Megküzdéssel kapcsolatos idézetek
(1308)
Gyakran a gond és a szenvedés az életben maradás záloga, míg a túlzott nyugalom és boldogság a végzethez vezethet.
Az élet reményteljes, de ugyanakkor merész vállalkozás. Csak a merészek, a félelmüket és kétségbeesésüket leküzdők tudnak előre haladni, eredményeket elérni. Ha akarjuk, a miénk (is) a jövő.
Lehet, hogy a mi bajunk nem több, mint csepp a tengerben, de ez a miénk.
Murphy törvénye nem kőbe vésett tudomány. Csak egy fickó találta ki, hogy értelmet adhasson egy pocsék napnak. Csak azért, mert a dolgok rosszra fordultak, az még nem jelenti azt, hogy kicsúszott az irányítás a kezeid közül. Rajtunk áll, hogy fogjunk mindent, ami elromolhat és jóvá tegyük őket. Vagy legalább megpróbáljuk.
A vívódásnak is több szintje van. Gyötrődés, tétovázás, gyűlölködés, szívünkre hallgatás.
A kivárás (...) mindig a legjobb és talán az egyetlen lehetőség arra, hogy sértetlenül megússzuk, amint a nehéz idők elfolynak mellettünk.
A világ megbillen, de az ember kénytelen alkalmazkodni, legyőzni az akadályokat, és ugyanúgy eljátszani a dalt, mint mindenki más.
Minden lelki eredetű probléma megoldható, átkeretezhető vagy felülírható, de ha nem veszünk azokról tudomást, és mindig csak a szőnyeg alá söpörjük ezeket a problémákat, akkor egyszer csak azt vesszük észre, hogy már nem tudunk közlekedni, akkora a rendetlenség. Az elkerülés, az elfojtás soha nem megoldás.
A gyászoló a kezdet kezdetétől ösztönösen menekülni akar onnan, ahol a dolog történt - de ha enged ennek az ösztönnek, az a legtöbb esetben rendkívül károsnak bizonyul, mert fölöttébb kétes értékű luxus az, ha az ember lemond a megváltozott valósággal való szembenézésről.
Mindig jönnek az életben dolgok, amiket még akkor is meg kell tenni, ha biztosan tudod, hogy az eredmény csúnya, fájdalmas vagy megalázó lesz, akár mindhárom egyszerre.
Az emberek nem kiszolgáltatottak misztikus erőknek, hanem problémáik java részét maguk okozzák, ezért meg is tudják oldani azokat.
A megszállás mindenkit megfosztott a mindennapi élet sok-sok fűszerétől, és egy olyan valóság csapdájába ejtett, amelyben kizárólag az alapvető dolgok számítanak, és azok aztán le is csapolják az ember energiájának, idejének, pénzének és gondolatainak java részét.