Idézetek a kultúráról
(206)
A sapiensnek nincsen egyetlen meghatározott életmódja. Csupán kulturális választás van a lehetőségek szédítően széles palettájáról.
Ne kövessük vakon a hagyományokat - abból nem tanulunk! Inkább próbáljuk meg megérteni őket!
A kultúra hordozóinál az érték úgy terem, mint a természetben: önzetlenül, gazdagon és bárkinek.
Egy ország szellemi világában is áll az, amit a fizikában a "közlekedési csövek" törvényének neveznek. Ha egy edény vízbe akármilyen vastag meg vékony, hosszú meg rövid csöveket dugunk: a víz valamennyi csőben egyféle magasságban fog állani. Egy nép szellemi életének összes edényeiben is a kultúra egyformán szokott szállni.
Egy régi arab legenda szerint, mikor Isten szétosztotta az értelmet, a görögöknek a fejébe, a kínaiaknak a kezébe, s az araboknak a nyelvébe rejtette.
A világ, amiből ez a történet származik, már rég elpusztult, mindenki halott belőle, de továbbra is megérinti a jelent és jövőt, mert valaki elég fontosnak érezte ahhoz, hogy megőrizze. Hogy szavakba öntse. Hogy emlékezzen rá.
A kultúra váltig állítja, hogy csak azt tiltja, ami természetellenes. Biológiai szempontból azonban semmi sem természetellenes. Ami lehetséges, az definíció szerint természetes is. Valóban természetellenes, a természet törvényei ellen való viselkedés nem is létezhet, tehát szükségtelen tiltani.
Az emberek világszerte fokozatosan egyre inkább alapvető értéknek tekintik az egyenlőséget és az egyén szabadságát. Csakhogy ez a két érték ellentmond egymásnak. Az egyenlőség csak úgy biztosítható, ha megnyirbáljuk azok szabadságát, akik többel rendelkeznek belőle. Annak garantálása, hogy minden egyén azt tehet, amit akar, elkerülhetetlenül sérti az egyenlőséget.
Az ember egyre kapkodóbban él. Nem képes már tudomásul venni, hogy egy élethossz alatt alig néhány dologgal tud érdemben foglalkozni. Mindent akar. Habzsolna. Ebből aztán pokoli gyorsasággal egyre több művészeti irányzat, politikai ideológia, vallási hóbort, szokás, trend, divat üti fel a fejét. Gyorsabban nyílnak el, mint a legrövidebb életű virág, úgy lobbannak fel, mint a szilveszteri tűzijáték szikrái az újév egyetlen pillanatában.
A közös kulturális rendszer megszilárdítja az emberi interakciókat, egyben értékrendként szolgál.
A kultúra természetesen elnyomó rendszer. Mindig is az volt. Ez az alapvető, egyetemes egzisztenciális valóság.
Nincs egy olyan közös európai kultúra, amit most meg kellene védeni az "idegen" elemektől. Más kultúrák hatásait ugyanannyira nem tudjuk kiiktatni életünkből, ahogyan az iskolában tanult matematikai fogalmakból sem lehet. A nulla számot és a végtelen fogalmát is az ókori Indiától vette át Európa.
Ha igazán jól ismerünk egy várost, ahhoz nincs fogható érzés. Ha tudjuk, hol érdemes inni egyet, hol forgattak híres filmjeleneteket, mely utcák szerepelnek világhírű regényekben, és hol vannak a legszebb, eldugott parkok, az valóban csodálatos.
Kis nép, ha élni akar, semmiféle erőforrását el nem hanyagolhatja. (...) Kultúrája csak úgy maradhat meg, ha néhány kiváló géniusz mellett még abban is nagy, hogy sokan és együtt segítik.