Idézetek a képzeletről
(606)
A tények gyakran túlszárnyalják a fantázia világát - merészebbek, furcsábbak, mulatságosabbak és vadabbak -, ezért nehezen lehet elkülöníteni egyiket a másiktól.
Csak álmok vagyunk az istenek álmaiban, és álmaink csak álmok az álom felszínén. Itt születnek az istenek, az álmok tengerén.
Egyetlen állat sem veheti fel velünk a versenyt, és nem a lélek vagy a tudat, hanem a megfelelő képzelőerő hiányában. Az oroszlán jól fut, ugrik, harap és karmol. De nem tud bankot alapítani vagy pert indítani. Márpedig a 21. században egy bankár, aki tudja, hogy kell perelni, erősebb a szavannák legvadabb oroszlánjánál is.
A számtalan "mi lenne, ha..." kérdés az önkínzó gondolatok, s lélekrabló érzelmek szüntelen, idegtépő hemzsegése.
Egy emberek kreálta világ sohasem lehet olyan, mint a valóság. Mátrix, amiben mindig vannak hibák.
Ilyen az álmok természete: eleve furcsák, valószerűtlen érzést keltenek az emberben; miként is vennénk észre, amikor saját magukhoz képest különösen viselkednek?
El sem gondolná az ember, hogy a gondolatok mennyi léha irányban ágaznak ki, s milyen messziről levezethető csatornákon buggyan ki az első csöpp a szerelemből.
Bármit olvasunk, azt a képzeletünkben is meg kell teremtenünk magunknak, és az, amit megteremtettünk, teljesen más lesz, mint amit valaki más ugyanannak a könyvnek az olvasása során megteremt. Emiatt nevezik az olvasást újrateremtő, újraalkotó folyamatnak, mert bármely mű értelmezése a saját élettapasztalataink, emlékeink, sérelmeink, örömeink függvényében történik.
Az embereknek a valóságot és a képzeletet néha nehezebb különválasztaniuk, mint gondolnák.
Egy kis falu közösségének eseménytelen hétköznapi valósága (...) kedvez a kollektív hallucinációk megszületésének, továbbterjedésének.