Idézetek a médiáról
(584)
Elkerülhetetlen, hogy a tudományos világ magabiztosan tudjon táncolni a hitelesség és a hihetőség határán álló borotvapengén, akár egy bulvárlapban is. Meg kell tanulni megszólítani az embereket azokon a csatornákon, amelyekre nyitottak.
A tudományok művelői értik a szakmájukat, sőt jobban értenek hozzá, mint a bulvársajtó munkatársai. Természetesen kuruzslóktól vagy áltudományos oldalakról sok mindent össze lehet szedni az interneten, de ne feledjük, hogy a kutatók nem véletlenül tanulnak annyit egy adott témában. Ezeknél az ő véleményükre érdemesebb lehet odafigyelni, mint a fodrászéra vagy a szomszéd ismerősének az unokatestvérére.
Az a baj az emberekkel, hogy manapság a Facebookon szerzik az információjukat, ott meg mindenki szeret a jól értesült képében tetszelegni.
A politika és a szórakoztatás elválaszthatatlanul összefonódott, bár az előbbi célja mindig is a figyelem elterelése, az utóbbié pedig valós élet-halál kérdés volt.
A realitás immár maga is egy valóságshow csupán, a világ pedig, amely körülvesz minket, olyan, mintha mesterséges kómában tartanának bennünket.
Egy műsor soha semmiben senkit nem tud befolyásolni. Bizonyos dolgokat meg tud benne erősíteni. Mondjuk, maga szereti a macskát, és én csinálok egy macskaellenes műsort, ön engem utálni fog. Ha én macskaimádó műsort csinálok, akkor pedig mindazok, akik utálják a macskát, azt fogják mondani, hogy én egy barom vagyok. Nem hiszem, hogy a televízió, az újság, a rádió meg tud embereket változtatni.
A tradicionális tudásképző intézmények - újságírás, egészségügy, egyetemek, tudományos műhelyek és így tovább - presztízse egyre csökken. Különböző információs univerzumok alakulnak ki, ami a törzsi logika felé mutat, és ez erőszakosabbá teszi a közbeszédet. A totális bizalmatlanság kezd normává válni. Márpedig: aki semmiben nem bízik, bármiről meggyőzhető.
Az ember megpróbálja értelmezni a világ dolgait, de ha nincs elegendő tudományos ismerete, akkor téves konklúziókra is juthat. Sokkal jellemzőbb ennél, hogy nem saját kútfőből magyarázzuk a dolgokat, hanem másoktól vesszük át a magyarázatokat. Manapság az interneten terjed a legnagyobb sebességgel a butaság.
Az internetnek nagyjából a 95-99 százaléka szemét: teljesen értéktelen információk, hihetetlen mennyiségben. Nekem vannak kedvenc oldalaim, az egyikről például megtudhatjuk, hogyan vágjuk le gyerekünk haját. Nos: "Ne körömollóval, mert az kicsorbul...".
Se az interjút nem szeretem, se a nyilvános szereplést. A reklámtól valósággal irtózom. Feltűnés nélkül, titokban szeretnék világhírű lenni.
Az emberek ma már talán jobban ismerik az internetet, de nem sokat fejlődtek abban, hogy észrevegyék, ha meg akarják vezetni őket.
Mindenkihez szólni: egyszerűen lehetetlen. (...) A befogadók érdeklődés, műveltség, képzettség szempontjából rétegzettek és ehhez alkalmazkodni kell.
Ha az ember hagyná, hogy a hírek elvegyék az étvágyát, akkor nagyon hamar éhen halna.
A reklámképek manapság óriási mértékben alakítják kultúránkat, ismereteinket, ízlésünket, stílusunkat, még erkölcseinket is.