Jósággal kapcsolatos idézetek
(1139)
Ha csalódtam is eleget,
De szivemből most se halt ki
Az örökös hit, szeretet.
Hiszem, vallom, a mig élek,
Tiszta, nemes virágokat
Hajt titokban minden lélek.
Ami megadatott nekem, sok más ember életében hiányzik, és úgy gondolom, hogy ezáltal akaratlanul én is a gonosz oldal része leszek. (...) Hiába nem tehetek róla, hogy az a másik nálam hátrányosabb helyzetben van, ez nem mentesít a felelősségtől, hogy a tudásom szerint segítsek és empátiával forduljak feléjük.
Mi az emberi moralitás alapja? Ezt a kérdést boncolgatjuk, amióta ember az ember. Én személy szerint azt a definíciót szeretem, amit Frans de Waal propagál: Ne bánts másokat!
Úgy gyakorold a jót, hogy elmédben ne legyen semmilyen fogalma a jónak, mert a jó végső soron csak név.
Az ateisták teljes mértékben felelősek tetteikért és életükért, hibáikat és rossz cselekedeteiket nem háríthatják át túlvilági kísértőkre, és nem reménykedhetnek egy jóságos isten kegyes megbocsátásában! Ezt belátva erkölcsös magatartásuk önkéntes, nem egyszerű szabálykövetés, hanem életforma.
Azt szokták mondani: "Ha csinálni nem tudod, tanítsd!" Hát, ha önmagad nem tudod megmenteni, ments meg valaki mást.
Az óvodában muszáj jónak lenni, otthon kevésbé, ezért otthon jobb, mert rossznak lenni jó.
Csalni nem azért nem csalunk, mert nem lehet, vagy mert büntetik, hanem azért, mert nem akarunk. Mert a jó emberek nincsenek erre rászorulva.
Amint az ember átlátja tetteinek szükségszerű következményeit, és tisztába jön viselkedésének elveivel, - saját jól felfogott érdekében - rendre az etikus cselekedetet választja. Ha viszonyait szabadon tudja formálni, és a feltételek nem kényszerítik erkölcstelen tettekre, akkor a racionális belátás is megalapozhatja a közösség stabilitását és humánus viszonyait.
A természetnek nincsenek elvei. A természet semmi ésszerű okkal sem támogatja azt a hiedelmet, hogy az emberi élet tiszteletre méltó. A természet közömbösségében nem tesz különbséget a jó és rossz között.