Idézetek Mikulásra
(49)
Csokit kap a jó gyerek,
Ám aki rossz volt, nem nevet:
Virgácsot kap a krampusztól
Sok finomság helyett.
A Mikulás aranyos, közvetlen,
adogat csokikat önzetlen.
A gyerekek azért is éljenzik,
mer` a Mikulás sohase vérengzik.
- Honnan jöttél, Télapó?
- Hóországból, hol a hó
hegyvastagnyi takaró,
a tenger meg hat akó.
Feneketlen zsákom mélyin
citrom-narancs is akad,
osszátok szét gerezdenként,
veszekedni nem szabad!
Természetesen létezik a Mikulás. Csak arról van szó, hogy senki sem tudja egyedül megcsinálni azt a munkát, ami rá hárul. Ezért van az, hogy mindenki Mikulás. Én is, te is.
Mit tudunk a Mikulásról? Látja, hogy mikor alszol. Tudja, hogy mikor vagy ébren. Még azt is tudja, hogy jó voltál vagy rossz. Tuti, hogy a titkosszolgálatnál dolgozik.
Nem hinni a Mikulásban? Ennyi erővel akár azt is mondhatnád, hogy nincsenek tündérek!
Ablakokban csizma ásít,
itt egy cipő, ott egy másik.
(...)
A Mikulás mindent tud,
lesz, akinek virgács jut!
Morcos felhő hinti pelyhét,
estére már mély a hó.
Zúgó szélnek fittyet hányva
útnak indul Télapó.
A kicsi Jézuska nagyon szereti a jó gyerekeket, de csak esténkint száll le a földre, a mikor ti már alusztok. Aztán mi lenne, ha ő kérdezne meg minden gyereket: jó vagy-e, rossz-e? Mind azt felelné: jó. Hej, hiszen ha úgy volna, barátom! De sok rossz gyerek van ám a világon! És azoknak is épenúgy hozzon ajándékot, mint a jóknak? Na szólj, igazság volna ez?
Te vagy a Mikulás. Az igazi. Aki nem csak egy napon érkezik, nem csak egy napon ad. Hanem mindig. Aki pontosan ismer, és mindig azt adja, amit kell. Amire szükségem van. Nem kell levelet írnom, nem kell kérnem. Adod. Mert figyelsz rám. És te jobban tudod, mikor mire van szükségem, mint én.