Idézetek a képzeletről
(640)
Hangja távoli és elhaló volt, s úgy rémlett, mintha nem is hallásom, hanem a tapintásom közvetítené hozzám, az egyetlen érzékem, amely még működött. De apám nem tért vissza: eltévedt az időben.
Manapság a bolygónkon való lét sokkal több fantáziát követel tőlünk, mint amennyivel rendelkezünk. Hiányzik belőlünk a fantázia, amit másokban is igyekszünk elnyomni.
Ó képzelet, jövel s hazudj nekem! Hazudj, amennyi csak beléd fér, amennyi csak belém fér, hazudj még ennél is többet: vágyam, hitem, éber álmom menten valóra váltja.
Az olvasás az aktív fantáziánkat fejleszti; merőben más képességeinket mozgósítja, mint a ránk erőltetett képekkel dolgozó, bennünket passzivitásra kényszerítő vizuális műfajok.
Sose félj attól, ha mások nem látják, amit te! Csak akkor kell félned, ha te nem látod már.
A Jangle család karácsonya c. film
Aki a képzelet világában él, annak nincs szüksége mértékegységre. Az édesanyját is mértéktelenül szereti.
Megérteni és reagálni arra, amin a főszereplő keresztülmegy, alapvetően a képzelőerő próbája.
A képzelet ártatlan. (...) Mindaz, ami a fejemben van, csak rám tartozik, (...) ezek semmiképp sem "rossz gondolatok", semmiképp sem bűn, és hagyni kell a képzeletet, hadd csapongjon, amerre csak akar, még akkor is, ha véres, elfajult utakon jár.
Mióta élek, megvan az a tulajdonságom, hogy olyan erősen el tudok képzelni bármit, hogy látom, érzékelem, átélem. Kisgyerek koromban a huszonhat fokra felfűtött szobában jéggé dermedt lábamat dörzsölgette anyám, s nem tudta megérteni, mi bajom lehet, aggodalmában a hőmérőt is a hónom alá dugta, persze nem mutatott lázat. Nem mondtam meg szegénynek, hogy nincs veszedelem, csak éppen játszom, azt játszom, hogy szegény árva kislány vagyok, se lakásom, se családom, és kinn bujdosom a havas nagyerdőn. A kályha az ágyam mellett volt, nekem meg vacogott a fogam. Erős a képzelet, erősebb a realitásnál.
Amikor a fantázia s az élet találkoznak, különösen eltorzul a valóság arca. Karikatúra születik a házasságukból.
Bármit képzel el a tudat, azt látja is; háborút, békét, betegséget és egészséget, kegyetlenséget és gyöngédséget.
Az emlékezetben nem a kutyafejet formáló kéz marad meg, hanem a kutya formájú árnyék a falon.
Pfú... mi minden eszébe nem jut az embernek, amikor csak sodorja és sodorja az úgynevezett hivatali kötelesség!