Idézetek a kitartásról
(749)
Nem láttuk, hogy a leggyengébb-féle hályog is az orvos első orvosságára már eloszlott volna a szemekről. Nem láttuk, hogy a legerősebb vihar is képes lett volna az égen borongó sötét felleget egyszerre letépni: elsőbb csak megritkítja, megvékonyitja azt s csak ezután süthet ki alóla a nap jóltévő sugara.
Úgy érzem, az egész élet erről szól. Létrehozni, csalódni, változtatni, sírni, nevetni, adaptálódni, csalódni, változtatni, csalódni még százszor, és közben élvezni az utat, amin együtt haladunk.
Tedd meg, ami számodra kijelöltetett, s nincs olyan, amit ne remélhetnél; nincs olyan, amit ne merhetnél.
Tovább kell mennünk az úton... akkor is, ha fáradtak vagyunk, akkor is, ha kedvetlenül kelünk fel már reggel, akkor is, ha legszívesebben kifutnánk ebből a világból, mert úgy érezzük, elegünk van mindenből. Ha torkig vagyunk azzal, hogy mindig mindenért meg kell küzdenünk, ha nemes szándékaink fordítva sülnek el... mennünk kell, mert nem tehetünk mást. Mert úton vagyunk. Mert tudjuk, csak az a megoldás, hogy haladunk. Még pillanatnyi reményvesztettségünkben is tudjuk, vándorlásunknak van értelme és célja.
Az életben a legjobb tanácsot a fodrászok adják: emeld fel a fejed! Ennél nincs fontosabb!
Bármilyen rosszra fordulnak a dolgok, mindig képesek vagyunk újjáalkotni magunkat.
Nem mindig könnyű megtartani a fogadalmainkat. Lustaság, fáradtság, kedvetlenség, itt ólálkodnak az ellenségek! Tartson ki: megéri az erőfeszítés.
A kitartásom (...) meghozta a gyümölcsét. Már néhány nap után javulást tapasztaltam. Az első győzelmek öröme erőt adott, hogy még keményebben küzdjek.
Minden, ami körülvesz, azért létezik, hogy neked a lehető legjobb legyen. (...) Minden út végén, mely valaha elkezdődött, kincseket találsz, sosem szakadékot.
Ha nem gyakorolsz, valahol valaki más majd fog helyetted is, és kész lesz rá, hogy átvegye a munkádat.
A tehetség és az elszántság képes akár szupersztári magasságokba is repíteni az embert.