Idézetek a lélekről
(1141)
Legyél empatikus, légy tekintettel a másik érdekeire, háttérbe téve a magad érdekeit - ez a lélek.
A viszony az ész és szív, az elme s kedélyünk között ahhoz hasonló, mely a melegség és a világosság között létezik. Annyira együtt nyilatkoznak többnyire, hogy látszó különbségek mellett mégis azon gondolatra jutunk, nem ugyanazon egy kútfőből erednek-e?
A megbékélési folyamatnak fontos része, hogy képessé válj megbocsátani saját magadnak az elhibázott választásod vagy engedékenységed miatt.
A valódi béke az, amikor az elménk napi 24 órán át mentes a félelemtől és a szorongástól.
Mindenkiben ott mormog egy súgóhang, hangtompítóval, inkognitóban - a világ, mások és önmagunk addig sejtetlen híreit hordó apokrif hang, mely elérhet hozzánk, ha kissé hegyezzük a fülünket.
Azt mondják, a levegő a lélek igazi otthona, de ha az ember az érzékeire hallgat, azt hiszem, nem talál kellemesebb közeget a víznél.
A szem szemet vonz, mert a szemünk az energiánk forrása. Amikor kiszúrjuk, hogy valaki figyel, igazából azt érezzük, hogy az energiája felénk irányul.
Alkonyattól pirkadatig (sorozat) c. film
A karma (...). Nevezhetnők a kör törvényének is. Eszerint, ha valamit cselekszem, annak eredménye visszatér hozzám. Mert az Isten nem büntet, és nem jutalmaz, hanem a lélekbe elültette a törvényt, mely bölcsességen, szereteten, és igazságon nyugszik. E törvény szerint a lélek azt aratja le, amit elvetett.
Mi érzelmi analfabéták vagyunk. És az a lehangoló, hogy ez nem csak rád és rám vonatkozik, hanem gyakorlatilag minden emberre. Mindent megtanítottak nekünk a testről és Pretoria mezőgazdaságáról és a pi négyzetgyökéről, vagy hogy az ördögbe hívják, de egyetlen szót sem a lélekről. Szédítően nem tudunk semmit se magunkról, se másokról. Mennyit mondogatják itt is, ott is, hogy a gyereket együttérzésre, megértésre, összefogásra, egyenlőségre, meg mit tudom, mire kell nevelni. Most ez a divat. De senkinek nem jutott még eszébe, hogy először nekünk kell megtanulnunk valamit magunkról és a saját érzéseinkről. A saját félelmünkről, magányunkról és dühünkről. Itt állunk kiszolgáltatva, tudatlanul, tele rossz lelkiismerettel és összetört ambíciókkal. Tudatosítani egy gyerekben, hogy lelke van, szinte illetlenség. Úgy néznének az emberre, mint egy cukrosbácsira. Hogy fog az ember valaha is megérteni másokat, ha magáról sem tud semmit?