Idézetek a médiáról
(803)
Kinek mi köze a magánéletünkhöz? Annak idején egy telefonbeszélgetés úgy kezdődött, hogy hogy vagy, manapság viszont arról faggatnak, hogy hol vagy. (...) Miért kéne bárkivel is tudatnom, hogy merre járok? Miért? És egyáltalán miért érdekli másokat, hogy hol vagyok? A rohadt telefonok miatt kifordulunk önmagunkból. Szép lassan eltüntetik a privát szféránkat, és mi nem teszünk ellene semmit, szinte tudomást se veszünk róla!
Ha valami eszköz, akkor csak ott áll, türelmesen várva. Ha valami nem eszköz, akkor dolgokat követel meg tőlünk, elcsábít, manipulál, követelőzik. Az eszközalapú technológiai környezet átváltozott egy függőségen és manipuláción alapuló környezetté. Ez az, ami megváltozott. A közösségi média nem egy eszköz, ami használatra szolgál. Saját céljai vannak, és eszközei vannak azok elérésére, a pszichológiát fordítva ellenünk.
Csak két iparág dolgozói nevezik "felhasználóknak" az ügyfeleket: az illegális drogárusok és a szoftverfejlesztők.
Úgy fejlődtünk, hogy érdekeljen a törzsünk tagjainak véleménye rólunk, mert az számít. De úgy fejlődtünk, hogy tízezer ember véleménye érdekeljen? Nem úgy fejlődtünk, hogy ötpercenként kapjuk a társadalmi elfogadást. Egyáltalán nem erre az élményre fejlődtünk ki.
Ha a technológiára gondolunk, és hogy elemi veszélyt jelent: ez elég nagy kijelentés, és akkor könnyű azt gondolni, "Oké, itt a telefon a kezemben, görgetek, kattintok, használom. Hol az elemi veszély? Jó, van a szuperszámítógép a képernyő másik oldalán, az agyamra állítva rávett, hogy megnézzek még egy videót. Miért veszélyes ez az életre?" Nem arról van szó, hogy a technológia jelenti a veszélyt, hanem a technológia képességéről, hogy a legrosszabbat hozza ki belőlünk, és ez a rossz jelenti a fenyegetést. Ha a technológia tömeges káoszhoz, felháborodáshoz, modortalansághoz, bizalmatlansághoz, magányhoz, elszigetelődéshez, nagyobb polarizációhoz, több meghekkelt választáshoz, több populizmushoz vezet, eltereli a figyelmet, hogy nem törődünk a valós problémákkal, az a társadalom hibája.
Mielőtt megosztasz valamit, nézz utána a hírnek! Vedd figyelembe azt is, milyen forrásból származik! Keress rá! Ha olyasminek tűnik, ami szélsőséges reakciót akar kiváltani belőled, akkor valószínűleg így is van. Lényegében a kattintásaiddal is véleményt nyilvánítasz.
Még a mobiltelefonom is többet tud a gyerekeimről, mint én. Bár ezen nincs mit csodálkozni. A legtöbb esetben odatartottam közénk, és megnyomtam a felvétel gombot.
Van egy olyan fajta rosszízlésbomba, amit a kereskedelmi tévék és bulvárújságok itt ledobtak, hogy aki kétszer volt a tévében, és ugyan se hangja, se semmi stílusa nincs, de ő már onnantól valaki. Ez egy hibás koncepció, mert ezek az emberek nem maradnak fenn, miközben a valódi értékeket nem tudják eljuttatni azokhoz, akiknek erre lenne igénye.
Milyen furcsa! Ha valaki tényleg tesz valamit, az smafu, de ha valami igazán nagy baromságot csinál - még ha csak elméletben is -, azt aztán mindenki megjegyzi.
A tudatlanság sem marad el a tudás mögött: éppoly lélegzetelállító ütemű a térhódítása.
A vállalatok a környezetük felhasználása révén jutnak nyereséghez. A bánya- és az olajvállalatok a fizikai környezetüket aknázzák ki, a közösségi médiavállalatok pedig a társadalmi környezetüket. Ez kiváltképp alávaló, mert a közösségi médiavállalatok befolyásolják az emberek gondolkodását és viselkedését anélkül, hogy ez utóbbiak ennek tudatában lennének. Ennek messzemenő negatív következményei vannak a demokrácia működésére nézve.
A közösségi médiavállalatok becsapják a felhasználóikat azzal, hogy a figyelmüket manipulálják és saját üzleti céljaiknak megfelelően irányítják. Tudatosan törekednek arra, hogy függőséget alakítsanak ki az ügyfelekben a szolgáltatásaik iránt. Ez nagyon káros, különösen a fiatalok esetében. Van valami hasonlóság az internet-platformok és a szerencsejáték-szolgáltatók között. A kaszinók is kifejlesztettek technikákat arra, miként lehet a szerencsejátékosokat magukhoz kötni, amíg aztán azok eljátsszák az összes pénzüket, sőt még azt is, ami nem az övék.
Amíg nem volt ennyi fényképezőgép, hogy minden telefonban van, és nem voltak idővonalak, hogy állandóan rögzítve vagy, addig az emberek sokkal kevésbé reflektáltak, sokkal kevésbé reflektált életük volt. Most mindenki ebben a csapdahelyzetben van, és állandóan tükörhelyzetek elé vagyunk állítva. Ez egy narcisztikus világ, és aki azt mondja, hogy őrá ez nem hat, az egy póz.
Amikor 1990-ben fiataloknál mérték a koncentrálóképesség időtartamát, körülbelül tizenöt másodperc volt. A mai, 2000 után születettek átlagban hat másodpercen át képesek odafigyelni valamire. Most tippeljék meg, mi az aranyhal figyelmének átlagos hossza! Kilenc másodperc.