Idézetek a képzeletről
(646)
A képzelet (...) nem csak gyerekjáték. Képzelőerőnk segítségével saját életünk térképét rajzoljuk meg. Minél fantáziadúsabbak vagyunk, annál élénkebben tudjuk magunk elé varázsolni a lehetséges utakat ezen a tájon. De ha a képzelőerőnket korlátozzák, gondolataink szárnyaszegetté válnak, és ugyanazt fogjuk csinálni, mint bárki más, minimális eltéréssel.
Képzeletünk szereti a felnagyítást. Jómagam életem java részében makkegészséges voltam; szinte kicsattantam az életerőtől s ficánkoltam, mint a csikó. Ebben a virágos, ünnepi állapotban szörnyen viszolyogtam minden betegségtől; mikor aztán megbetegedtem, tüskéjét nem is éreztem oly nagyon szúrósnak, s félelmem szinte rémlátásnak tűnt. Nap mint nap tapasztaltam: ha szobámban pattog a kandalló tüze s odakint viharos éjszaka zúg, szánakozva gondolok azokra, akik a szabadban küszködnek; de ha magam is kívül rekedtem, szinte nem is kívánkozom tető alá.
Hangja távoli és elhaló volt, s úgy rémlett, mintha nem is hallásom, hanem a tapintásom közvetítené hozzám, az egyetlen érzékem, amely még működött. De apám nem tért vissza: eltévedt az időben.
Manapság a bolygónkon való lét sokkal több fantáziát követel tőlünk, mint amennyivel rendelkezünk. Hiányzik belőlünk a fantázia, amit másokban is igyekszünk elnyomni.
Ó képzelet, jövel s hazudj nekem! Hazudj, amennyi csak beléd fér, amennyi csak belém fér, hazudj még ennél is többet: vágyam, hitem, éber álmom menten valóra váltja.
Az olvasás az aktív fantáziánkat fejleszti; merőben más képességeinket mozgósítja, mint a ránk erőltetett képekkel dolgozó, bennünket passzivitásra kényszerítő vizuális műfajok.
Sose félj attól, ha mások nem látják, amit te! Csak akkor kell félned, ha te nem látod már.
A Jangle család karácsonya c. film
Aki a képzelet világában él, annak nincs szüksége mértékegységre. Az édesanyját is mértéktelenül szereti.
Megérteni és reagálni arra, amin a főszereplő keresztülmegy, alapvetően a képzelőerő próbája.