Megküzdéssel kapcsolatos idézetek
(1276)
A sírkövemre azt kellene felírni: "megpróbálta". Még az se akarom, hogy "mindent megpróbált", mert sose lehet mindent megpróbálni. De "megpróbálta".
Tapasztalatom szerint egy hajótörött legnagyobb hibája, ha túl sokban reménykedik és túl keveset tesz. A túlélés lényege, hogy közvetlen, pillanatnyi dolgokra koncentráljunk. Tétlen reménykedéssel várakozni annyi, mintha az ember ábrándozásba veszejtené az életét.
Érdemes a világot, a világ történéseit, dolgait két nagy csoportra osztani (...): az egyik az, amire van befolyásunk, azzal foglalkozom, a másik meg, amire nincs befolyásom, azzal meg nem foglalkozom. Végtelenül szimpla ez a séma, de beválik.
Nagyon különbözőek vagyunk, és mindenki másképp viseli azt a zsákot, amit kap az élettől. Nem minden fogyatékosnak könnyű megbirkóznia a saját adottságaival, ahogy szemmel láthatóan ép embereknek sem könnyű megbirkózni a saját életükkel.
Semmi sem bosszant fel úgy, mint amikor valaki félvállról veszi a dolgokat. Ha ez az, amit szeret csinálni, akkor csinálja teljes odaadással.
Sokan élik úgy az életüket, hogy azt hiszik, nincs elég idejük, lehetőségük, képességük vagy erejük ahhoz, hogy teljes életet éljenek. De ez óriási tévedés! Minden ember kézhez kapja mindazt, amire csak szüksége lehet a saját hegye megmászásához!
Ne feledjétek, hogy nem az idő oldja meg a dolgokat, hanem az, hogy mit kezdtek a nektek rendelt idővel!
Mindig vannak az életben olyan emberek, akik szívesen ártanának neked. Szeretnének megfélemlíteni. Kellemetlen helyzetbe hozni. Nyomást gyakorolni, hogy döntést hozz, még mielőtt ismernéd az összes tényt. Elérni, hogy ne a saját fejed után menj, hanem úgy gondolkodj és cselekedj, ahogy ők akarják. Szóval, a kérdés az, hogy hagyod-e ezt.
Az első lépés: ne hagyjuk, hogy az akadályok legyűrjenek, elbátortalanítsanak vagy kibillentsenek bennünket. Ez olyasmi, amire kevesen képesek. De miután úrrá lettünk az érzelmeinken és képesek vagyunk objektív szemmel látni, valamint szilárdan állni a lábunkon, lehetségessé válik a következő lépés: a mentális fordulat, amelynek révén nem az akadályt látjuk, hanem a benne rejlő lehetőséget.
Egyikünknek sincs más lehetősége, mint kifáradni vagy eltunyulni. Én a kifáradást választom.
Ha új dolgokat csinál az ember, óhatatlanul akadályokkal fog szembesülni. Egy új út magától értetődő módon járatlan. Csakis kitartással és időráfordítással taposhatjuk ki magunknak, hogy előrejussunk rajta.
Mi a vereség? Nem más, mint tanulás: nem más, mint az első lépés valami jobb felé.
Keserű az uborka? Dobjátok ki.
Tüskebokor van az úton? Kerüljétek meg.
Mindössze ennyit kell tudnotok.