Könyvekkel kapcsolatos idézetek
(639)
A könyv számos kellemes meglepetést tartogat annak, aki tud válogatni. Csakhogy nincsen öröm - üröm nélkül. Mint a többi élvezetnek, ennek is megvannak a (nagyon is bántó) hátulütői: a lélek erőre kap általa; ám ezalatt a test (...) tétlen marad, senyved, szomorkodik.
Az írók kedves emberek, de szűkmarkúan bánnak a tudásukkal. Ritkán osztják meg másokkal; a könyveik számára tartogatják.
Fura dolog ez a könyvekkel (...). Mindent nem pótolhatnak, persze, de olyan mélységekig is eljutnak, mint semmi más.
Az a sok értelmes ember, akik idézik a prófétákat, olyanok, mint a gramofon. Éppen úgy, mint mikor egy gép játssza le a lemezeit a jelentésük megértése nélkül, ugyanúgy sok tudós idézi a Szentírást anélkül, hogy tudatában lenne igazi jelentésének.
Aki rossz könyveket olvas, olyan emberhez hasonló, aki rossz társaságban tölti az életét.
Nem csak a komoly, hanem a kellemes olvasmány is hasznos. Mert vannak óráink, mikor üdítő pihenésre szorulunk. Még a tudósnak is kijár fáradozásaiért az üdülés. A tudományos irodalomnak is csak javára válik, ha kellemesen és ízlésesen tálalják. Jó, ha mindenről s minden hangnemben írunk.
Nem írok itt ajánlást és nem kérek pártfogást könyvemnek; ha jó, úgyis olvasni fogják, ha meg rossz, nem nagyon töröm magam érte, hogy olvassák.
Nem minden történet szólít meg mindenkit, de valahol, valamikor mindenki talál olyat, amelyik megszólítja, ilyen vagy olyan formában.
Könyvekből én sohasem tanultam, legfeljebb elmém élét csiszolgattam velük.
A természet, úgy látszik, bölcsen gondoskodott róla, hogy az emberek ostobaságai mulandók legyenek, a könyvek viszont megörökítik őket. Aki buta, beérhetné vele, hogy halálra untatta mindazokat, akik vele éltek, ő azonban az eljövendő nemzedékeket is gyötörni akarja; s legfőbb törekvése, hogy a butaság diadalmaskodjék a feledésen, holott annak sírjában békében pihenhetett volna; mindenképpen tudomására akarja hozni az utókornak, hogy élt és hogy buta volt.
Azért érdemes az embernek a feje körül tartania a fontos könyveit, mert öt-tíz évente újraolvasva a saját személyiségfejlődéséből adódóan is egészen más életeket, sorsokat érez magához közel.
A fontos történetek jönnek veled egész életedben, és mindig másképp szólnak hozzád, úgyhogy szerintem ugyanúgy, ahogy a fontos barátokat vagy a fontos kapcsolatokat, a fontos történeteket is ápolni kell, és nem csak azt mondani, hogy "oké, ezt már olvastam".
A könyvnek az a jó, ha olvassák. A könyv olyan jelekből áll, amelyek további jelekről szólnak, azok a jelek pedig a dolgokról beszélnek. Ha szem nem olvassa, a könyv jeleiből nem lesznek fogalmak, vagyis a könyv néma.