Idézetek a képzeletről
(577)
A fantázia egyértelműen a világ egyik lényeges összetevője. A fantázia vagy a hit nélkül nem létezne társadalom, emberi világ. Egy százlejes bankjegy attól annyi, mert elhiszed, hogy annyi, és mindenki elhiszi. Megálmodsz valamit, a vezeték nélküli távírót, vagy hogy a babfőzelékbe babérlevelet kell tenni, és megcsinálod: megvalósul, fizikailag testet ölt a fantázia.
A képzelet félelmetes veszélyforrás lehet. A tudás megszerzésének mohó vágya, a türelmetlenség, hogy ott legyünk, ahol a dolgok megtörténnek. A képzelet a gyanakvás táptalaja.
Az abszurd világ, melyben élünk, minden kétséget kizáróan bizonyította, az egyetlen esélyed arra, hogy egy tökéletes nő mellett töltsd az életed, az az, ha te magad készíted el magadnak.
Az ember ne képzeljen el olyan épületet, amit nem képes megépíteni, és ne írjon olyan zenét, amit nem tud eljátszani.
Van, aki mindenét mozgósítva próbálja elképzelni a szabadságot, más viszont a pórusaiban hordja. És a két tudás sosem lesz azonos.
Az unatkozásnak az a következménye, hogy az ember előre, a jövőbe vagy hátra, a múltba réved, vagy oldalvást, a képzeletvilágába.
Most már mindennek vége
Tündérregénknek vége
Eltünt az árnyerdő éke, lomb virág
Lelkünkben az erdők sűrűje és a lomb
láttalak
fényalak.
Leplembe burkolva könyökemre dűlök,
Kanócom pislogó lángjait szemlélem,
A képzelet égi álmába merűlök,
S egy szebb lelki világ szent óráit élem.
Amit általában képzeletnek tartunk, az lehet, hogy a világ legnagyobb realitása, és a mindenki által elismert valóság lehet, hogy a legrémesebb lázálom.
Nem szárny ez s nem madár, nem szél, csak éjszaka,
Csak a nemlétező neszek káprázata.
A fantáziavilágot nem kinőni, hanem ápolgatni kell, hogy minél messzebbre érjenek ágai.