Idézetek a kultúráról
(319)
Legendákra minden közösségnek szüksége van. Ezeket az irodalmi legendákat tekinthetjük amolyan kulturális pletykáknak, és mint minden pletykának, ezeknek is közösség-összetartó erejük van. Hiszen akiről vagy amiről beszélünk, az közöttünk van, és ahhoz nekünk is közünk lehet.
Csak úgy lehet eleven és működő nemzeti hagyományról beszélni, ha valamilyen módon személyes és élő kapcsolatot létesítünk vele: szóra bírjuk hunyt mestereinket.
Ahogy a gének fehérjéket, úgy agyunk gondolatokat alkot. Más agyak kritizálják ezeket a gondolatokat, melyek küzdenek a túlélésért és a szaporodásért. Csakúgy, mint a gének esetében, a hasznos gondolatok kifejeződnek, a hiábavalók elnémulnak. Minél több agy támogat egy gondolatot, az annál valószínűbben válik a kultúrát átható hiedelemmé.
Minden emberben vadállat lakozik, melynek legfőbb vágya a rablás, a rombolás és a gyilkolás. A kultúra az ő sok sorompójával megfékezi ezen vadállatot, de ott és amint nem érzi e sorompókat, kitör vadállatiassága teljes meztelenségében.
Válasszatok olyan vezetőt, aki hidakba fektet, nem falakba. Könyvekbe, nem fegyverekbe. Erkölcsbe, nem korrupcióba.
Az alapértékek segíthetnek egy krízis megoldásában, de hátráltathatják is. Az alapértékek sikerre vihetik a megoldást, ha tisztánlátást és erőt adnak, amelyek alapján az érintett meg tudja fontolni, életének mely területein kell változtatnia. A megoldást viszont hátráltathatják olyan alapértékek, amelyek a megváltozott körülmények között már nem tarthatók.
A kultúrát az emberi motiváció táplálja - egy korlátlan erőforrás, amit néha alábecsülnek.
Egy mítosznak nem igaznak kell lennie, hanem izzónak. Nem az értelmedre kell elsősorban hatnia, hanem a teljes lényedre, hogy érezd azt, hogy ennek az igazságként való elfogadása köt össze benneteket, (...) függetlenül attól, hogy ez a mítosz a közösségen kívül bármilyen igazsággal rendelkezik-e.
Minden, amit az emberi kultúra megérint, "mesterséges" lesz, állat, növény, ember, folyó és agrárerdő. Ezen nem tudunk változtatni, ez a hatás ember mivoltunk egyik meghatározó eleme. A "természetes" paradicsom vagy alma apró és savanyú, majdnem ehetetlen.
Az embereket nemzeti kultúrájuk és örökségük teszi boldoggá, és sokkal jobban élvezik egymás társaságát, ha különböző kultúrák és nemzeti örökségek találkoznak. Ha minden eggyé válik, akkor elszürkül és eltűnnek a szivárvány színei.
A magas műveltség, a tudomány, az irodalom és a művészet nem mezei virág, hanem üvegházi növény, amely csak akkor virul, ha tisztes megélhetésnek magasabb hőmérséklete veszi körül, és nem hervasztja el a szegénység, a nyomor dermesztő fagya.
Archaikus kis közösségekben a kultúra jól átlátható, kicsi, fényes buborék, amelyben élni, szaporodni lehet, védelmet nyújt, és szervezi az életet. Minden, ami a buborékon kívül van, idegen, lehet közömbös vagy ellenséges, megszerezhető vagy megszerzendő. A kultúra a világunk, benne éltek már őseink, és reméljük, leszármazottaink számára is megfelelő lesz. Csak ez lehet nekik jó, csak ebben élhetnek emberhez méltó életet.