Környezetvédelmi idézetek
(186)
Nincs szükségünk többé hősökre, elég, ha végre valaki kiviszi az újrahasznosítható hulladékot.
Az emberi faj egy betegség, mely behálóz mindent,
Elpusztítja a földet, ki kell jutnom innen.
Olyasmi, hogy világközösség, csak az álmodozók és idealisták fejében, valamint szívében létezik. Ez máris elárulja, hogy a környezeti problémák természettudományos-műszaki dimenziói ellenére is elsősorban szociális problémával állunk szemben. És ezzel a problémával szociális, társadalmi és politikai területen, végső során tehát a kultúra területén kell megküzdenünk, hogy gazdaságilag és műszakilag is megoldjuk.
A szomorú igazság az, hogy nem iszom tejet, és nem eszem húst, és szerintem ezzel nagy szívességet teszek a természetnek.
Azok az emberek, akik elpusztítják a Földet, megérdemlik, amit kapnak. A környezet meggyilkolása a legnagyobb bűn, amit csak ember elkövethet.
A megrögzött szokások rendkívül szívósak, és tanítsanak akármilyen tudományt az iskolában, a világ "fejlett" országaiban az emberek zöme még mindig azt hiszi, hogy az ember a mértéke mindennek, az ember a teremtés ura, aki kénye-kedve szerint cselekedhet. Ennek eredményeképpen most, a XX. század utolsó évtizedeiben is még mindig pusztítjuk a növény- és állatvilágot, még mindig pusztítjuk az élettelen környezetet - mindent alárendelve vak szeszélyünknek, a pillanatnyi gyönyörnek és kényelemnek.
A klímaváltozás tény, most is történik, és ez a legsürgetőbb fenyegetés, amivel fajunk szembenéz. Együtt kell dolgoznunk, nem halogathatjuk tovább. Támogatnunk kell a világ azon vezetőit, akik nem a nagy szennyezők, hanem az emberiség nevében szólalnak fel.
Az ember eleve a természet része, még akkor is, ha megkülönbözteti magát tőle azért, hogy kihasználhassa.
A magad után hagyott szemét mennyisége messze meghaladja az általad hátrahagyott értékes dolgok mennyiségét. Minden gramm családi ékszerre jut egy tonna hulladék.
A valódi örökségedet egy szeméttelepen fogják elásni valahol. És minél gazdagabb vagy, annál több szemetet hagysz magad után.
Lassan sikerül magunk körül mindent tönkretenni,
Rájöhetnénk, van, amit nem lehet megvenni,
és ha eljön majd a vége, és itt fekszünk holtan,
Hiába is mondanám, hisz késő, én szóltam!
A természetvédelmet pusztán íróasztal mögött még áttekinteni sem lehet, nemhogy érdemben művelni.
Oly régóta hagyjuk, hogy a majmok beszennyezzék ezt a gyönyörű földet, hagyjuk, hogy azt gondolják, ők a legkedvesebb faj az isteni teremtésben. Még azt sem képesek felfogni, miért uralhatták példa nélkül álló módon hosszú ideig a Földet. Olyan önteltek és idióták, hogy még azt sem képesek belátni, mekkora ostobaság, ha valaki csatatérré változtatja a saját otthonát.
Ha rájössz, mennyit ér minden egyes élet, kevésbé fogsz a múlton merengeni, és jobban foglalkoztat majd a jövő fenntartása.