszke szó
a férfihoz, ki isteneknek
szép adományait éli bölcsen,
nehéz szegénység terhe alatt megáll,
a bűn ijesztvén csak s nem a földi vég,
s pillája sem rezdül, ha meghal
drága barátaiért s honáért.
Olyan az ember természete, hogy csak akkor érheti el tökéletesedését, ha embertársai tökéletesedéséért, javáért tevékenykedik. Ha csak önmaga számára munkálkodik, lehet ugyan híres tudós, nagy bölcs, kitűnő költő, de tökéletes, igazán nagy ember soha.
Semmiféle rossz nem lehet elfogadható, sem tett, sem tűrés formájában annak számára, akinek lényege a jóság.
Az az erény, hogy tudjuk, mit nyom a latban ez és az,
tudjuk: az embernek mi a jó, a helyes meg a hasznos,
s hogy mi a rossz, rút s kártékony, meg hogy mi a görbe.
Mindannyian Buddha-természettel bírunk (vagyis ott lakik bennünk a kedvesség, a megértés, a melegség, nagylelkűség...), és ha megpróbáljuk ezt mindenki másban meglátni, észrevehetjük majd, hogy saját szívünk is rezonál erre.
Az örömtelenül végzett szolgálat sem a szolgálattevőnek nem válik javára, sem annak, akit szolgál. De minden más öröm és birtoklás semmivé foszlik az olyan szolgálattal szemben, melyet szívesen teljesítünk.
Némely emberek olyan szerencsétlenek, hogy még akkor sem hisznek hasznosságukban, mikor jót cselekszenek másokkal.
A szellemi vagyon nagyságát egy szorzat határozza meg, a tudás, a tehetség és az erkölcs szorzata, ahol minden tagnak, tehát az erkölcsnek is pozitív értéket kell képviselnie, különben a szorzat eredménye negatív lesz.
Ha megtanulod megfogalmazni és kifejezni a hálád, egyre több okod lesz rá.
A gaztett
csupa újabb gonoszat szül,
a hasonló a hasonlót,
s a jó s igaz lakokban
szép és jó az utód is.
Maradj ott, ahol vagy. Találd meg a saját Kalkuttádat. Találd meg a beteget, a szenvedőt, a magányost éppen ott, ahol vagy - a saját házadban, a saját családodban, otthonodban, munkahelyeden, és az iskolákban! Ha alaposan körülnézel, a világon mindenhol találhatsz egy Kalkuttát! Bárhova is mész, mindenhol találsz olyan embert, aki kitaszított, akit nem szeretnek, akivel nem törődnek, akit a társadalom elutasít - és aki teljesen elfeledve, teljesen magára hagyottan él.
Akaratunk csak annyiban kíván vagy kerül valamit, amennyiben értelmünk jónak vagy rossznak tünteti föl előtte; ha tehát helyesen gondolkodunk, helyesen cselekedhetünk is; ha a lehető leghelyesebben gondolkodunk, akkor amennyire tőlünk telik, leghelyesebben cselekedhetünk is.
Bármily igaz is, hogy minden embernek kötelessége, annyira, amennyire tőle telik, mások jólétén közreműködni, s hogy aki hasznára nincs senkinek, érni sem ér semmit; mégis épp oly igaz, hogy gondjainknak ki kell a jelenidőn túl is terjeszkedniök, s helyes dolog, ha abbahagyunk olyat, ami az élőknek némi hasznot hajtana ugyan, de amit azért hagyunk el, hogy olyat tegyünk, ami sokkal nagyobb hasznot hajt majd unokáinknak.