Idézetek a médiáról
(595)
Manapság a karácsonyt már ugyanúgy reklámozzák, mint egy világra szóló sporteseményt vagy zenekarok sztárjainak a fellépését.
A folyamatos online jelenlét káros is lehet, mert eltereli a figyelmet a valódi minőségről.
A propaganda évszázadok, sőt évezredek óta ugyanúgy működik, ami változik, az a módszer.
Négy fal között kuporgunk a közösségi média társaságában, és éljük ezt a bizarr módon nyilvánosság előtti, mégis elszigetelt életet, miközben elfelejtjük, mi is szabadítja fel igazán az endorfinokat: az aktív, szabadban töltött társasági élet, melyben olyanokkal osztozunk, akiket szeretünk.
A Facebook-ismeretségek skálája még szélesebb, mint a hagyományos barátságoké. Míg a hagyományos "barátság" a legnagyobb intimitástól az alkalmi ismeretségig terjed, a Facebook-"barátság" spektruma a legnagyobb intimitástól a "virtuális idegenig" vagy a "totál idegenig" húzódik.
Elég, ha beleolvasunk bármelyik honlapon a kommentek sorába, és máris kijózanító ízelítőt kaphatunk az ellenszenvből és az antihumánumból, amivel embertársaink egymás iránt viseltetnek.
Menővé vált (...) a közösségi médiafelületeken, hogy az ember magáról dicsekedjen. Régebben pont az volt a cél, hogy legyél szerényebb. Ma pedig ott van a kényszer például, hogy posztoljak arról, ha díjat nyertem.
Emlékszel rá, mikor történt utoljára, hogy egy nyaralás alkalmával nem használtál elektronikai készülékeket, mivel nem volt internetelérhetőség? Fogadjunk, hogy kipihenten tértél vissza, és csak ámultál magadon, mennyire könnyű volt kikapcsolni. Az a jó hírem van, hogy egész évben megtarthatod ezt az érzést, ha korlátozod saját magad!
A gép meg tudja mutatni, mi történik a világban, mi történt régen és jószerivel azt is, mi fog történni ezután. Gombnyomásra megjelenik benne minden elképzelhető kép és film. És sok elképzelhetetlen is.
Ki gondolta volna, hogy amikor végre sikerül eltávolítani az őröket, akik valaha olyan nagy szigorral ellenőrizték az írott szót, és mindenki kézhez kapja a publikálás eszközeit, az elmék válaszul ennyire beszűkülnek, ilyen sokan lesznek teljesen alaptalanul biztosak a dolgukban, és ilyen erősen felcsap majd az intolerancia és az önbíráskodás?
Elkerülhetetlen, hogy a tudományos világ magabiztosan tudjon táncolni a hitelesség és a hihetőség határán álló borotvapengén, akár egy bulvárlapban is. Meg kell tanulni megszólítani az embereket azokon a csatornákon, amelyekre nyitottak.
A tudományok művelői értik a szakmájukat, sőt jobban értenek hozzá, mint a bulvársajtó munkatársai. Természetesen kuruzslóktól vagy áltudományos oldalakról sok mindent össze lehet szedni az interneten, de ne feledjük, hogy a kutatók nem véletlenül tanulnak annyit egy adott témában. Ezeknél az ő véleményükre érdemesebb lehet odafigyelni, mint a fodrászéra vagy a szomszéd ismerősének az unokatestvérére.
Az a baj az emberekkel, hogy manapság a Facebookon szerzik az információjukat, ott meg mindenki szeret a jól értesült képében tetszelegni.
A politika és a szórakoztatás elválaszthatatlanul összefonódott, bár az előbbi célja mindig is a figyelem elterelése, az utóbbié pedig valós élet-halál kérdés volt.