Idézetek a médiáról
(857)
Lehetsz világelső a szakterületeden, megalkothatod a pályád csúcsát jelentő úttörő, korszakalkotó tanulmányt, amelyet a paleontológia, a fizika, a számítógép-tudomány, az orvostudomány, az igazságügyi orvostan és a geológia legdöbbenetesebb felfedezéseit megjelentető legrangosabb tudományos folyóirat publikál, hogy páratlan betekintést engedjen számunkra a több millió évvel korábbi múltba, és akkor is fennáll a veszélye, hogy jön valaki, és odaveti: haha, na ne!
A média hajlama a dramatizáló hírkezelésre közvetlenül táplálja az extrém politikai nézeteket és az áltudományokat is. A szélsőséges politikusoknak és tudósoknak általában nagyobb a hírértéke, így aztán aránytalan szerephez jutnak a közvélemény szemében, messze fölötte annak, amire egyébként jogosultak volnának. Miután a hír valóságként igyekszik tudatosulni, a tömegtájékoztatás pedig természete szerint normaként tálalja a rendellenességet, a kirívót, ijesztő következményekkel járhat, ha mindez összetalálkozik a számvak közvélemény elvárásaival.
A legnyugtalanítóbb az a radikális változás, amelyet a technológia hozott az utóbbi húsz évben, és ami nemcsak a téveszmék tartalmát formálja át, hanem valószínűleg maga is okozati tényező. Ahogy a nagyvárosi környezet növeli a pszichózis kockázatát, úgy az is, ahogy mind össze vagyunk zárva az online térben.
Meglehet, a járvány ahhoz is hozzásegít minket, hogy végre értelmezni tudjuk a kommunikációs robbanás következtében folyamatosan változó nyilvánosságot, amelynek mindannyian részesei vagyunk, és amelynek nagy előnye a villámgyors tájékozódás, nagy hátránya pedig az, hogy koldus és királyfi gúnyája bármikor felcserélhető, mert bárki hozzászólhat akár egy szívműtéthez is.
Forradalomba csak középkategóriás tükörreflexes géppel érdemes menni. A mindenkori karhatalom ugyanis nem szereti a sajtót, az első dolog, amit elvesznek, az a fényképezőgép. Egy hatezer dolláros csúcsmodell elkobzása és a szemünk láttára történő szétverése pedig kétségtelenül demoralizáló hatással van az emberre.
Kevés dolog van a XXI. században, ami sértőbb volna annál, mint hogy megvonják valakitől az információ-hozzáférés lehetőségét. El lehet venni egy embertől a szabad választásokat, a demokráciát, el lehet venni a szabadságjogai nagy részét, de nem vehetik el a kommunikációs eszközeit, melyeket használ és ismer. Senki sem fog önként sötétben maradni, elvágva mindentől és mindenkitől.
Mikor fut egy kiküldött tudósító az életéért? Akkor, amikor megszűnik semlegesnek lenni. Ha egy konfliktusban az egyik érdekelt fél úgy gondolja, hogy az újságírók részei az ellene zajló háborúnak. Ilyenkor az újságíró is ugyanolyan célpont lesz, mint bárki más a zónában. Rosszabb esetben kiemelt célpont.
Ha egy újságíró egy olyan országból érkezik, ahol demokrácia van, szólásszabadság, nyilvánvalóan a mellé fogja letenni a voksát, aki ezt követeli. Persze tartózkodhat a hivatalos véleménynyilvánítástól, de nem tud teljesen objektív maradni. Köti a saját értékrendje, a társadalom, amelyben szocializálódott. Bármelyik autoriter rezsim esküdt ellensége lesz, már csak az eszmék miatt is, amiket képvisel. Munkájával pedig, legyen ez fotózás, videózás vagy éppen cikkírás, a rezsim legitimitását ássa alá, hiszen megmutatja, hogyan reagál a diktatúra a demokratikus követelésekre.
Ha az ember a civilek oldaláról fotóz, önkéntelenül is azonosulni kezd velük. Nem ideológiai szinten. Egyszerűen, mivel bent áll a tüntetők között, ugyanazt a könnygázt szívja, ugyanazok lőnek rá. Kevés szimpátiát érzel az iránt, akinek a célpontja vagy.
Megtévesztő, amikor egy kozmetikumot kizárólag egy-egy összetevő kiemelésével reklámoznak, ahelyett, hogy teljesebb képet adnának a termékről.
A televízió felfedezésével, s azzal, hogy a technika haladása lehetővé tette, hogy ugyanazon a készüléken egyidejűleg adni és venni lehessen, vége lett a magánéletnek.
Ez a mai világ. Mindent kibeszélnek. A tévé meg az újságok bőségesen ellátnak bárki szexuális életének részleteivel, mintha érdekelne. Nem létezik magánélet, és egyfolytában tökéletessé próbálják tenni magukat, pedig semmi nem az. Semmi nem lehet tökéletes.
Az információ az egyik legnyereségesebb biznisz, mert olcsón beszerezhető áru, és a megfelelő vásárló rengeteget hajlandó fizetni érte.
Manapság a gyerekek csak a videojátékokat, a közösségi oldalakat és a médiastreameket ismerik. Már elmúltak azok az idők, amikor az emberek elővettek egy könyvet, és rászánták az időt, hogy tanuljanak valami újat, fejlődjenek, és magasabb intellektusra tegyenek szert a felismerések által. Talán ha az oktatási rendszer jutalompontokat osztogatott volna, a fiatalabb generáció leporolta volna a könyveket.