Idézetek a lelkiismeretről
(376)
A lelkiismeretünk parancsát követő vak és süket engedelmesség a legfőbb követelmény, melyet magunkkal szemben állíthatunk.
Az az élet, melyet élünk, zűrzavaros, de képzeletünkben van valami rettenetesen logikus. A képzelet uszítja a bűn nyomába a lelkiismeret-furdalást. A képzelet műveli, hogy minden gonosztettnek hordania kell megfogant, torz vemhét.
Ahogy haladsz előre és lépkedsz egyre feljebb,
a lépcsőn egyre lejjebb csúszol, nem érted, miért.
A lelki emelkedőn az ember, hiába, hogy sokat mer,
nem tévedhetetlen, amíg él.
Az igazán dibdáb ember, akinek lelkifurdalásai vannak, mert van némi fogalma az erényről.
Azt hiszem, örülök a halálnak, örülök a halál némaságának. Odaát várni fognak engem, és felelnem kell a tetteimért. Nagyon ijesztő gondolat, mégis tudom, szembe kell néznem velük, hogy végre megleljem a békét.
Nincs olyan, hogy új kezdet. Minden nap új csomagot veszünk fel. Csomagot, amelyet életünk végéig magunkkal kell vinnünk. Nem lehet ledobni és meggyőzni magunkat arról, hogy tiszták vagyunk, csak mert leszálltunk egy hajóról.
Grand Theft Auto c. videojáték
Ugyan mire jó a megbánás? Nem hoz vissza semmit. Amit elveszítettünk, azt már nem szerezhetjük vissza.
Mindannyian tettünk és mondtunk olyan dolgokat, amelyek nem voltak összhangban legjobb énünkkel. Túl sokan cipelik magukkal ezek terhét, és közben szégyenkeznek. Ha tele vagyunk szégyennel, egyre negatívabban gondolkodunk, és közben saját magunknak okozunk erős érzelmi fájdalmat, ami egész létünkre kihathat.
- Van két érzelgős szó ebben az életben, amit mindenképpen ki kell mondani időnként. (...) A köszönöm és a bocsánat. (...)
- Ha nem mondom, mégis mit tehetnek velem? (...)
- Akkor egy nap majd sírva fogod mondani őket.
Az idő mindenkinek rohan, és kavargó hullámai között csak a megbánás marad.
Spartacus - Vér és homok c. film