Könyvekkel kapcsolatos idézetek
(464)
Jóllehet bajban lennénk, ha meg kellene fogalmaznunk, hogy minek alapján állapítjuk meg, hogy a rengeteg könyv közül melyik a szemét és melyik az igazi érték. Mégis, ha ott van a szemünk előtt, rögtön észrevesszük.
Sokan eredendően pozitívumnak tartják az olvasást és a könyveket, mintha a tintával tarkított és összefűzött lapok a lélek egyedülálló hatalommal bíró gyógyszerei lennének. Pedig egy pillanat alatt belátható, hogy ez a legkevésbé sem igaz: az olvasás és a könyvek mérhetetlen kárt is okozhatnak.
A széles körben elterjedő olvasni tudás és az emberiség szent könyveinek egymásra találása sem eredményezte olyan emberek tömeges megjelenését, akik békés szövegrészletekre összpontosítják minden figyelmüket, a veszélyes mondatokat pedig figyelmen kívül hagyják. Épp ellenkezőleg: sokan nagyon is inspirálónak találják azokat a részleteket, amelyeknek rengeteg gyilkosság és elnyomás az eredménye. Az olvasás egyszerre áldás és átok.
Ez a diktátorok könyveinek nagy veszélye: nem vesszük észre, hogy az orrunk előtt vannak, mert rettenetes gyengeségük miatt képtelenség elhinni, hogy képesek lehetnek bevenni magukat az emberek agyába, és megváltoztatni azt. Legalábbis amíg nem túl késő.
Senki sem tud jobbat írni az első bekezdésnél, ezt azóta tudom, hogy végigolvastam az Anna Kareninát.
Semmi sem olyan jó, mint egy regény első bekezdése. Az első bekezdés még tele van reménnyel, az utolsó viszont már csak lemondással.
Könyvek kötik össze a világot,
Nem a habos hátú tengerek.
Bennük lelkek viharozva járnak.
Fuldokolnak és merengenek.
Ha jól belegondolsz, el kell ismerned, hogy a világ minden története alapjában véve csupán néhány betűből áll. A betűk mindig ugyanazok, csak az összeállításuk változik. A betűkből szavak állnak elő, a szavakból mondatok, a mondatokból fejezetek, és a fejezetekből történetek.
Tudom, milyen örömöt jelent az olvasás. De az olvasás öröme nem hasonlítható össze a tapasztalás örömével. Igazi szerelem, igazi félelem, igazi harag, igazi boldogság. Az olvasás csak szemlélődés.
Szinte már el is felejtettem, miért szerettem annyira olvasni régen. Most újra rájöttem: az illúzió miatt. Bármiről is szól egy könyv, annyira sosem lehet borzalmas, mint az életem.
A könyvek a gyarmaton egész más szerepet játszanak az ember életében, mint Európában: az életnek egy teljes oldalát csak ők kötik le; épp ezért, értékük szerint, sokkal hálásabb nekik az ember, vagy sokkal jobban haragszik rájuk, mint civilizált országokban.
Amint gyakran egy első kézfogásból is tudjuk valakiről, mi mindent élt túl, úgy a regényen is érződik, mekkora a hátország.
Jó könyv csodát tesz. Olyan módon működik tehát, akár a próféták. Nem vizet változtat borrá vagy néhány cipót sok kenyérré, hanem az értő olvasót varázsolja regénybéli alakká.