Megküzdéssel kapcsolatos idézetek
(1167)
Vannak csapások - főleg, amelyek az esküvő előtti hónapban sújtanak le -, amiket gondolkodás nélkül a később feldolgozandó sokkhatások polcára kell tenni.
Ha tudok másoknak segíteni, abból én is erőt merítek. Ha viszont állandóan a magam szerencsétlenségével foglalkoznék, ellepne az önsajnálat, nem jutnék túl a nehéz időszakokon.
A kiválóság nem örökletes. A minőség nem veled született. Csak akkor lehetsz a legjobb, ha a legjobbakkal veszed fel a versenyt.
Nagyon igaz, hogy mi magunk vagyunk bajaink fő oka, ez azonban cseppet sem segít rajtunk: szembe kell néznünk velük.
Ha egy pici dolgot megpöckölsz, az le tud rombolni mindent. Egy csikktől le tud égni az erdő. És bár a föld felperzselődése egyfelől pusztulás, magában hordozza az újrakezdés lehetőségét is, hiszen utána újult erővel sarjad újra az élet.
A kérdés mindig úgy szól, hogy miként kezelsz egy reménytelennek tűnő helyzetet: vagy beletörődsz a körülményekbe, vagy nem hagyod magad, és csak azért is megtalálod a megoldást!
Mindig érdemes küzdeni, mert az igazság, lehet, hogy időnként hosszabb, kacskaringósabb utat bejárva, de előbb-utóbb mindig győzedelmeskedik.
A jó harcos a pillanatban él, ám belelát a jövőbe. Minél jobb a harcos, annál távolabb lát.
Mi más lehetne a küzdelem, mint előadás? (...) Minden nagy tetthez szemtanúk kellenek.
Aki nem él át kudarcot, az nem is harcol. Aki próbálkozik, kudarcot vall, próbálkozik, kudarcot vall... ő az igazi újító, ő az igazi győztes.