Idézetek a lelkiismeretről
(320)
Időnként az embernek nem marad más, csak a lelki nyugalma. A méltósága az egyetlen vigasza. Csak az nyújt enyhülést, hogy úgy tesz, mintha minden rendben lenne.
Amikor egy katona lelkét beszennyezi az első vér, minden kétsége feloldódik a sürgető vágyban, hogy a lelkiismeretét kikapcsolja, és a brutalitásnak jelentést adjon. És ezzel a jelentéssel mi meg is ajándékozzuk őket. Ez lesz az ellenség.
Aki bűntudatot érez amiatt, amit tesz, könnyen meg tud változni. Az, aki szégyelli magát, örök életében szégyenkezni fog, és ugyanúgy folytatja tovább, amit csinál.
Ha csupán némi bűntudatot érzel, mert valami rosszat csináltál, nem kell mást tenned, csak változtatni egy kicsit.
Oh, mily jó, ha az ember, mielőtt nyugovóra tér, a szívébe néz, vajh pirkadattól napnyugtáig nem okozott-e fájdalmat egy másik szívnek.
Van olyan ember, aki a döntése következményével csak később szembesül, viszont élete végéig lelkiismeret-furdalás gyötri majd miatta. A lelkiismeret-furdalás pedig, mint tudjuk, a betegségek melegágya.
Édesapám sokszor mondta, hogy "figyelj, fiam, mit csinálsz, mert holnap is tükörbe kell nézzél"!
Nem tesz jót, ha rágódunk valamin - ilyenkor csak ide-oda forgatjuk a gondolatot, mint a falatot a szánkban, amelyet aztán sosem nyelünk le.