Idézetek a mindennapokról
(1815)
A megszokás, a természetesség az, ami megmérgezi a hétköznapokat. Ha természetes valakinek, hogy könnyedén felszáll a buszra, vagy feljut lift nélkül az emeletre, már nem is értékeli. Hisz minden nap átéli.
Nézd, fent, a háztetőn ott
Neked táncol a Hold,
Lenéznek rád a fénylő
Csillagok,
A sötét folyóparton
Álmos, nagy béka ül,
Hangtalan suhan egy kismadár,
Látod, ő is hazarepül.
Könnyű álmot hozzon az éj,
Altasd el, hűs dunai szél,
Aludj el,
Kisember,
Aludj el!
Az élet legegyszerűbb igaz élményei közé tartozik az, amikor kávé kortyolgatása közben az asztalra feltett lábbal kifelé merengünk az ablakon.
Kelőben a hajnal, új nap
Készül hőségre, csöndre. Kint a tengeren a hajnali szél
Fodrozva siklik. Itt vagyok,
Vagy ott, vagy másutt. Kezdetemben.
A főzés divat, stresszoldás, a kreativitás kiélése, szexi tevékenység, ezek így mind együtt.
Nem lehet mindenre gondolni, mindenre vigyázni a különlegesen nehéz helyzetekben. Valamire nem jut figyelem, ami máskor természetes lenne, és akkor megtörténik a baj.
A tapasztalatról beszélek. Arról a valutáról, amely mindig tartja az értékét. Melynek görbéje hajthatatlanul kúszik felfele a közértékek tőzsdéjén. Igen, a tapasztalat lekerekíti a vágyak éles sarkait, csökkenti a remény repülésének magasságát, viszont megnyugtat.
Két hete nem esett... Micsoda nyár!
A bőr ragad, a vászon összefonnyad,
rohad minden puhán, mint egy kiolvadt
mélyhűtőben. A metszett cseh pohár-
készlet a Vasedény kirakatában,
ahogy nagy tűkkel dobálja a nap,
mint hajnali fejfájás, hasogat.
Az aszfalt szürke kelttészta. A lábam
folyékony kőbe süllyed, menten elnyel,
azt hittem.
Már augusztus megint, az ég
napszúrást ontó tompa gyöngyház.
(...)
Vattacukor hőség az utcán, minden
áttetsző, olvadékony.
Fagylalt folyik, hideg gyöngycseppek
égnek izzadt bőrön, ingek tapadnak.
Sötét udvar kútjából a tévéfilm
hangjai, mert nyitva minden ablak.
A langyos, emberi,
szobányi univerzum: villanyfény, ágynemű,
zsebkendők, rossz végén hernyót eresztő
fogkrémes tubus... harmadnapos
áztatólében harisnyahínár; a koszlott
frottírköpenyben a test, áramtalanítva, a meghitt
gyógyfürdő-meleg: fullasztó volt, de biztos;
nyugalmas, bár unalmas. Belátható bajok, családias,
menetrendszerű gyöngéd nyavalyák.
Jó dolog az izgalom, jó dolog haladni a korral, de ennek, azt gondolom, hogy nem valami ellen kéne menni, hanem a hagyományos ételek mellett kellene párhuzamosan léteznie a modern dolgoknak.
A főzést - a motorversenyzéshez vagy a zongorázáshoz hasonlóan - mindenki meg tudja tanulni értékelhető szinten. Érzék és tehetség csak akkor kell, ha kiemelkedőt akarunk alkotni.
Michelin-csillagot csak őstehetségek kapnak, de ahhoz, hogy elkápráztasd a családod a konyhában, nem kell semmi más, csak elhatározás.