Könyvekkel kapcsolatos idézetek
(531)
Az igazi pozitív hős jó, bátor, szenvedélymentes, de nagy feladatokra vállalkozik, áldozatkész, önzetlen, és szereti a hazát. És főleg erkölcsös.
Mindig az igazságot kell írni. De írhatja-e az író mindig az igazságot? Végre is, "költeni", ez a hivatása, kitalál történeteket, megszépíti a részleteket, told, hozzáfűz, tökéletesít. Nem írhatja az anyakönyvi igazságot: ez nem irodalom, csak ismétlés és unalom. De mindig igazat ír, ha a látomásához hű marad. A látomásához, amely a költő meséjéből sugárzik. Ez az írói igazság: hűség a látomáshoz. Minden más csak híradás, beszámoló lehet.
A szülés: annyira fáj, hogy az ember legszívesebben lerágná a karját; a könyvírás hasonló, csakhogy több mint egy évig tart a tágulás. Aztán amikor végre napvilágot lát, és remekül boldogul (első helyre kerül az eladási listákon), akkor jaj, anyám, az ember mégis újra neki akarja durálni magát.
Könyv annak kell, aki önimádó, és látni akarja a teljesen átlagos gondolatait szépen bekötve meg minden, kap egy ISBN-t, és ott viríthat a mű a könyvtárakban till the end of time.
A borzalom olvasása végül ugyanolyan adrenalinömlésre vezet, mint a borzalom maga. A könyvvilág nem külön világ, folyékony a határvonal - a tintán keresztül folyik bele a mozgások képe. A képzelet maga sem varázsol újat - csak a meglevőt önti át egy szerényebb vagy kívánatosabb formába.
Az emberek arról szeretnek olvasni, amire a legjobban vágynak, és csak ritkán élnek meg.
A könyvekben az emberek nyilatkoznak szerelemről, gyűlöletről, szívüket mondatokba öntik; az életben sohasem ejtenek ki olyan szót, melynek súlya lenne.
Ha veszek egy könyvet, mindig először a végét olvasom el. Mert kiborítana, ha úgy halnék meg, hogy nem fejezem be a könyvet.
Aki titkokat vagy történeteket mond el, gondolnia kell arra, aki hallgatja vagy olvassa őket, mert minden történetnek annyi változata van, ahány olvasója.
Az olvasó ember tetteiért a könyvei is felelősek. Minél fiatalabb fejjel kezdi el az olvasást, annál inkább.