Idézetek a kultúráról
(278)
Minél több időt töltesz egy távoli kultúra tagjaival, annál inkább rájössz, hogy ők sem marslakók, csak emberek, akik időnként szomjasak, boldogok, feszültek, magányosak. Ugyanazt érzik, mint mi.
A nagy elődökhöz nem akkor vagyunk hűek, ha szavaikat ismételgetjük, hanem akkor, ha használjuk gondolataikat és annak segítségével keresünk új utakat.
Ha a kultúra egy ház, akkor a nyelv a kulcsa a bejáratának, és benne minden szobának.
Hány millió ember hány tonna kerozint éget el, hogy sokszor látott épületeket fotózgasson? Azt sugallják, hogy oda kell menned, az az igazi. Valaha voltak nagy felfedezők, korszakos utazók. Ma mindenki utazik, és nem lett se kulturáltabb, se műveltebb. Ezek pazarló hiedelmek.
Az ókori Egyiptom elitjéhez hasonlóan a legtöbb ember a legtöbb kultúrában piramisépítésre teszi fel az életét. Csupán a piramisok neve, formája és mérete változik kultúráról kultúrára. Felvehetik például egy kertvárosi ház alakját, medencével és örökzöld pázsittal, vagy egy pompás tetőlakásét irigylésre méltó kilátással.
Soha egy kultúra sem vesződött azzal, hogy megtiltsa a férfiaknak a fotoszintetizálást, a nőknek, hogy gyorsabban fussanak a fénynél, vagy a negatív töltésű elektronoknak, hogy vonzzák egymást. "Természetes" és "természetellenes" fogalmaink valójában nem a biológiából, hanem bizonyos teológiai elméletekből erednek. A természetes teológiai jelentése: "összhangban van Isten szándékaival, aki a természetet teremtette." A keresztény teológusok szerint Isten teremtette az emberi testet, aki minden végtagot, minden szervet egy bizonyos célra szánt. Ha testrészeinket az Isten által elgondolt célra használjuk, az természetes viselkedés. Ha Isten szándékától eltérően használjuk őket, az természetellenes. Az evolúciónak azonban nincsen szándéka. A szervek valóban egy bizonyos funkcióra fejlődnek ki, de ha már léteznek, másféle használathoz is képesek alkalmazkodni. A száj például azért fejlődött ki, mert az első többsejtű organizmusoknak valahogy be kellett juttatniuk a tápanyagokat a testükbe. Erre a célra ma is használjuk a szánkat, de ezenkívül használjuk még csókolózásra, beszédre, és, ha netán mi vagyunk Rambo, biztosítószeg kihúzására a kézigránátból. Természetellenes ezek bármelyike csak azért, mert féregszerű őseink 600 millió éve nem csináltak ilyesmit a szájukkal?
A hagyomány kétségkívül alapokat ad, de azért is van, hogy továbbfejlődjön, átalakuljon. Szerintem az a hagyomány, amit nem lehet beilleszteni az életünkbe, nem működőképes.
A játék az lesz a 21. századnak, ami a munka volt legalább háromszáz évig az ipari társadalomnak: a megismerés és az értékteremtés domináns módja.
Azt gondolom, hogy meg kell érteni azokat az embereket, akik más kultúrát is hordoznak magukban, nem csak a magyart. Ha nem értjük meg őket, akkor azokat a magyarokat sem érthetjük meg, akik különböző okokból elhagyták Magyarországot és külföldön kezdtek új életet.
A több évtizede tartó tradíciók azért vannak, hogy azokat változtatás nélkül továbbvigyük.
A műveltség terjesztésére és az előítéletek legyőzésére nincs hatékonyabb eszköz, mint a cirkusz és a színház.
Igen nagy rafinéria kellett ahhoz, hogy a tilalmakat olyan ügyesen szervezzék meg a jóérzésű emberek, hogy mégis maradjon meg valami kevés szabadság is, és tulajdonképpen minden kultúra története erről szól.
Mindig meglep, ha (...) valaki megjegyzi, hogy őt nem érdeklik a bibliai történetek, mert ő bizony ateista. Mintha azt mondaná, hogy hidegen hagyja a görög és a római mitológia, mert ő nem pogány. Vagy nem nézi meg a Hamletet, mert se nem dán, se nem királyfi, se nem melankolikus.