Idézetek kedvesemnek
(1578)
A tenyeredbe illő kő vagyok
De egy nagy titok mindig lehet még nagyobb
Bármikor felcserélhetsz egy szebbel
De senki nincs, akinek ennyire tetszel.
Jönnék én, ha te lennél
Az, kit nékem fújt a szél,
Inkább itt megvárom,
Míg a kezed táncra kér,
És e tánchoz hű legyél,
És én veled járom!
Minden lányok között, kik a Nílus tükrében nézegetik magukat, te vagy a legeslegszebb. Feketébb a te hajad, mint a holló szárnya, szemed szelídebben néz, mint a szarvastehén szeme, mikor kicsiny borja után vágyódik. Termeted olyan, mint a sudár pálma, és a lótusz irigyeli a te szépséged.
Tudom, nagyon szeretsz, mérhetetlenül... sohase kívánsz tőlem ajándékot, és nem is támogattál olyanokat, akik nem röstellik, hogy akár fejedelmi szeretők talpnyalóiként biztosítsanak maguknak fényes pályafutást. Szelídebb vagy, mint a kezes bárány, és csendes, mint a Nílusra boruló éjszaka. Olyan a csókod, mint a puntországbeli illatos kenet, és az ölelésed édes, mint a fáradt embereknek az álom. A te szépségedre nincsen mérték, jóságodra nincsen szó. Csoda vagy te az asszonyok között, akiknek ajka csupa nyugtalanság, és drága a szerelmük.
A szerelem olyan, mint egy illat, egy áramlat, egy zivatar. Te vagy az én egem, a rám hulló esőcseppek, én pedig a föld, amely befogad.
Minden lélegzeted az enyém. Az adja nekem az életet. A szíved az enyémmel dobban, és megfulladok, ha elmész mellőlem.
Végtelen szerelem (sorozat) c. film
Még haragodban is gyönyörű vagy. És hiába rejted el a mosolyodat, látom, hogy ott bujkál.
Végtelen szerelem (sorozat) c. film
Felírtam a neved a szívembe
Hogy a szívünk együtt verjen
És amikor a legjobban hiányzol
Csak végighúzom az ujjam a betűkön.
Azóta szeretlek, hogy Hamletet idéztél nekem, azóta, hogy azt írtad, jobban szereted az óriáskereket, mint a hullámvasutat, mert az életet nem szabad teljes sebességgel élni, hanem meg kell tanulni vágyakozni, és értékelni azt, amit a sorstól kapunk.
Még ha most nem is tudom elmondani, hogy mit érzek, az életemet azzal fogom tölteni, hogy megmutassam, mennyire szeretlek.
Mikor látlak, mikor látlak, rózsám?
Mikor leszesz megint közel hozzám?
Vajjon mikor nézek már szemedbe,
Szép szemedbe, hetedik egembe?
Volt idő, mikor annyira féltem, hogy elveszítelek, hogy már az sem érdekelt, ha helyetted elveszítem saját magam.
Neked megy a dal, bébi, te vagy az a nő,
amikor megcsókol a szád, mindig megáll az idő.
Két szemem rojtos függönyét lehúzom,
Ajkam ívelt kapuja sem nevet,
Lezárom nappalom. - S mint rozsdás zárban
az öreg kulcsot - csikorgó kínnal megforgatom
szívemben a neved.