Idézetek a lélekről
(1173)
Belső nyugalom híján úttalan utakon vándorol az ember. Az elérhetetlen messzeségek szomjúhozása és a sóvárgás utánuk megfosztják őt a közeli, a jelenvaló áldás élvezetétől.
Az egyensúly a kulcsa mindannak, amit teszünk. Táncoljunk nyugodtan egész éjjel, másnap azonban jógázzunk. Igyunk bort, de utána ne feledkezzünk meg a zöld turmixról. Együnk csokoládét, ha megkívánja a szívünk, és káposztasalátát, ha a testünknek arra van szüksége. Hordjunk magassarkút szombat este, vasárnap azonban járjunk mezítláb. Menjünk el vásárolni, utána viszont üljünk le meditálni a hálószobánkban. Éljünk gyorsan, majd lassan. Mozogjunk, majd maradjunk mozdulatlanok. Öleljük át az összes oldalunkat, és éljük meg hitelesen igazi önmagunkat!
A kapkodás nem változtat a tudatunkon. Amikor az megváltozik, másodpercre akkor teszi, amikor szükséges, sem előbb, sem később. Az ember olyan, mint a mag, amelyik csírázásra vár. Nem lehet erőszakkal rákényszeríteni a megértést.
Senki nem kezd el élni az "én" sztorija nélkül. Ezzel kezdődik az élet, az első szóval, amit elgondol. Azt megelőzően nem létezik sem ön, sem a világ. Az ember napról napra végigcsinálja ezt, amikor felébred benne az "én".
Midőn az ember meghal, vélem én,
Lelke visszatér a földre.
Valami új hús-álruhát öltve
Új anya öléből lép elénk.
Karja erősebb, szelleme fénylő:
A régi lélek újra útra kél.
Az emberi lélek olyan ládika, amelyből mindig kipattanhat egy bohóc, grimaszokat vágva és a nyelvét nyújtogatva, de vannak olyan helyzetek, amikor ugyanez a bohóc csak bámul ránk a ládika pereme fölött, és ha azt látja, hogy történetesen úgy cselekszünk, ahogy jogos és tisztességes, akkor elismerően biccent, és eltűnik, miközben arra gondol, még nincs minden veszve.
A holtak lelkei a többiekben, a hátramaradottakban vannak, és ott lassacskán végképp meg is halnak.
Amint elfogadod, hogy az én egy testi jelenség, egyértelmű, hogy nincs nagyobb hatása a testre, mint a gőznek egy vízforralóra. Az én a gondolat következménye, nem pedig oka. Másképp gondolni annyi, mint egy természetfeletti anyagtalan lelket hozni a magyarázatba.