Idézetek a kultúráról
(274)
Az ókori Egyiptom elitjéhez hasonlóan a legtöbb ember a legtöbb kultúrában piramisépítésre teszi fel az életét. Csupán a piramisok neve, formája és mérete változik kultúráról kultúrára. Felvehetik például egy kertvárosi ház alakját, medencével és örökzöld pázsittal, vagy egy pompás tetőlakásét irigylésre méltó kilátással.
Soha egy kultúra sem vesződött azzal, hogy megtiltsa a férfiaknak a fotoszintetizálást, a nőknek, hogy gyorsabban fussanak a fénynél, vagy a negatív töltésű elektronoknak, hogy vonzzák egymást. "Természetes" és "természetellenes" fogalmaink valójában nem a biológiából, hanem bizonyos teológiai elméletekből erednek. A természetes teológiai jelentése: "összhangban van Isten szándékaival, aki a természetet teremtette." A keresztény teológusok szerint Isten teremtette az emberi testet, aki minden végtagot, minden szervet egy bizonyos célra szánt. Ha testrészeinket az Isten által elgondolt célra használjuk, az természetes viselkedés. Ha Isten szándékától eltérően használjuk őket, az természetellenes. Az evolúciónak azonban nincsen szándéka. A szervek valóban egy bizonyos funkcióra fejlődnek ki, de ha már léteznek, másféle használathoz is képesek alkalmazkodni. A száj például azért fejlődött ki, mert az első többsejtű organizmusoknak valahogy be kellett juttatniuk a tápanyagokat a testükbe. Erre a célra ma is használjuk a szánkat, de ezenkívül használjuk még csókolózásra, beszédre, és, ha netán mi vagyunk Rambo, biztosítószeg kihúzására a kézigránátból. Természetellenes ezek bármelyike csak azért, mert féregszerű őseink 600 millió éve nem csináltak ilyesmit a szájukkal?
A hagyomány kétségkívül alapokat ad, de azért is van, hogy továbbfejlődjön, átalakuljon. Szerintem az a hagyomány, amit nem lehet beilleszteni az életünkbe, nem működőképes.
A játék az lesz a 21. századnak, ami a munka volt legalább háromszáz évig az ipari társadalomnak: a megismerés és az értékteremtés domináns módja.
Azt gondolom, hogy meg kell érteni azokat az embereket, akik más kultúrát is hordoznak magukban, nem csak a magyart. Ha nem értjük meg őket, akkor azokat a magyarokat sem érthetjük meg, akik különböző okokból elhagyták Magyarországot és külföldön kezdtek új életet.
A több évtizede tartó tradíciók azért vannak, hogy azokat változtatás nélkül továbbvigyük.
A műveltség terjesztésére és az előítéletek legyőzésére nincs hatékonyabb eszköz, mint a cirkusz és a színház.
Igen nagy rafinéria kellett ahhoz, hogy a tilalmakat olyan ügyesen szervezzék meg a jóérzésű emberek, hogy mégis maradjon meg valami kevés szabadság is, és tulajdonképpen minden kultúra története erről szól.
Mindig meglep, ha (...) valaki megjegyzi, hogy őt nem érdeklik a bibliai történetek, mert ő bizony ateista. Mintha azt mondaná, hogy hidegen hagyja a görög és a római mitológia, mert ő nem pogány. Vagy nem nézi meg a Hamletet, mert se nem dán, se nem királyfi, se nem melankolikus.
A gondolatok, az új ismeretek, a politikai meggyőződések, a divatok terjedése mind fertőzéses jelenség: egyes egyedek interakciók révén, amelyek napi szinten alakítják kapcsolati halónkat, megfertőznek másokat.
Az ember nem csak egyéni életét éli, mint elkülönülő személy, hanem, tudatosan vagy öntudatlanul, kora és kortársai életét is.
Teljesen észszerű dolog a múlt tapasztalataiból meríteni, azzal próbálkozni, ami már egyszer működött. Valóban ostobaság lenne, ha nem fogadnánk el az előttünk járók tanácsait. De az is, ha megrögzötten ragaszkodnánk hozzájuk.