Idézetek a megbocsátásról
(451)
A megbocsátás csak az írásban létezik, ennek a valóságnak pedig még sincs olyan sok köze ahhoz a teremtett világhoz.
Másnak nehezebb megbocsájtani a saját bűneinkért, mint mint azokért, amelyek kizárólag az övék. Sokkal nehezebb.
Az őszinte bűnbánathoz elengedhetetlen, hogy az ember, amennyire lehet, jóvátegye a bűnét.
A megbocsátás kiszabadítja a rabot. De azt nem veszed észre, hogy te vagy az a rab.
Minden gonosz cselekedetet, amennyiben eléggé alaposan felfejtjük, visszakövethetünk egy bizonyos pontig, amelyen megokolhatóvá és ezzel megbocsáthatóvá válik.
Az embereknek vannak gyengeségeik, és amikor ezt beismerik, és azt mondják "Nem kellett volna ezt tennem", akkor meg kell bocsátanunk nekik.
Félreértés és lustaság talán több zavart kelt a világban, mint a ravaszság és gonoszság. E két utóbbi legalábbis feltétlenül ritkább.
Az ember hisz a jóban, hisz abban, hogy csak jót kell adni a társainak. Nem bántani meg senkit. Mégis előfordul. Nem tudatosan, véletlenül. Megbocsátok. Teljes mértékben igyekszem elfelejteni, és úgy kezelni, mintha mi sem történt volna. Ez nekem nagyon jó, tudom, annak a személynek is, aki korábban megbántott. Ez olyan, mint az ajándékozás.
Lehetséges egyáltalán megbocsátani a holtaknak? A megbocsátás vajon érzelem, vagy olyan tranzakció, amihez szükséges egy másik fél?
Még ha valakinek megbocsáthatatlan is a viselkedése, mindig motívumok és kiváltó okok egész hálózata húzódik alatta.
A háborúban az a legfélelmetesebb, ha megérted az ellenséget. Megérteni - ez azt is jelenti, hogy egyszersmind megbocsátasz neki.
Szergej Vasziljevics Lukjanyenko