Jósággal kapcsolatos idézetek
(1220)
Erős ellenérzéseim vannak, ha arra gondolok, hogy az egész fajom kipusztul. Neked nem? Ha nem, akkor nem vagyok biztos benne, hogy haverok lehetünk, mert így olyannak tűnsz, mint egy filmbeli főgonosz, aki isten tudja, mire képes, ha egyszer hátat fordítok neki.
Mindent, mindenkit nem lehet megmenteni. Ez igaz. Nagyon nagy fába vágod a fejszéd, ha a Világot akarod megmenteni. Mert egy idő után rájössz: te segíteni szeretnél, de a Világ ezt nem akarja.
Adj erőt, fájdalmas emlékezés, hogy az ártatlanokat és jókat bántani képtelen lehessek!
Ha hozzá szeretnél járulni a bolygó szenvedéseinek csökkentéséhez, akkor bizony pénzt kell áldoznod rá. Csakis pénzt. Nem időt. Pénzt. Nem kell a krízisövezetbe utaznod, hacsak nem vagy orvos, bombahatástalanító vagy diplomata. Sokan beleesnek az önkéntességi csapdába, és azt hiszik, hogy az önkénteskedés értelmes dolog. A valóságban azonban nincs értéke. Az időnket a kompetenciakörünkbe tartozó feladatok ellátásával tölthetjük ki a legértelmesebben, ugyanis abban tudjuk naponta a legtöbb értéket előállítani. Ha elmegyünk a Szaharába, hogy ott vízszivattyúkat telepítsünk, akkor gyakorlatilag a helyi kútépítők kezéből vesszük ki a munkát, akik ráadásul a költségek töredékéért végeznék el a munkát. Sokkal jobb az, ha inkább az eredeti munkánkból származó egynapi keresetünket átutaljuk, és gyakorlatilag kifizetjük a helyi kútépítőt, aki hozzáértésével a nap végére száz új kutat fog telepíteni. Az igaz, hogy az ember jól érzi magát, ha önkéntesként másokon segíthet, még sincs szükség arra, hogy az ember odautazzon. A szamaritánusviselkedés egy igen nagy gondolkodásbeli hiba.
Az elemi erkölcsi normák társadalmi eredetűek. Ezek a normák - a vallás állításával ellentétben - nem örökérvényűek, nem a természetfeletti létrendből fakadnak, hanem az emberi együttélés reális, földi szükségleteiből, s garanciájuk sem istenben van, hanem a társadalomban.
Nem tudom, hogy ez az egész itt micsoda, de azt tudom, hogy az a dolgunk, hogy valahogy átsegítsük egymást rajta.
Vállalj önkéntes munkát, írj figyelemfelhívó leveleket, lépj be egy menekülteket segítő csoportba, vagy hozz létre egyet magad, legyél kedves az új diákhoz az iskoládban, aki menekültként most kezdi újra az életét! Tedd meg, amit csak tudsz! Az empátia mindennek a kulcsa. A nagylelkű gesztusok, legyenek akár kicsik vagy nagyok, jobb hellyé teszik a világot, és segítenek begyógyítani a sebeket.
A "jótettért jót" közmondás bölcsességének lényege nem az adok-veszek! Hanem a jó megelőlegezése. Bármiféle viszonzás elvárása nélkül.
Sokan azt az elvet vallják, hogy a jótékonykodást csendben kell csinálni, hiszen nem a mi személyünk a lényeges, hanem az adomány. Szerintem ez egyáltalán nem így van. Fontos, hogy példát mutassunk másoknak, azt pedig nem lehet úgy, hogy elbújunk.
Az emberek nem képesek sem rosszat, sem jót tenni. A jó és a rossz csak vélekedés dolga. A bölcs cselekedeteit nem irányítja más, mint a szokás és a hagyomány.
Rengeteg jóindulat van az emberekben, segíteni vágyás, s ha valami rendkívüli esemény történik, rögtön felszínre tör. Az emberek jók.