Idézetek a mindennapokról
(1793)
Szürreális érzés ennyire fáradtnak lenni - szinte mint egy számítógépes játék. Ott is vagy, meg nem is.
A főzés nekem jóga. Olyan, mintha jógáznék. Van egy fröccs, a zene, és csak arra figyelek, és van indokom arra, hogy ne gondolkozzak. (...) A kajára figyelek, mert hogyha nem figyelsz két percig, megsértődik, és rossz lesz, ízetlen, odaég. Figyelni kell a kajára, és utána abból is egy odaadható ajándék lesz.
Amikor olyan ruhát viselek, ami nem feltétlenül a komfortzónámba tartozó viselet, akkor az számomra kihívás és kaland. Egyszerre zavarba hoz, de ugyanakkor felszabadít, hogy íme, lehetnék ilyen is.
A főzés puha ügy: megérteni, hogyan működik az anyag, a fizika, a kémia, mi hogyan keveredik, alakul át, ölt új formát. Olvasni róla, próbálgatni, alaptudást megszerezni, aztán lehet kísérletezni.
Autóval mindent lehet, menni, amerre a szem ellát, határon, országon, kontinensen át. A modern városi ember autóember: beleszületik és belenő, autó hozza-viszi, kórházba be és onnan ki, bölcsibe, oviba, suliba, edzésre és partira, nyaralni, telelni, tavasszal, ősszel kirándulni; alig lehet majd szabadulni tőle.
Az Uber igencsak ellentmondásos: van, ahol életet ment, mert nem kell állásba menni és kis befektetéssel lehet jó minőségű munkát vállalni, másutt kizsákmányol, hiszen nincs társadalombiztosítás, fizetett szabadság, pihenőidő, amennyit megy, annyit fizet. Az Uber ellen összefog a konzervatív felső közép, mert félti a kéznél lévő taxiját, amit ártámogatással kiáraz a piacról; és a baloldal, mert félti a megszerzett munkajogbiztonságot és -védelmet, ami a kiszolgáltatott alkalmazottaknak jár; közben aki használja, szereti, mert olcsó és kényelmes.
Vannak azok az ételek - a feleségem meg ne hallja -, amelyek jobbak iparian; ez a kézművesség átka, az az íz nem lesz meg soha: keményítő, cukor, tojásporból készülő majonéz, vessetek a mókusok elé, mindent tudok, mégis.
Hogy mi számít fine diningnak, azt nehéz megállapítani, kicsit úgy van vele az egyszeri fogyasztó, hogy ahol drágán adnak nagy tányéron kis adagokat, az biztosan ebbe a kategóriába tartozik, főleg, ha a séf kezében van egy csipesz, a pincér pedig fehér kesztyűben közelít az asztalához.
Lazul a világ, színházba sem ünneplőben járnak már az emberek, globálisan rövidülnek a nadrágok, és sajnálatos módon ez a tendencia inkább a férfiakat érinti.
Néha (...) a legjobb, ha mindenki bolondnak néz (...). Hihetetlen dolgokat megúszhatsz így.
Amikor az ember öregszik, amikor mind közelebb kerül a halálhoz, egyre fogynak a vágyai. Minden nap szép - gyönyörűen lehámlik róla valami. Így aztán egyre kevesebb a keserűsége, bánata. Egyre kevesebb csalódás éri. Nem lesz igénytelenebb, csak az apróságoknak jobban tud örülni. Észrevesz olyan dolgokat, amikre korábban nemigen figyelt, mert a munkája, a családja, az örökös rohanás, a pénzkeresés, egyszóval az élet miatt nem jutott rá ideje és figyelme. S egyszerre csak kinyílik előtte a világ.
Megvilágosodás előtt vágj fát és hordj vizet. Megvilágosodás után vágj fát és hordj vizet.