Dalszöveg részletek a megküzdésről
(63)
Hosszú évek óta számoljuk a percet.
Ennyi elég volt, tegyünk végre rendet!
Szembefordulunk, megküzdünk az árral,
leszámolunk ma minden hazugsággal.
Rakjunk egy nagy tüzet, és hagyjuk porig égni!
Ha van miért meghalni, van értelme élni.
Holnaptól a világ a nevünket kiáltja,
hősöket szül majd a bátrak éjszakája.
Nap fénye, világosságot,
Hold fénye, teljességet,
Víz színe, tisztaságot,
Csillagok, fényességet
Adjatok, adjatok, adjatok!
Rád vár az óra, rád vár a perc,
Az utolsó próba: a mindenre képes, édes perc!
Kezdet és vég -, így együtt szép!
Tetté vált szándék - mért tennéd másképp - mért vársz még?!
Ez lesz az óra - Sorsváltozás!
Vagy most, vagy soha:
Mindegy, hogy csoda vár, vagy más!
Félned nem kell! - ez a végső határ -
Mégsem volt légvár! Itt állsz a célnál!
Megtennéd százszor - Így van jól!
Kit álma űz, kit vágya kerget,
Ki egybe fűz, ezernyi tervet,
Az voltam én,
Ma nincsen álmom,
Ma győzni kell és bármi áron.
A világ csak ámít, hazug szavak,
és az a titka, hogy ne hagyd magad,
mert az, ami számít, a te fegyvered,
hogy a szíved tiszta, és helyén az eszed.
A sors megkóstol, rántsd meg a vállad,
ha jön a kísértés, csak mutasd a hátad!
Nem számít, hova visz ez az út el,
a sötét felhőket az égről fújd el,
poros utakon és ösvények mentén
ha nem mennék, az nem is én lennék.
Hógolyó, soha nem lesz belőled lavina,
tőled nincs veszélyben senki ablaka.
Hógolyó, ahogyan te most kinézel,
azt a kort már nem éred meg soha.
Lábamra sár ragadt, súlya földre húz,
számomra nem maradt másik kiút.
Könny, vér és veríték új harcra hív,
holtnak hitt testünkben dobban a szív.
Ne sírjon a szád, ha követ dobnak rád,
Tornyot építs a kövekből, erődöt a lelkedből.
Lételem a küzdelem, siker és bukás,
Az éjszakában tudod meg, milyen a ragyogás.
Mikor sötétben jársz, te csak keresed a békét,
A célt, és mindenki támad ezért, de ne félj!
Mint 16 tonna fekete szén,
Húz le a kéz, mi a vállamhoz ér,
De megígértem magamnak, hogy kitörök én,
és nem török be, emlékszel, testvér!
A hited mikor elhagy és nincsen remény,
De el kellett esned, hogy bajnok legyél!
Mélyből a csúcsra oly nehéz, tán egy élet is kevés még...
Csúcsról a mélybe egy pillanat, csak egy rossz mozdulat elég...
Este, mint mindennap, karcokat mélyít,
mi a lelkedben itt maradt.
Meg sem gyógyul, de újra ugyanúgy,
mosollyal vívod meg a háborút.