Könyvekkel kapcsolatos idézetek
(496)
Egy jó író nem csak könnyed történetekkel vagy unalomig ismert csavarokkal szédíti olvasóit. Egy jó író egy teljes világot tár elénk, annak minden ízével és illatával együtt.
Bárcsak jobban hasonlítana az élet a könyvekre! (...) A könyvekben soha nem halnak meg a főszereplők. Ha meghalnának, értelmetlenné válna a történet, vagy egyszerűen vége lenne.
A könyv az egyetlen, ami hű marad hozzánk. Elfelejtheted, félreteheted, nem sértődik meg, nem fordul el tőled, hanem szerényen vár rád a polcon, s ha kedvet kapsz hozzá, nem hagy cserben.
Minden emberi lény arra született, hogy megírjon egy könyvet, és semmi másra. Egy zseniális vagy középszerű könyvet, nem számít, de aki semmit sem ír, az elveszett ember, az úgy élte le az életét a földön, hogy nem hagyott nyomot maga után.
Az író, kedves olvasóm, bizonyos elfogódottságot érez, amikor történetének legfontosabb mozzanatához közeledik. Igyekszik elhalasztani, sokáig másról beszél és közben reménykedik, hogy valami csoda fog történni, valaki más megírja helyette. Az író sem szereti a felelősséget és a Nagy Jelenet előtt csaknem összeroppan. De azután mégsem halaszthatja tovább. Nagy lélegzetet vesz és igyekszik minél hamarabb túlesni rajta.
Az irodalom egyik nagy rejtélye abban áll, hogy ez a bizonyos lényeg vagy szubsztancia, amit az író és az olvasó egyaránt érzékel, mindkettejükön kívül helyezkedik el, valahol egy könyvoldalon, egy papírlapon.
Valahányszor kinyitsz egy könyvet és elolvasod, egy fa elmosolyodik, mert látja, van élet a halál után.
Amióta abbahagytam az írást, annyit olvasok, mint még soha. Mások szavain csüngök, mert az enyémek elfogytak.
A könyvekben nincsenek olyan dolgok, amik most történnek, csak a múlt és jövő jelenhet meg bennük. Ez a könyvek nagy hibája. Valaki föltalálhatna már egy olyan könyvet, amiben arról beszélnének, ami akkor zajlik, amikor olvasod. Az még annál is nehezebb lenne, mint futurista könyvet írni, amiben kitalálják a jövőt. De ilyen jelenes könyv nincs. Ezért aztán a valóságot nekünk kell felderíteni.
Néha a szavaknak kell egy kis zeneiség. Sokszor nem elég csupán leírni őket; egy könyvnek úgy kellene zengenie, akár egy filmnek.
Nagy művek olvasása közben a szöveg távolra visz. És én, akár egy félénk gyermek, belekapaszkodom a kabátja csücskébe, s igyekszem lépést tartani vele, hosszan követem, sodródom vele az úton egy meleg és érzelemdús világba. Távolra visznek magukkal a szavak, de végül egyedül térek haza, s csak miután ismét otthon vagyok, döbbenek rá, hogy ő és én már örökre együtt maradunk.
Ha valami, hát ez az irodalomban rejlő titkos erő: különböző korokban, különböző országokhoz, nemzetiségekhez, nyelvekhez és kultúrákhoz tartozó írók műveiben az olvasó megtalálja a maga személyes élményét.
Az életben két áldás létezik: a könyvek és a barátok. (...) Fordított arányban kell őket birtokolni: sok könyvet és kevés barátot.