Idézetek a kultúráról
(220)
A műveltség alászálló dolog, mindig csak süllyed és ebben a legmeglepőbb, hogy mindig van hová.
Döbbenet látni a hírességeket az archívumban! Azoknak a korrigálatlan alakját, akik, úgymond, beírták magukat a történelembe. Ha belegondolunk, mai mércével nem fordulhatott volna elő, hogy Churchillből hős legyen. Szinte gurul, ki bízna meg egy ilyen emberben?
A szándék, a lelkesedés és a tradíció még akkor is mindeneknél feljebb való, ha ellentmond a praktikumnak.
A művészet létéből fakadóan nemesítő hatással van az emberre. A művészet teremti meg azokat a szellemi kapcsolatokat, melyek közösséggé teszik az emberiséget, valamint azt a különös erkölcsi légkört, melyben képes felvirágozni. Máskülönben elpusztul, miként az elhanyagolt kertben az elvadult almafa.
Nincs kétféle műveltség, hanem minden tudományterületnek megvan az általános műveltséghez tartozó része. Az pedig kell, hogy más szakmabelit is érdekeljen.
Minél távolabbi múltba megyünk vissza gondolatban, annál univerzálisabbnak tűnnek fel az akkori idők szokásai. A huszadik század közepén mindenki dohányzott, a vendégeket cigarettával kínálták sütemény helyett. A hetvenes években mindenki lengőszárú nadrágban járt, a huszonegyedik elején pedig mindenkinek volt mobiltelefonja. Így fognak ránk emlékezni.
Bizonyos mémek olyanok, mint a háziállatok; értékelik őket hasznosságuk miatt, szaporításukat pedig elősegítik és értik tulajdonosaik. Bizonyos mémek inkább olyanok, mint a patkányok; behatolnak az emberi környezetbe, annak ellenére, hogy "vendéglátóik" - minden hatékonyság nélkül - megpróbálják megakadályozni szaporodásukat.
Értelmetlen ez a túlzott félelem a jövőtől. (...) Minden kornak megvannak a maga ostoba álmai és félelmei.
Csak azt fogjuk megőrizni, amit szeretünk, azt fogjuk szeretni, amit megértünk, és azt fogjuk érteni, amit megértettek velünk.
Mi már a mindennapjainkban megéljük, hogy ami tegnap még vicc volt, az mára eretnekség. Egyre zavarosabbá válik minden, nincsenek szilárd szabályok, nő a bizonytalanság, a kapaszkodók eltűnnek.
Az eszményi könyvtár, mit tudom én, 53 millió könyvvel, az ott van, mint egy kincs, amihez nem nyúlhatna senki, hisz az értékét épp azáltal őrzi, hogy mindig készen áll rá, hogy a saját értékén álljon, más szóval hogy készen álljon, és kész.
A sapiensnek nincsen egyetlen meghatározott életmódja. Csupán kulturális választás van a lehetőségek szédítően széles palettájáról.