Kihűlt szerelemmel kapcsolatos idézetek
(830)
Mekkora nagy szerelem tört meg e kurta időn!
Most tanulom csak a hosszú éjek lomha magányát,
s hogy mily búsan cseng vissza fülembe szavam.
Én nem a zord árnyaktól félek, a sírtól,
s készséggel megadom majd ama tűznek adóm;
az rettent csak, hogy síromnál nem leszel ott már,
és e tudat szomorúbb, mint a halotti menet.
Ó, hány szépséget hazudott testedre az ének,
hogy sose-volt bájad tűzbe borítsa szívem!
Arcod szebbé zengtem a rózsás hajnali fénynél,
s tudtam, az arcfesték pírja ragyogja be csak.
Kezdetben gyönyörű, amikor két ember hasonlítani kezd egymásra, nevetőgörcsben tör ki, amikor egyszerre mondják ki ugyanazt a szót, vagy amikor egy reggel éppen együtt mosnak fogat a fürdőszobában, és a tükörbe pillantva felfedezik, hogy úgy néznek ki, mint egy ikerpár, ugyanolyan színű pulóvert, ugyanolyan színű nadrágot vettek fel. (...) Nevetünk néhány öregen, akiket a tévében láttunk kempingezni, úgy néztek ki, mint két testvér, pedig házaspár voltak, hangosan és sokáig röhögünk rajtuk, hogy az idős házaspár soha ne merészkedjen a közelünkbe, és nehogy azt gondolják, hogy barátkozhatnak velünk, keveredhetnek velünk, csatlakozhatnak hozzánk, vagy olyanok leszünk, mint ők. De mi csak rosszabbak lettünk, olyanok, mint két testvér, egyforma ruhában, csak nem mosolygunk, mint azok, akik a tévében szerepelnek.
A szerelemnek három stádiuma van; az első a legszebb (...). Az első stádium ugyanis az, melyben ábrándozunk, midőn nem a szerelem él mi bennünk, de mi a szerelemben. Második stádium, melyben féltékenyek vagyunk: csupa önzés, csupa anyag! Harmadik stádium az, melyben kiábrándulunk.
Piros és hófehér vértüek
A régi-régi dámák,
Kik bomoltak s kikért bomoltam.
S vén szivem most sírva játssza el
A szív örök komédiáját.
Kezdetben a szerelem hurrikánként kap a hátára minket, de végül - szerencsére - a vihar elül, és csendesebb vizeken élvezhetjük az utazást. Ez nem szokatlan és nem is ad aggodalomra okot, mert a végén a vágy a világ minden kultúrájában alulmarad a szeretettel szemben.
Akinek nem számít már, hogy a feleségének, férjének tetszik-e, az részben ki is vonta magát a kapcsolatból.
A legtöbb kapcsolatom olyan volt, mint a dobozos tej, amelynek lejár a szavatossága. Egy ponton egyszerűen megsavanyodik: nem betegszik meg tőle az ember, de feltűnően megváltozik az íze.
Ó ne szeress, ó ne, szegény halandó!
Földi virágból fonsz remény-füzért,
S a föld virága múló, hervadandó,
Lehull, ha nyílt, ha néhány perczet ért.
Tőlem képmutató gyöngédséget ne várj,
szívem bús hidegét immár nem rejtem én el.
Igaz. A szerelem ifjonti lángja már
nem lobog benne szenvedéllyel.
Jevgenyij Abramovics Baratinszkij
A tűz, amely egykor lobogva lángolt,
gyengült, gyengült, és kihunyt csendesen.
Hidd el, fáj a magány. A lélek vágy szeretni,
s én mégsem fogok ezután;
a földön - már tudom - nem részegít le semmi,
az első szerelem csupán.
Jevgenyij Abramovics Baratinszkij