Könyvekkel kapcsolatos idézetek
(443)
Olvasónak lenni annyit jelent, hogy sosem leszel magányos és soha nem fogsz unatkozni.
A regényolvasás elősegíti az empátia fejlődését és annak megértését, hogy más emberek milyen eltérő körülmények között élnek.
A valódi tudás az élő, organikus, fejlődni képes anyag szimbóluma, amely soha nem vész el - legfeljebb formálódik, alakul -, ám éppen emiatt nem is dogmatizálódik. Az írott szó ezzel szemben néhány évszázad - néha csupán évtized - alatt bizonyosan elveszíti rugalmasságát, s a benne foglalt tudás gyakran dogmává vagy ostobasággá merevedik.
Egy könyv éppoly veszélyes lehet, mint bármely utazás. Az a személy, aki behajtja a hátsó fedelet, nem biztos, hogy ugyanaz, mint aki felütötte a kötetet. Bánj tisztelettel a könyvekkel!
Ha megosztjuk honfitársainkkal és elplántáljuk földünkbe mindazokat a jókat, amelyeket jó és hasznos könyvek olvasása, utazások, fajtánk jeles elméivel való találkozások révén szereztünk, nyilvánvalóan megsokszorozódó művek lesznek azok.
A könyvek... ablakok. Még akkor is, ha azok a helyek, amelyeket rajtuk keresztül láthatok, elérhetetlenek.
A világban ki vagytok téve az első jöttment szeszélyének; egy könyvtárban viszont maga a szellem van alávetve szeszélyeiteknek.
A könyvben (...) a nagyszerű, hogy minden életkorban, minden napunknak minden hangulatában mást és mást keresünk, mást és mást találunk benne.
Ahol anyu csak porfogó, dohos öreg könyveket látott, én ott megnyugvást és lehetőséget találtam. A történetekben megbúvó távoli helyszínek ott voltak mellettem elérhető közelségben: jobb világok, ahol a törekvéseket siker koronázza. Ragaszkodtam hozzájuk, ahogy egy ereklyéhez vagy az imádsághoz a zarándok.
Ami nem érdemli meg, hogy másodszor elolvassuk, azt kár volt egyszer is elolvasni.
A könyvekben igazából nincs más, csak szavak. Érthető, szépen fűzött, izgalmas, értelmes, érzelmes szavak. Szavakból fakadó képek, képekből táplálkozó hangulatok, hangulatok talaján nőtt érzelmek, érzelmeken átszűrt tanulság.
A könyv akkor is könyv lesz, ha annyi gondolat sincs benne, mint egy elillanó lepkefingban. Ez pedig kérdéseket vet fel.
Aki egy bizonyos színvonalú irodalmon nőtt fel, annak dühítő, ha hivatásos könyvkiadó által gondozott kiadványban olyan mondatokat olvas, amelyek egyszerűen nyelvtudásbeli hiányosságokat mutatnak. Persze mindent szabad, csak nem irodalomként kellene árulni. Előállíthat mindenki olyan szövegeket, amilyeneket akar, csak ne írja elé, hogy regény.