Idézetek a lélekről
(1198)
Az emberi lélek a természet legérdekesebb dolga, és a legjobb dolog, amit az ember tehet, hogy meggyógyítja a beteg lelkeket.
Szent, tiszta kedélyállapot,
melyben érzésünk ringat és sodor -
földi alkatunk lélegzése is
szinte szűnik, testünk elalszik és
magunk élő lélekké változunk,
míg szemünk, melyet összhang ereje
nyugtat s mélységes, hatalmas öröm,
a dolgok leglelkébe lát.
Abban van ráció, ha azt mondják, hogy a test ne kövesse vágyait a lélek kárára; ám miért volna kevésbé ráció, hogy a lélek ne kövesse vágyait a test kárára?
A lélek határait - mehetsz és meg nem találod, bejárj bár minden utat, mélysége akkora.
A javakban való szegénységet könnyű orvosolni: a lélek szegénységét lehetetlen.
Minden embernek megvannak a sebei, (...) és úgy lép be helyzetekbe, ahogyan a sebei irányítják.
A lelkünk olyan, akár egy feneketlen tó. A mélyben olyan titkok, elfojtott érzelmek, gondolatok és ki nem mondott szavak rejtőzhetnek, amik szinte elképzelhetetlen módon megfertőzhetik testünket, lelkünket, egész életünket.
Elállt az eső, s körülöttünk mindent beszőtt a csend, a nyugalom, valami mély és rejtélyes boldogság, egy olyan állapot, amely valószínűleg nagyon hasonló a halálhoz.
Az aktuális lelkiállapotunknak fizikai és szellemi téren is nagy szerepe van, mert a test, a lélek és a szellem egymástól elválaszthatatlanok.
A lélek olyan, mint egy benned élő szentimentális élőlény, aki érez, és magára vállalja azokat a sértettségeket és haragokat, melyeket a külső világ okoz. Ő az, aki ha nem vagy magadnál, ha fizikailag nem vagy jelen, jelet ad, hogy élsz. Kicsi, jelentéktelen élőlény, mégis neki van a második legfontosabb feladata az agy után. Ő a "legfiatalabb jótevő", aki minden nap gondoskodik róla, hogy bírni tudd a hétköznapi élet kihívásait.
Ha békében élsz magaddal és másokkal, ha minél több felesleges konfliktust elkerülsz úgy, hogy közben nem sérül az előírt út, amit Isten írt neked, akkor a lelked is meg tud pihenni.
Úgy hiszem, a világ összes jelentéktelen történetét hallottam már,
de téged, akivel egy életen át ugyanazon a levegőn osztoztunk,
nem ismerlek.
Az élet, ami gyakorta kegyetlen, sírig tartó tömlöcbe zárja a lelket, olykor mégis képes kitárni a szabadulás ajtaját.