Idézetek a médiáról
(426)
A rendező olyan, mint egy szivacs: nem azért van, hogy a karaktereket a maga képére formálja, hanem hogy olyan összetett filmet készítsen, amilyet csak lehetséges.
A világ túl nagy. Az internet pedig túlságosan is az. Nem arról van szó, hogy utálok mindenkit. (...) Csak éppen meg kell védenem magamat, és képtelen vagyok rá, hogy cseverésszek egy csomó idegennel, akikről azt sem tudom, kicsodák, és hol vannak. Mintha nem is lenne igaz az egész.
A Facebook is akkora csapda (...) a nőknek, ez az egész őrület, hogy lemegyünk az edzőterembe, és kiposztoljuk, majd négyen beírják, hogy "de csinos vagy", és a nő abból gondolja, hogy ő tényleg milyen csinos. Hát, ez akkora képzavar az egész társadalomnak egyébként! Az egész Facebook meg az Instagram... komolyan, minden probléma ebből ered. Látod, hogy mások milyen jól néznek ki, követsz másokat, és rendesen fáj, hogy neked nem ilyen az életed. Szomorú vagy, hogy te nem tudsz edzeni, hanem a munkahelyeden kell ülni és dolgozni, de te követed, és nézed, mit csinál. Az ember a saját boldogtalanságának ágyaz meg azzal, hogy százakat követ a Facebookon, és azzal sanyargatja magát, hogy mindenkinek jó, csak neki rossz. Megpecsételed a sorsodat. Követsz másokat, majd azt mondod: "basszus, ő jobban néz ki, milyen ruhában van, nekem hogy néz ki a hajam, nem szeret a férjem, és milyen rossz nekem". Nem csinál ez az ember mást, mint álvalóságban élő embereket követ, és tönkreteszi saját magát. Ez szörnyű.
Az amatőr újságírásból szinte sohasem lesz profi újságírás, viszont komoly bajba sodorhatja az embert.
A számos választási lehetőség felébreszti bennünk a rutinos fogyasztót, azt, aki hiába talál olyasvalakit, aki tetszik neki, nehezen engedi el a lehetőséget, hogy van még jobb, hogy tovább kell menni, hogy keresni kell az újabb és újabb lehetőségeket. Ez a viselkedés pedig gyakran attól foszt meg minket, hogy alaposabban megismerjük a másikat.
Kevesebbet hallgassunk a médiára és többet a szívünk mélyéről jövő halk hangokra!
Ne hagyjuk, hogy a hirdetések mondják meg, mit akarunk és kik vagyunk! Ne hagyjuk, hogy magával ragadjon az esztelen fogyasztás! Ne váljunk olyanná, aki pénzt költ olyasmire, ami nem nagyon kell, csak hogy imponáljon olyanoknak, akiket nem igazán szeret.
A filmekben szándékosan mutatnak mindenféle butaságot a feszültségkeltés érdekében.
A mai közösségi média kizárja a dolgok mély megélését, mert mindig jön a következő poszt.
A 20. század közepén, az ember kommunikáció nélküli kommunikációt akar! A nappalijában akar ülni és nézni az embereket egy dobozban, ahogy szerelmesek lesznek, dolgoznak, énekelnek, golfoznak, sírnak, basznak és elcseszik. Televízió! Egy irányú társalgás közted és a világ között, ahol a világ beszél! Akárcsak Isten, végül az ember is létre tud hozni egy embert a saját képmására, aztán hátraugrik és néz mindenféle szarkavarást.
Az emberek nem akarnak 8-9 dollárt kifizetni, hogy olyan problémákat lássanak, amikkel maguk is küszködnek. Azért fizetnek, hogy elmeneküljenek azok elől. Ezért néznek szappanoperákat.