Idézetek a lelkiismeretről
(291)
A lelkiismeret nem valami finnyás jószág, nem is túl eszes, kedveli az egyszerű hazugságokat.
- Ameddig lelkiismeret-furdalásod van, addig a bűnöd is elkísér. Csak akkor szabadulhatsz meg, ha megbocsátasz magadnak. Meg kell bocsátanod magadnak.
- Hogyan tudna az ember magának megbocsátani? Másoknak sokkal könnyebb.
Gondolja, hogy ha az ember őszintén megbánja a rossz tetteit, visszatérhet abba az időszakba, amikor még boldognak érezte magát, és ott marad örökre? Ilyen lehet a mennyország?
A bűntudatba nem szabad belebetegedni. Ha valaki vét a másik ellen, azt jóvá kell tennie, de sokszor nem is ártunk senkinek, mégis gyötör minket a bűntudat. Különösen lányoknál látom sokszor, hogy szeretik magukat okolni azért, ha nem maradéktalanul boldog mindenki.
Akit állandóan bántottak, és akinek a túlélés volt az egyetlen célja, az az ember nem engedheti meg magának, hogy legyen lelkiismerete. De a lelkiismeret rögtön megjelenik, ha az ember felismeri, átérzi, hogy vannak barátai, azaz emberek, akik az ő érdekeit, érzéseit, igazi énjét a szívük közelében tartják, akik figyelnek rá, akik könnyebbé és gazdagabbá teszik az életét. Az első ilyen tapasztalat után képessé válunk hinni az emberek, a világ jóindulatában. A lelkiismeret, amely mostoha körülmények között luxus, megszületik.
Ha tiszta a lelkiismereted, le fogod győzni az összes akadályt. Mert a lelkiismeret az erkölcsi cselekvés belső törvénye, mely arra indít, hogy döntéseidben a jót a rossztól megkülönböztesd, és a felismert jót megvalósítsd.
A jó hírem az, hogy mindnyájan fel vagyunk szerelve erkölcsi iránytűvel. A rossz pedig az, hogy nem számíthatunk arra, hogy a lelkiismeretünk könnyen és mindig megvéd bennünket.
A "sajnálom" szó teljes mértékben lenullázza a bosszúság hatását. Íme a varázsformula, hátha szükségünk lesz még rá a jövőben: 1 bosszantás + 1 bocsánatkérés = 0 bosszúság.