Jósággal kapcsolatos idézetek
(1266)
Az emberekben lángra gyújtható a jó, csupán attól kell óvakodnunk, nehogy alkalmuk nyíljon a rosszra.
Az érzelem, ami becsületes életre ösztönöz, félig kárba vész, ha viselkedésünk ösvényét nem világítja meg az értelem fénye.
Ha a rosszakra úgy tekintünk, mint gonosztevőkre, akkor azokra, akik ellenálltak, hősként kellene tekintenünk. Ez még csak az ellenállásról szólt, nem volt szó a jótettekről.
Mindaz a szépség, amit a világban szemlélünk, annak a nagy láthatatlannak a visszfénye, ami akkor mutatja meg magát, ha van bátorságunk az igazság felé haladni.
Ha jó emberek szövetkeznek a gonoszság ellen, nincs az a csoda, ami valóra ne válhatna.
Az emberi szívben a jó és rossz indulat egy bölcsőben alszik. Amelyiket ápolják, az nő meg, és elhagyja testvérét.
Azt kell tennünk, amit helyesnek gondolunk, függetlenül attól, hogy sikeresek leszünk vagy sem. Ez a nagy különbség a filantrópia és az üzleti befektetés között.
Számomra az altruizmus és a filantrópia nem kötelesség, hanem élvezet és kielégülés. Ezt a luxust a gazdag emberek engedhetik meg maguknak. Sokkal többre értékelem a filantrópiát, mint, mondjuk, a műkincsek gyűjtését.
A filantrópia értéke nem az arra fordított összegben van, hanem abban, ahogy elköltik.
Csakis a jóság járt az eszemben, hogy mennyire távolinak érzem. A jóság ország, ahová nem juthatok el. A jóság nem szállodai szobában él. A jóság az állandóság állapota, csöppet sem olyan, mint az én testi létem a maga változékonyságában.
Ha úgy alakul a helyzet, mindannyian a szülei vagyunk azoknak, akik szükséget szenvednek.