Idézetek a lelkiismeretről
(308)
Van olyan ember, aki a döntése következményével csak később szembesül, viszont élete végéig lelkiismeret-furdalás gyötri majd miatta. A lelkiismeret-furdalás pedig, mint tudjuk, a betegségek melegágya.
Nem tesz jót, ha rágódunk valamin - ilyenkor csak ide-oda forgatjuk a gondolatot, mint a falatot a szánkban, amelyet aztán sosem nyelünk le.
Már így is érzem, hogy reggel iszonyúan zavarban leszek, és bűntudatom lesz. (...) Ám ma este annyira jól esik rossznak lenni. Ma este valahogy minden annyira elkerülhetetlennek tűnik.
Tegye meg az ember, amit tud, vagy amire képessége van a saját környezetében, és akkor nyugodtan fog aludni mindennap.
Az őszinte bűnbánathoz elengedhetetlen, hogy az ember, amennyire lehet, jóvátegye a bűnét.
Lehet, hogy Isten szemében nem vagyok más, mint egy alaktalan és undorító szardarab, és akármit teszek, csak fintorogva kivág a ganédombra. Hiszen nem tud belőlem semmi értékeset formálni.
A bűntudat nem mindig haszontalan. Segít abban, hogy ne kövessük el kétszer ugyanazt a hibát.
Ironikus, nem, hogy miután annyi embert bántottam, egy gyógyító foglalkozást választottam? Talán próbáltam jóvátenni a bűneimet?
A bűnbánat alapvetően magányos tevékenység, és keresve sem lehet rá jobb helyet találni, mint egy acélpriccs a dutyiban.
Szerintem az igazságtalanok alusznak a legjobban, mert ők tojnak a világra, az igazak viszont a szemüket se hunyják le, és mindenért rágják magukat.
Azért fejlődött ki a lelkiismeretünk, hogy képesek legyünk a közösség értékeit magunkévá tenni, és saját magunk felett ellenőrzést gyakorolni. De mi történik, amikor túlérzékeny lelkiismerete van az embernek, és olyan szabályokat állít fel, amelyekről mások nem tudnak - csak hogy büntethesse magát, amiért áthágta azokat?
A lelkiismeretünk egy napóra, amely nem önmagában jár, hanem az égen ragyogó nap fénye által működik. Egy érett lelkiismeret alapvetően mindig a szeretet parancsolata szerint jár.