Idézetek a lelkiismeretről
(297)
Szerintem az igazságtalanok alusznak a legjobban, mert ők tojnak a világra, az igazak viszont a szemüket se hunyják le, és mindenért rágják magukat.
Azért fejlődött ki a lelkiismeretünk, hogy képesek legyünk a közösség értékeit magunkévá tenni, és saját magunk felett ellenőrzést gyakorolni. De mi történik, amikor túlérzékeny lelkiismerete van az embernek, és olyan szabályokat állít fel, amelyekről mások nem tudnak - csak hogy büntethesse magát, amiért áthágta azokat?
A lelkiismeretünk egy napóra, amely nem önmagában jár, hanem az égen ragyogó nap fénye által működik. Egy érett lelkiismeret alapvetően mindig a szeretet parancsolata szerint jár.
Minden ember azt hiszi, hogy a világ vele egy időben született, ha távozni készül az életből, szenved attól a gondolattól, hogy befejezetlen világot hagy maga után.
A lelkiismeret nem valami finnyás jószág, nem is túl eszes, kedveli az egyszerű hazugságokat.
- Ameddig lelkiismeret-furdalásod van, addig a bűnöd is elkísér. Csak akkor szabadulhatsz meg, ha megbocsátasz magadnak. Meg kell bocsátanod magadnak.
- Hogyan tudna az ember magának megbocsátani? Másoknak sokkal könnyebb.
Gondolja, hogy ha az ember őszintén megbánja a rossz tetteit, visszatérhet abba az időszakba, amikor még boldognak érezte magát, és ott marad örökre? Ilyen lehet a mennyország?
A bűntudatba nem szabad belebetegedni. Ha valaki vét a másik ellen, azt jóvá kell tennie, de sokszor nem is ártunk senkinek, mégis gyötör minket a bűntudat. Különösen lányoknál látom sokszor, hogy szeretik magukat okolni azért, ha nem maradéktalanul boldog mindenki.