Idézetek a megbocsátásról
(461)
Képesek vagyunk szörnyű dolgokra, de képesek vagyunk megbocsátani is.
The Originals - A sötétség kora c. film
A megbocsátást nem annak szánjunk, aki fájdalmat okozott nekünk, azért bocsátunk meg, hogy magunknak segítsünk.
Néha a legnagyobb büntetés, ha az ellenséged elnyeri bocsánatodat, ha magára hagyod a lelkiismeretével.
A tékozló fiút mindig több szeretettel fogadják vissza az apai házba, mint azt, aki mindig otthon volt.
Az engesztelhetetlenség igazából csak annak árt, aki nem hajlandó megbocsátani. Az engesztelhetetlenség olyan, mintha mérget vennénk be abban a reményben, hogy a másik fog meghalni.
Hinned kell magadban és embertársaidban és abban is, hogy állandó bennünk a törekvés, hogy hiányosságaink ellenére szeressük egymást és megbocsássunk a másiknak.
Az életben nincs nehezebb dolog a megbocsátásnál, ennek ellenére muszáj megtennünk, hogy továbbléphessünk.
Ha megbocsátás olyan jó nekünk, miért nem csináljuk gyakrabban? (...) Két ok van, amiért habozunk. Az első a felelősségre vonhatóság. Amíg fájdalmaink vannak, kell valaki, akit okolhatunk. Mit kezdenél a sok fájdalommal, ha kiengednéd azt a barmot a hurokból? A második az önazonosság. E nélkül a düh nélkül, ami felemészt, e nélkül a harag nélkül, a keserűség nélkül, ki vagyok én?
A megbocsátás csak az írásban létezik, ennek a valóságnak pedig még sincs olyan sok köze ahhoz a teremtett világhoz.
Másnak nehezebb megbocsájtani a saját bűneinkért, mint mint azokért, amelyek kizárólag az övék. Sokkal nehezebb.
Az őszinte bűnbánathoz elengedhetetlen, hogy az ember, amennyire lehet, jóvátegye a bűnét.