Idézetek a kitartásról
(679)
- Örömmel látom, hogy elismeri a vereségét. (...)
- Kegyelmes uram, én bármikor elismerem, hogy elvesztettem egy csatát, de egy háborút soha nem adok fel.
Néha olyan dolgokat kell tenned, amiket gyűlölsz, hogy életben maradhass, és egy másik napon harcolhass.
Mikor nehéz a súly és nem látod a végét az útnak,
Képek fakulnak,
A múltad felejtsd el, nem számít, honnan,
Csak az számít, hova, könnyek a porban,
A sorsom sodorjon el bárhova,
Akkor is én leszek az életem bajnoka.
Az agy szinte végtelenül fejleszthető. Ha agyvérzés után kialakuló féloldali bénulásból tökéletesen fel lehet gyógyulni, akkor miért ne lehetne a kitartás vagy a figyelem fenntartásának képességét is fejleszteni?
Az emberi kvalitások nem feltétlenül a teljesítményben, hanem a teljesítményért végzett munkában nyilvánulnak meg.
Jövőbeli szándékod határozza meg, hogy mit és hogyan cselekszel a jelenben, nap mint nap.
Mindig van lejjebb. Tényleg így van. De az nem igaz, hogy a lejtőn nincs megállás. Egyszer csak meg kell állni azon a lejtőn, ha az ember nem akar egyre mélységesebb pokolba csúszni! És meg lehet állni bármelyik pillanatban. Még akkor is, amikor már tiszta erőből húz a mélység. Egyetlen döntés kell hozzá. Ja, és persze aztán kitartás. Kitartás, amikor nem történik semmi, kitartás, amikor úgy látszik, minden az ellenkezőjére fordul. És vissza lehet kapaszkodni. Mert bárhonnan vissza lehet jönni, ezt most bizonyítottam be magamnak. Az ember nem tud akkora hibát elkövetni, hogy ne lehessen kijavítani. Bármit rendbe lehet hozni. Bármit.