Idézetek a kultúráról
(252)
Az egyének nem elszigetelten élnek, hanem normák egy nagyobb készletébe, szélesebb társadalmi dinamikákba és régóta fennálló közösségekbe ágyazódnak.
A tolerancia bizonyos esetben kibúvó is lehet, amikor az embereknek nehezükre esik beavatkozni, vagy felszólalni bizonyos hagyományokkal szemben. Az ilyen magatartás súlyos vétek azokkal szemben, akiknek nem lehet szavuk saját közösségükön belül.
Minden nemzedék, egy kis változtatással, az apák tévedéseit ismétli. S az egyszer már megtett felfedezések a következő nemzedékben nagyrészt feledésbe merülnek.
A történelem arra tanít, hogy a legnagyszerűbb kultúrák mindig a progresszív erők és a hagyományőrzés közötti egyensúly fázisában alakultak ki. Nagy mértékben ez jellemzi az ember és a számítógép közötti szimbiózis korszakát is.
Hogyan különböztethetjük meg azt, ami valóban biológiailag determinált, attól, amit csak az emberek próbálnak biológiai mítoszokkal igazolni? Jól használható aranyszabály az, hogy "a biológia megenged, a kultúra megtilt". A biológia a lehetőségek igen széles skáláját hajlandó tolerálni. A kultúra kötelezi az embereket egyes lehetőségek megvalósítására, míg más lehetőségek megvalósítását tiltja nekik.
Az, hogy milyenek vagyunk, nagyban függ attól, hol jöttünk a világra. Elfogadhatjuk a valóságot, vagy küzdhetünk ellene, megismételhetjük a környezetünkben látott mintákat, vagy megpróbálhatunk kitörni belőlük.
A kultúra vékony máz, s ha nem ápoljuk, nem tanítjuk meg mindenkinek, mi megengedett, s mi nem, akkor ez a máz válsághelyzetben pillanatok alatt leolvad rólunk, s archaikus társadalombéli vadállatokká változunk.
Ezernyi különböző szállal kapcsolódunk egymáshoz: szavakkal, hangokkal, érintésekkel, szövegekkel, vérrel, dalokkal, kötelekkel, utakkal, drótnélküli üzenetekkel. Néha csak azáltal, hogy ugyanazt a fényes napot látjuk vándorolni az égen, ugyanazt a számot hallgatjuk a rádióban, ugyanazt a szöveget motyogjuk szórakozottan, a vacsora utáni mosogatás közben. Ilyen egy társadalomhoz, egy néphez, az emberiséghez tartozni.
A kultúra hangja a csönd. A csönd az elmélyedés, a megrendülés, a fölébredés, a bekapcsolódás, a megértés, a tisztaság, a bölcsesség hangja. A giccs hangja a zaj. A kultúra megrendít, a giccs megőrjít. A kultúra katartikus, tisztít, a giccs szennyez. A kultúra tétje az üdv, a giccsé a bevétel. A kultúra a közösségben terem, a giccs a tömegben.
A kultúra maga a nép; az alapvető értékekben együtt gondolkodó közösség. Ha nincsenek alapvető, közös értékek, nincsen kultúra.
Minden korban konfliktus van a tradíciók és a modernitás között. Optimális esetben a modernitás hívői kíváncsiak a hagyományokra, mert az a kultúrájuk, a gyökerük, a hagyományt mélyen képviselők pedig megértik azt, hogy a világ halad, és a fiatalok másfelé mennek.
Sok félelmen alapuló téves feltételezésünk van, amelyek beégtek a kultúránkba, mert jobban rettegünk attól, hogy beszéljünk róluk, mint attól, hogy felismerjük a félelmet, amely megalkotta őket.
Az ember olyan tökéletlen lény, hogy csak a műveltség és a civilizáció berendezkedésével tud élni a földön.