Idézetek a lélekről
(1058)
Nem mindegy, hol meditál az ember. Lehet egy beszakadt tetejű turistaházban is, de ott például a szúnyogcsípések vagy az ismeretlen éjjeli zajok miatt kialakuló félelem elvonja a figyelmet a lényegről. Luxuskörülmények között is lehet elmélkedni. Mert a luxus önmagában is gyógyít.
Vannak barátaink, ismerőseink, kik fogdában igen nagy tökélyre vitték a műfaragást, de hogy a léleknek, a végtelen bölcseségből kiszakadt ezen szikrácskának miért van szüksége magát a test fogházába börtönöztetni, s a hitvány anyaggal érintkezés hogyan szolgálhat neki alkalmul a tökélyesbülésre, midőn e haszontalan nyűg nélkül azt biztosabban eszközölhetné - megfogni lehetetlen.
Az emberi lélek csak quantitative és nem qualitative különbözik az állatok lelkétől.
A mit mi szellemnek, gondolatnak, ismerő tehetségnek nevezünk, mindaz természeti - ha szintén sajátságosan kombinált, - erőkből van összetéve, melyek ismét mint minden más természeti erő, csupán bizonyos anyagok által jelentkezhetnek.
Csak akkor leszel igazán kiegyensúlyozott, ha mindent meggyőződésből csinálsz - nem pedig mondjuk azért, hogy megmutasd másoknak, mire vagy képes.
Jó, ha az ember képes kiadni magából bármilyen módon az érzéseit egy nehéz időszak után. Vannak emberek, akik egyáltalán nem tudnak a lélekről beszélgetni, nincs is kivel beszélgetniük. Ilyenkor jön az, hogy valamilyen módon ki kell adni azt magadból. Ha csak saját magadnak leírod egy füzetbe, hogy éppen ma mi történt, az milyen reakciókat váltott ki belőled, és te azt hogyan igyekszel feldolgozni, az már segíthet.
A lélek nem önálló, a testtől függetlenül is létezhető felsőbb erő: de legnemesebb produktuma a természet háztartásában oly fontos szerepet játszó anyagnak, tulajdonkép functiója a magas szervezetű agyvelőnek.
`Amint orsó nélkül nincs fonal, szövőszék nélkül nincs vászon, épen ugy agyvelő nélkül nincs gondolat: ez iránt nem lehet többé kétség.
A szellem nemcsak megalázva nincs, de fel van magasztalva azon fölvétel által, hogy az, az anyagból veszi származását. Avagy kinek nemességére lehet többet adni, azéra, ki kutyabőrét, óriási nagyságú ősöktől, félistenektől örökölte, vagy azéra, ki maga saját érdemei által a porból fölemelkedve jutott annak birtokába?!
A lélek, azaz az embernek azon kiváló tehetsége, mely szerint érez és gondol, fogalmakat, itéleteket és képzelmeket alkot, nem valami a testtől különválható, függetlenül is létezhető felsőbb erő; de a körültünk élő természet legnemesebb productuma, tudajdonképen functiója az agyvelőnek, mely előállító szervévél együtt erősödik, együtt hanyatlik és együtt enyészik el.
Van néhány fájdalom, amiben nem tudsz osztozkodni. Néhány fájdalom olyan, mint az ujjlenyomatod: csak a tiéd.
Mikép, mint egyik tojás a máshoz, ép oly hasonló viszony van az agyvelő és szellemi tevékenység közt, együtt születnek, együtt fejlődnek, és együtt hanyatlanak vissza; ha elzárom az agyhoz vezető vércsatornát, megszűnik az öntudat, gondolat, szóval minden szellemi működés, ha megeresztem, mint egy varázsütésre újra előáll, miből józan észszel ugy kell következtetnem, mint az izomnál: hogy t. i. agyvelő és szellemi működés elválhatlanul együvé tartoznak, ez utóbbi functiója az elsőnek. A ki tehát az öntudatot, érzést, szóval a szellemi tevékenységet egy külön az agyvelőbe plántált állománynak tulajdonítja, az épen oly joggal és logicával vehet fel az izomban, májban, és vesékben stb. egyegy külön önálló szellemet; épen oly joggal beszélhet egy izomszellem, májszellem, veseszellemről stb.
Azon idők elmultak, melyekben a szellemet az anyagtól nem függőnek vélték. De azon idők is enyészőben vannak, melyekben a szellemet lealacsonyitottnak képzelték azért, mivel az csak az anyagon jelentkezik.
Ahogyan a macska vigyora nem létezhet a teste nélkül, csak a mesében, ugyanúgy mi sem létezünk anyag nélkül, bármennyire is szép lenne a szerveződést, az anyag változásának szabályozási lehetőségeit egy újabb anyagnak: léleknek, szellemnek tekinteni.
Mielőtt agyak lettek volna, nem volt szín és hang az Univerzumban, nem volt íz vagy aroma, (...) sem érzés vagy érzelem.