Idézetek a kultúráról
(342)
Egy város lelkét alighanem akkor lehet a legjobban megérteni, ha végignézzük az emlékműveit.
Anélkül, hogy egy szót is kiejtenél, ha látlak enni, azonnal megmondom, a műveltség milyen fokán állasz.
Az udvariasság nem jelent mindig egyszersmind jóságot, háladatosságot, kedvességet, de legalább a látszatát kell hogy adja ezeknek; - az embert külsőleg olyan színben jelenteti meg, amilyennek belsőleg valóban lennie kellene.
A divathoz elég a pénz és a - szabók ízlése, az eleganciához ennél több: egyéni kultúra kell.
A kultúra folyamata nem más, mint az emberben lakozó állati egyre növekvő mértékű megfékezése; domesztikációs folyamat ez, amely nem valósítható meg a szabadságra vágyó állati természet lázadásai nélkül.
Amikor csillogó szemmel néztem valamit, amit sose láttam még, vagy egy étteremben olyan ételről kérdeztem, amiről sose hallottam, tudtam, hogy én is egy szál leszek abban a szövetben, amely összetartja ezt a multikulturális várost.
Jó, ha valamit tudunk a különböző népek szokásaiból, hogy jelesebben ítélhessünk azután a magunkéiról, s ne gondoljuk, mint azok, kik semmit sem láttak, hogy ami a nálunk divatossal ellenkezik, nevetséges s észellenes.
Az érzeteink nem csupán biológiaiak, hanem társadalmiak és kulturálisak is, vagyis történelmiek. (...) Emlősökként persze alapvető és állandó jellegű érzelmeink is vannak: félelem, harag, remény, szeretet. De ezeket a biológiai érzelmeket a nyelv segítségével értelmezzük, vagyis olyan érzelmi rendszerekbe rendezzük őket, amelyek kultúránként és koronként eltérnek.
Mindenki a saját közössége kollektív tudatának szemüvegén keresztül szemléli a világot, mert a saját anyanyelve határolta be a világát.
Látván, hogy sok olyan dolog, mely nekünk képtelennek s nevetségesnek tetszik, más népeknél közelismerésre s közhelyeslésre talál, hozzászoktam, hogy semmiben se higgyek szilárdan, amiről csak példa s szokás győz meg.