Jósággal kapcsolatos idézetek
(1193)
Minden tettünknek következményei vannak. Amit teszünk, azt visszakapjuk végül, ezért jobb mindig szeretettel cselekedni.
A bölcs legnagyobb kincse a tekintély. (...) Hogy őrizzük meg a tekintélyt? Elárulom: adakozással. A felsőbb rétegek a tudásukat adják, a harcosok pedig az erejüket.
Miből áll a lelki szépség? A szív jóságából, az önzetlenségből, a hűséges ragaszkodásból, s egy kis kultúrából, ami alatt nem annyira iskolában szerzett tudást, mint inkább tisztaságot, rendszeretetet, derűs életfelfogást, a társasélet finomabb formái iránt bizonyos érzéket, szíves, de túlzásba nem hajtott rokon- és vendégszeretetet értek. De mindezekhez még az is szükséges, hogy legyen az emberben képesség arra, hogy másoknak hibáit és gyarlóságait (de különösen a házastársét) bizonyos határig el tudja nézni.
Fennáll a veszélye, hogy a jóság, hacsak nem társul képzelőerővel, nem több puszta magamutogatásnál.
Az embernek jól kell látnia, másként nem vesz észre maga körül semmi fontosat, nem tud segíteni annak, aki rászorul.
Csak úgy tudod igazán megváltoztatni és jobbá tenni az életedet, ha megváltoztatod és jobbá teszed másokét.
Irgalom az, amikor nem csak felfedezzük a másikban a szenvedést, de vágy ébred bennünk a megszüntetésére is.
Az adakozásnak nincs jó vagy rossz mértéke: a kulcs az, hogy szeretetből adj, ne pedig bűntudatból.
Ha először eleget teszel a saját szükségleteidnek, ha elégedett vagy, több energiád van arra, hogy másoknak adj.
Magamat (...) akkor tudom igazán szeretni, ha nem önmagamért élek, hanem azt mondom, hogy az én életemnek a leggyönyörűségesebb része az, amikor adok.