Idézetek a lélekről
(1072)
Manapság szoktak szuperérzékeny gyerekekről is beszélni, akiknek nagyon nehéz beilleszkedniük, akik sokat sírnak (esetleg az iskolai WC-be zárkózva), még akkor is, ha konkrét bántás nem éri őket, csak esetleg úgy érzik, hogy valaki hűvösen nézett rájuk, nem annyira barátságosan köszönt nekik. Ez nem patológia, hanem szintén alkati kérdés. (...) A szuperérzékenyek ugyanis rendkívül értelmes, kreatív személyiségek - részben éppen abból fakadóan, hogy olyan idegrendszerrel születnek, amely arra indítja őket, hogy egy adott szituációban minden apró részletet megfigyeljenek, és ezt az információhalmazt alaposan feldolgozzák, mielőtt cselekszenek.
Rengeteg érzelem mozgatja az ember szívét, amikor úgy dönt, hogy spirituális útra lép. A cél lehet nemes: mint amilyen a hit, a felebaráti szeretet vagy a jótékonykodás. De lehet egyszerű szeszély is, félelem a magánytól, kíváncsiság és a szerelem vágya. Mindez azonban nem is számít. Az igazi spirituális út erősebb, mint bármelyik ok, amely elindít minket rajta.
Testünk és lelkünk úgy viszonyul egymáshoz, mint az autó a vezetőjéhez. Sose feledkezzünk meg arról, hogy mi vagyunk az irányítók, nem a kocsi! Ne azonosítsuk magunkat a járművel!
Aki igazán érti az evolúció elméletét, az azt is érti, hogy nincsen lélek.
Valahol a lélek tárházában minden megőrződik, és míg az emlékezés korlátozott lehet, a múlt mindig megtalálja a módját, hogy jelentkezzen.
A mai világ, az okostelefonok, a pénz és az "egyszer élünk" világa már nemigen érti a lélek nyelvét. Elfeledkezett róla az értelmetlen rohanásban, az önzésben, a szüntelen szorongásban, és a mindent eluraló technika rémuralmában.
Mindegyikünknek van egy ikerlelke, más szóval ikerlángja, aki kezdetben velünk együtt teremtetett meg. Isten titeket és az ikerlángotokat ugyanabból a "fehér tűztestből" teremtett meg. Ezt a fehér, tojásdad formát választotta ketté, a két lény szférájává: az egyiket hímnemű polaritásúvá, a másikat nőneművé, de mindkettőt azonosságuknak ugyanazzal az eredeti, spirituális, egyedi mintájával.
A világos szem nemcsak azért különös, mert ritkaság, hanem mert egy bizonyos fajta tekintetet kölcsönöz tulajdonosának. Mi is az, ami az ilyen tekintetben van? Mélység (...). Mint mikor az ember a folyó tiszta vizébe pillantva lelát egészen a fenékig, ahol titokzatos, felfedezetlen dolgok rejtőznek.
Az ember szellemi tevékenységét teljes mértékben az idegsejtjei, gliasejtjei, az őt alkotó és rá ható atomok, ionok és molekulák határozzák meg.
Nagyon finom műszer a lélek, és bizonyos dolgok megbéklyózzák. A bűntudat például, vagy ha magunkba fojtjuk az érzéseinket, titkolózunk: óriási teher a léleknek. Az efféle emberi eredetű súlyok ráakaszkodnak, és elnehezítik.
A Lélek és a lélegzet elválaszthatatlanul egy.
Az ember azt hiszi, a tüdeje lélegzik.
Mozog a tüdeje, ki-be pumpálja a levegőt, s ettől lélegzik.
Tévedés.
Az emberben a Lélek lélegzik, s ettől mozog a tüdeje. Abban a pillanatban, amikor a Lélek elhagyja a testet, a tüdő sem mozog többé.