Megküzdéssel kapcsolatos idézetek
(1450)
Sokan túlmisztifikáljuk a kérdést, hogy a stressz, az aggodalom, a különféle félelmek micsoda monstrumként magasodnak felettünk. Azonban mi emeltük fel őket ilyen magaslatokba, és ha rajtunk múlt, a megoldás is sok esetben a kezünkben lesz.
Bármilyen kegyetlen dolgokon mentem is át, nem hihetem azt, hogy nem jön több kihívás, hogy mostantól már minden könnyen fog menni. Mindig jön egy újabb hegy, amit meg kell másznom. Aztán még egy és a következő. Egy újabb álom, ami rengeteg kitartást és akaratot igényel. Ezt már tudom, mert az élet ilyen. Folyamatos körforgás. Hullámvölgyek. Néha lent, aztán fent.
Bajaidhoz az a tudat a legfontosabb támasz, hogy már ennél nehezebb helyzeteket is sikerült túlélned.
A legtöbb ember azért nem lesz soha igazán sikeres - bár minden képessége meglenne hozzá -, mert nem képes kemény lenni önmagával. Figyelem! Nem az van, hogy az emberek szenvedni nem képesek... az emberek rengeteget szenvednek, és viszonylag jól tűrik. Nem képesek tudatosan vállalt, jól elbírált szenvedést önként magukra venni, a jól felfogott jövőbeli jutalom érdekében.
Az erősökön csak egy valaki diadalmaskodhatik: a halál! Minden mással szembe kell néznünk...
Erős nőnek lenni nem azt jelenti: mindig, mindenáron mindenkit le kell nyomnod. (...) Lehetsz amazon, sőt, legyél az, ha érzed magadban az elhivatottságot. Ölts páncélt, eredj a harcmezőre, győzd le Árészt, a háború istenét, mentsd meg a világot a gonosztól, állj ki az igazadért! Fantasztikus, ha meg tudod tenni, vagy legalább megpróbálni. De, az isten szerelmére, nem kell, hogy mindig, minden helyzetben a tiéd legyen az utolsó szó, a leghangosabban csattanó poén, a legokosabb érv. Ne érts félre, nem azt mondom, hogy játszd el a gyámolításra szoruló, klasszikus "gyenge nőt", csak azért, hogy a férfiak férfiasabbnak érezhessék magukat melletted. Egyszerűen csak merj veszíteni néha, aztán hagyd, hogy bekötözzék a sebeidet.
Amikor egy sor megfigyelés eredménye kérlelhetetlenül olyan következtetésre vezet, amit nem akarunk elfogadni, gyakran elkezdjük újraértelmezni. Az igazi problémával való foglalkozás így későbbre halasztódik.
Utólag minden kreatív ötlet logikusnak tűnik, különben nem tartanánk értékesnek. Őrült gondolat maradna - legalábbis addig, amíg a régi paradigmákban gondolkodunk. Mivel az ilyen ötletek visszatekintve "logikusak", mindig azt képzeljük, hogy pusztán logikai úton, kreativitás nélkül is el lehetne jutni hozzájuk. Ez egy meglehetősen elterjedt tévhit.
Általában túl könnyen megelégszünk az első megoldással. Ahhoz, hogy tovább gondolkodjunk, el kell hinnünk, hogy sokszor van jobb vagy egyszerűbb megoldás is.
Ha egy problémára találunk egy megoldást, annyira boldogok vagyunk, hogy el sem tudjuk képzelni, létezhet annál "jobb" vagy "egyszerűbb" megoldás is. Megvan a "válasz", ez nekünk bőven elég. Már lépünk is tovább a következő problémára. Lehet, hogy ez az emberi természetből következik, de az is lehet, hogy iskoláskorunk csökevénye, amikor egyetlen lehetséges megoldás volt, és ha ezt megtaláltuk, mehettünk tovább. A valóság azonban sajnos bonyolultabb, mint a tankönyvekben található feladatok.
Az első felmerülő ötlet általában nem túl érdekes, az abból levezetett második és harmadik elgondolás azonban már használható lehet.
Túl merevek vagyunk. Aki rugalmasan gondolkodik, az nem panaszkodik, hanem gondolkodik és cselekszik, alkalmazkodik.
Ha bölcsebbé válva és megerősödve állunk talpra egy-egy kudarc után, az azt is jelenti, hogy megbizonyosodtunk saját túlélési képességünkről.