Könyvekkel kapcsolatos idézetek
(578)
Szeressétek a könyvet, a tudás forrását, mert csak a tudás segítségével válhat belőlünk erős lelkű, becsületes, okos ember, aki igazán szereti embertársait, tiszteletben tartja munkáját és szívből tud gyönyörködni szünet nélküli alkotó munkásságának pompás gyümölcsében.
A könyvkereskedés - különösképp az antikvárium - a robbanóanyagok arzenálja, a forradalmak fegyvertára.
A legszegényebb, legvaskosabb, legmelodrámaibb, legsekélyebb könyvekben van valami, valamilyen színárnyalat, valamilyen lényeg, valamilyen célzás a korok bölcsességéből, mely az áradatba olvadt.
A rendszeres és meghatározott olvasás hasznosabb, de a széjjel szórt, és különböző dolgok olvasása mulatságosabb.
Ha kiszámolnánk, egy évben mennyi mindent olvasunk a neten - tweeteket, Facebook-bejegyzéseket, listákat - , az baromi sok könyvet tenne ki, miközben valójában egy árva könyvet sem olvastunk egész évben.
Minden olvasónak egyedi értelmezési kerete van, amely magában foglalja a valóságról alkotott feltételezéseit, a világ jelenlegi és vágyott működéséről való háttértudását. (...) A történetek igazságtartalmának a szívekben lakó félelem és remény ad súlyt.
Egy jó történet nem működhet jogi okirat módjára, amelynek célja, hogy meggyőzze és az észszerűtlenség szakadéka fölött függő keskeny pallón vezesse az olvasót. Sokkal inkább olyannak kell lennie, mint egy üres háznak, egy nyitott kertnek, egy elhagyatott tengerparti fövenynek. Az olvasó beleköltözik súlyos poggyászával és régóta dédelgetett javaival, a kétkedés magvaival és az értelem metsző pengéivel, az emberi természet térképével és többkosárnyi tápláló hittel. Ezután belakja a történetet, felfedezi minden zegét-zugát, a saját ízlése szerint rendezi a bútorokat, a falakat belső világának vázlataival borítja, s ezáltal a történet az otthonává válik.
Szeretek olvasni, különösen azokat a könyveket, amelyek csiszolják a szellemet, és megszilárdítják a lelket. Különösen örvendek akkor, ha ezt az örömet egy másik szellemdús lénnyel is megoszthatom; mert együtt lévén minden pillanatban elmélkedhetsz olvasmányaid felett, s a maguk nemében ezek a pillanatok jelentik a legkellemesebb és leghasznosabb társalgást.
Egy számítógépet nem lehet úgy kézbe venni, mint egy könyvet. Ha a könyv új, nagyszerű az illata. Amennyiben a könyv régi, még jobb az illata. Olyan, mint az ókori Egyiptomé. Kezedbe kell venned, és imádkoznod kell hozzá. Zsebrevágod, és sétálsz vele. És örökké veled marad. De a számítógép nem teszi ezt meg neked. Sajnálom.
Az olvasnivaló az olvasóra kell hogy hasson - az teljesen mellékes, hogy az író munka közben mikor milyen hatások alatt áll éppen.