Idézetek a lélekről
(1027)
A jóga nem versenysport, erővel és erőfeszítéssel nem fogod elérni a test, az elme és a szellem egységesülését. A jóga a tudatos elengedés rendszere.
Senki, még az egészséges ember se fürkéssze a saját arcát, mert a lelkét kockáztatja: a tükörkép kiszívja, fölissza.
Ha elveszted a lelked és tudod is azt, akkor még mindig van egy lelked, amit elveszíthetsz.
Az egész világra kihat egy bizonyos univerzális törvény: az entrópia, azaz a termodinamika második főtétele. Az entrópia azt jelenti, hogy a világon minden, de tényleg minden hanyatló állapotban van, boltívként hanyatlik. Egyetlen kivétel van ez alól a törvény alól, mégpedig az emberi szellem, amely képes mindvégig felfelé fejlődni, és lépcsőként elvezetni bennünket a teljesség felé, a hitelességhez és bölcsességhez.
Az életben nem az számít, ami kívül van, csak az számít, ami belül van.
Csak egy narcisztikus fazon képes akkor felfogni a dolgokat, amikor már elmúltak. Túl érzékeny vagyok. Kicsit tompábbnak kéne lennem ahhoz, hogy ismét úgy lelkesedhessek, ahogy gyerekkoromban.
Ahogy az ember közeledik a halálához, és hát mindannyian minden pillanattal közeledünk hozzá, csak nem tudjuk, mikor következik be, annál inkább próbál reménykedni, hogy van valami a halál után. Fontos neki, mert, hogy is mondjam, ebből fog élni a halála után. De a fizikus saját magának se szívesen hiszi el, hogy valamit csak azért gondol, mert az neki hasznos, hanem saját magát is igyekszik meggyőzni arról, hogy érvényes érvei vannak. Nagy szerencse, hogy a fizikus felismeri még a saját önbecsapásait is. Jobbára. Illetve néha sikerül, néha nem, de törekszik rá. Persze az életkor előrehaladtával a fizikus is egyre megértőbb a lélek kérdésében. De ez szerintem önbecsapás. Legalábbis engem még nem győztek meg arról, hogy van lélek.
Ahogy eszel vagy tisztálkodsz, ugyanúgy táplálod és tartod tisztán a szellemedet, a lelked.
A jó barátsághoz kell valami lelki rokonság. Nem a jellem, nem a világnézet, hit, közös eszme, műveltség vagy az érdeklődési kör az, ami igazán összeköt bennünket, hanem a lelki rokonság.
A lélek egy olyan hely a bensődben, ahol pontosan tudod, mi a jó és mi a rossz. Noha mindenkinek a bensőjében van egy ilyen hely, nem mindenki utazik el oda. Hogy megtaláljuk, arra van szükségünk, hogy a körülöttünk levő emberek kedvesen és őszintén biztassanak minket.
Az elme olyan, mint a test. Állandó ostroma alatt van a félelemnek, a gyűlöletnek és egy egész rakás elhagyatottságnak. Ezek a dolgok épp olyan halálosak, mint bármely rákos sejt. Az elme olyan, mint a test. A tény, hogy az elme túlélheti, az egy csoda.