Idézetek a kultúráról
(232)
Minden, amiért reménykedtél, minden, amiről álmaidban azt hitted, hogy része vagy, pusztán kitaláció. A művészeted, az olvasmányaid, a kultúrád csupán csak mások becsvágyának páncélja. Oly ambíciót takar, melyet sosem leszel képes megérteni.
A modern világban a tilalomnál fontosabb dolog nincs! Minden kultúra a sokféle tilalom és a jóval kevesebb szabadság funkcionális szerveződése.
A közös kultúra tulajdonképpen egyfajta nyelv, egy titkos szövetség tagságának igazoló szimbóluma, a felnőtt ember legértékesebb tulajdona.
A társadalmak és a kultúrák nem olyanok, mint a kövek - nem változatlanok és változtathatatlanok. Állandó mozgásban vannak. Mozognak a nyugati társadalmak és kultúrák, és mozognak a nem nyugati társadalmak és kultúrák is, méghozzá sok esetben jóval gyorsabban.
A színház, a művészet, a kultúra nemigen szereti a korlátokat. Sokkal szabadabb. Ha korlátok közé szorítják, eldeformálódik, nem lesz az, ami.
Az ember falkában élő állat, ahhoz alkalmazkodik, ami a falkában elfogadott, ami magatartási norma és követelmény, akár tetszik, akár nem - ezért oda kell figyelni, mi az, ami elfogadott.
A kultúra nagyon erősen képes összetartani a népeket, sokkal inkább, mint önmagában a közös leszármazás.
Több millió éves evolúció alakított minket úgy, hogy egy közösség tagjaként éljünk és gondolkozzunk. S csupán 2 évszázad alatt elidegenedett egyénekké váltunk! Semmi sem bizonyítja jobban a kultúra elképesztő erejét.
Mindig jobb is pálcikával, kis csipetekben enni, és nem mohón falni az ételt, ezért is Kínára alkalmazható a legjobban Darwin törvénye a túlélésről: ha nem tudod, hogyan kell pálcikával enni, hogyan kell a családi kondérból kiszedni vele a neked járó adagot, akkor éhezni fogsz.
Egy sokszínű világban élünk. A pizza, a gyros, a szushi és az édes-savanyú mártás idegen kultúrák betüremkedései hagymából, szalonnából és paprikából álló univerzumunkba. És szeretjük őket! A paprika is magyar lett, pedig Amerikában őshonos. Az idegeneket nem szeretjük. Az a kérdés, hogy egymást itt Európában, ami nem egy túl nagy kontinens, nem túl sok emberrel, idegennek látjuk vagy sem.
A műveltség alászálló dolog, mindig csak süllyed és ebben a legmeglepőbb, hogy mindig van hová.
Döbbenet látni a hírességeket az archívumban! Azoknak a korrigálatlan alakját, akik, úgymond, beírták magukat a történelembe. Ha belegondolunk, mai mércével nem fordulhatott volna elő, hogy Churchillből hős legyen. Szinte gurul, ki bízna meg egy ilyen emberben?