Idézetek a médiáról
(877)
A híresség nagyon sok döntéssel és nagyon sok következménnyel jár, aminek a felmérését szerintem csak felnőtt fejjel tudod megtenni.
Az interneten kutatni olyan, mintha egy patkányfalka által összeállított könyvtárat használnánk, amit éjszakánként vandálok rongálnak meg.
Megszüntettük a rabszolgaságot, s ugyanakkor rabszolgákká váltunk! Ma nincsenek ugyan fejvadászok és földesurak, de vannak modem rabszolgatartók! Például a televízió, tv nélkül nem tudunk élni. Minden este szükségünk van a papucsmozira. Rettenetesen bosszantó, ha a legjobb sorozat közepén becsönget hozzánk egy ismerős.
Ha kiszámolnánk, egy évben mennyi mindent olvasunk a neten - tweeteket, Facebook-bejegyzéseket, listákat - , az baromi sok könyvet tenne ki, miközben valójában egy árva könyvet sem olvastunk egész évben.
Van egy barátom, akinek a Facebook posztjai kizárólag a Facebookról való panaszkodásról szólnak.
Ki ma a híres ember? Az, akit a rádió, a televízió és az újságok népszerűsítenek. Mindenesetre kóros társadalmi tudatot tükröz, hogy nap mint nap hallhatunk olyan emberekről, akiknek semmit, illetve inkább több rosszat, mint jót köszönhet az emberiség.
Egy botrány miatt senki sem kapcsolja el a tévécsatornát. Akkor kapcsolnak el, ha nincs semmi összetűzés.
Sajtószabadság! Szólásszabadság! Óriási vívmányok, csak nem mindenkinek van rá igénye.
Valaki két lábbal beledöngölte az újságírást a sárba, utána még ráhányt, aztán rálapátolt egy kis földet, és le is locsolta, hogy még nagyobb legyen az iszap. Ez nagyon nagy baj. És az a fajta politikai különbözőség is, hogy vannak, akik az igaz oldalhoz tartoznak, és vannak a sötét oldalon állók, hogy vannak az igaz magyarok és a hazaáruló nem magyarok. Ezt tenni ezzel az országgal, ezzel a társadalommal hosszú-hosszú évekre és évtizedekre, az egyik legnagyobb politikai bűncselekmény.
Bármiről legyen is szó - a lehetséges veszélyek elemzése (még akkor is, ha az elemzés eredménye az, hogy gyakorlatilag nincs veszély) egyértelműen veszélyérzetet kelt a közvéleményben.
Az újságírás egyik aranyszabálya, hogy az ember ne nagyon értsen a dolgokhoz, különben nem tud rájuk csodálkozni.
Régebben, ha összeakadt a szemem egy gyönyörű nőével, biztos lehettem benne, hogy azért figyel, mert tetszem neki. Ma lehet, hogy csak azért néznek, mert felismertek.