Idézetek a lelkiismeretről
(406)
Rettenetes érzés, amikor olyanok, akiket a világon a legjobban szeretsz, miattad szenvednek.
Minden jó elnyeri méltó jutalmát, és minden rossz a büntetését. Mit számít, hogy beismered-e a gaztettedet, vagy sem, mert attól, hogy mások nem tudnak róla, az öreg Ég apó, ott fönn, mindent lát. Az Ég rója ki rád a büntetést.
Az embernek sok jó dolgot kell cselekednie, miközben óvakodik a rossztól. Mert ha rosszat cselekszik, amit aztán nem tesz azonnal jóvá, akkor (...) megbünteti az Ég.
Túl lehet élni, amit mások követnek el ellenünk. De azt nem, amit mi csinálunk másokkal.
Ha a gyomrokat is oly könnyű volna megnyugtatni, mint a lelkiismereteket, nem volna szociális kérdés.
Arra törekszem, hogy igazat mondjak, igazságosan cselekedjek és józanul gondolkodjak. Lelkiismeretemre fogok hallgatni, hiszen ez a legfőbb bírám. Úgy fogok viselkedni másokkal, ahogy én szeretném, hogy velem viselkedjenek.
Változtam,
A hibáim többet nem tehetem jóvá,
Csak egy dolgot akarok:
Köszönök mindent.
Ezt eddig még nem tettem szóvá.
Senkit sem becsültem még életemben kevesebbre azért, mert foltozott ruhában jár, mégis meg vagyok róla győződve, hogy az emberek általában nagyobb gondot fordítanak arra, hogy divatos, vagy legalábbis makulátlan, új ruhában járjanak, mint arra, hogy tiszta legyen a lelkiismeretük.
Senkinek sem bocsátjuk meg, hogy csalódást okoztunk neki: halálunkig haragudni fogunk rá.
Csak a buta bánkódik jogosan, ugyanis csak a buta hozza magát olyan helyzetbe, hogy bánkódni kényszerül.
Ateista vagyok, nem hiszek a síron túli életben, éppen ezért nem akarok meghalni. De nem félek a haláltól; a halál nem ijeszt meg. Ez vajon azt jelenti, hogy hős vagyok? Egyáltalán nem. Nyugodt vagyok és erős, s ennek az az egyszerű magyarázata, amit te is bizonyára megértesz: hogy a lelkiismeretem tiszta.
Néha olyan vagyok, mint elefánt a porcelánboltban - mintha bárhová mennék, az a hely romokban heverne a távozásomkor.