Idézetek kedvesemnek
(1472)
Nem tudom, ki vagyok nélküled, de azt tudom, hogy amíg veled vagyok, az idő állni fog.
Nem tudom, hogy mi vár ránk a jövőben, csak azt tudom, hogy annyi időt szeretnék veled tölteni, amennyit csak tudok. Te vagy az első, amit látni szeretnék, amikor felébredek.
Aki szeret, az nem elvisel!
Többet érsz, mint a földön bármilyen szerep,
Te a múzsa vagy, nem a kép vagy a keret.
Nem várom, hogy bármi is könnyű legyen veled, de ez nem elég ahhoz, hogy megakadályozzon benne, hogy az enyém legyél.
Ajtód vagyok. Nyithatsz, csukhatsz,
átléphetsz rajtam bármikor
oda, ami csak mi vagyunk. És kiléphetsz onnan
bármikor. Amikor csak jössz: zárva találsz,
érintésedre-
nyílóan, könnyen, zajtalanul.
Ha későn jössz haza, és már alszom, csak súgd a fülembe egy gondolatodat, mert szeretem, ahogy a világot látod. Boldog vagyok, hogy melletted lehetek, és a világot a te szemeden keresztül láthatom.
A létezés gyönyöre nem arányos a létezés időtartamával. A tartalom függvénye. És te vagy számomra a legértékesebb tartalom.
A szerelem olyan szorosan és bensőségesen láncol hozzád, hogy semmi mással nem tudok foglalkozni és sehová sem tudok eljutni. Minden más vágytól, akár attól is, amely legjobban megfelel jellememnek és lényemnek, meg tudok szabadulni, de lehetetlen kiirtanom azt az érzést, amely fájdalmasan, de elhallgathatatlanul súgja a fülembe a nap és az éjjel minden percében, hogy te vagy Isten legédesebb, legkedvesebb teremtménye.
Téged a tenyeremen hordozni, imádni, neked és csak neked élni: ennyit akarok még ezen a földön.
Mióta itt vagy,
a babonáim szelíden a lábamhoz dörgölőznek,
és a tenyeremből esznek -
már nem számolom a lépcsőfokokat,
és vásárláskor nem prímszámnyit veszek mindenből.
Azóta a kialvatlanságot az összes tartozékával
eladtuk egy garázsvásárban.
Mióta itt vagy,
egy irányítótoronyból figyelem
a rémálmok kényszerleszállásait.
Szeretlek én, mint harmat azt a kelyhet,
Mit hűvös-vizű rét hajadba rejtett,
Szeretlek én, mint fészkét a madár,
S elfáradt lelkem hozzád visszajár.
Mikor karjaimban tartalak, akkor is csak kereslek; és soha egészen nem vagy enyém, mert örökké kívánlak, mert benned a lehetetlent, a végtelent akarom.
Mintha nem is a valóság lenne. Mintha az életem nem is lenne igazi, ha te nem vagy benne, de te benne vagy, és megosztom veled.