Idézetek a mindennapokról
(1775)
Az ember minden baja abból származik, hogy nem tud megülni otthon, a foteljében. Kilép, találkozik a szomszédjával, összevitatkoznak a telekhatáron, kész a háború. Ránéz a szomszéd nejére, az visszakacsint, kész a házasságtörés. A boltban becsapják öt petákkal, az igazság és rend épülete összeomlik. Egy tolvaj szeme megakad rajta, nicsak, milyen jól öltözött fickó, hazáig követi, előjegyzésbe veszi az utcát, házszámot, kész a rablótámadás. Megeshet, hogy a baj lakcímünkre érkezik, menetrend szerint árvíz, tűzvész, cunami. betegség formájában, de jobbára rásegítünk nyüzsgésünkkel, életmódunkkal, minden óvatlan lépésünkkel.
Forgók. Ami életveszélyes és hánytatós, azt nem akarják kikapcsolni. Ami minimális élvezetet okoz a legkisebbeknek, azt egy perc után leállítják.
Meg kell becsülni a jó mesterembert, mert egyre kevesebb van belőlük. Nem érnek rá azonnal, őket nem lehet csak úgy leakasztani, ezt meg kell értened, ha odáig fajul a helyzet, hogy mestert kell hívnod. A te ügyed, a te kis csip-csup ügyed még várhat azért, ezt te is és a mester is jól tudjátok. A mester talán egy kicsit jobban tudja, tartja is magát ehhez. Nem most kezdődtek a gondok, na ugye! Ha már három hete tart ez az áldatlan állapot, akkor simán kibírsz még pár hetet, hónapot. Szedd össze magad!
Terített asztaloknál dőlnek el a világ legjelentéktelenebb és legjelentősebb kérdései.
Akkor nevezünk valamit élőlénynek, ha eszik, lélegzik, szaporodik és növekszik. A kutyák élnek, a kövek nem. A fák élnek, a műanyag nem. Ha csak ezt a definíciót nézzük, a tűz nagyon is él. A fától a húsig mindent megeszik, és a hamut üríti maga után, levegőt lélegzik, mint az emberek. Oxigént szív be, kormot fúj ki. A tűz növekszik, és terjeszkedik, új tüzeket alkot. Olajat iszik, hamut ürít, küzd a területéért, szeret és gyűlöl. Néha, ahogy figyelem, hogy vánszorognak át az emberek a mindennapokon, úgy érzem, a tűz sokkal inkább él, mint mi - fényesebb forróbb, és biztosabb magában. Tudja, hova tart. A tűz nem nyugszik, a tűz nem fogad el semmit, a tűz nem csak úgy "elvan". A tűz cselekszik. A tűz él.
Éjszaka (...) a fájdalom, amely egész nap ott rejtőzött, végre teljes erejében kibontakozhat. Ez okozza azt is, amikor hajnali kettőkor nyitott szemmel bámuljuk a plafont, és valamiért pont ekkor bánunk meg minden múltbéli hibát, és ekkor aggódunk már jó előre minden jövőbeni tettünk miatt. A sötétség teszi.
Az ember néha nem is érzi, mennyire kimerült, csak akkor veszi észre, amikor a körülmények megengedik, hogy erre is odafigyeljen.
A romantikus filmek mind ott érnek véget, hogy a szerelmesek örök hűséget esküsznek egymásnak. A dalok, a versek, a könyvek döntő többsége is a szerelemről szól. És ez így van jól. De - ha közhely is - az élet mégiscsak ott kezdődik, ahol a romantikus filmek véget érnek. Hogy akarnék-e filmet nézni az életről? (...) Van nekem saját életem, minek nézném meg a tévében is?
Látod, az élet
elcsendesedett!
Zörögnek az úton
fáradt szekerek,
már messze zörögnek,
mert száll a sötét...
Aludjál, álmodj,
ez a csönd a tiéd!
A csillagos égbolt végtelen szépségét csodálni kiváló ellenszer a földi élet kicsinyes, gyötrő gondjaira.
A martini olyan, mint egy veszélyes lány: szépen ki van csinosítva, és ránézésre maga az ártatlanság, de belül titkokat őrizget, és tudja, mikor jön el a megfelelő pillanat.
Vannak napok, amelyekről nem lehet mit mondani. Ilyen az élet, a napok eltűnnek, elfelejtődnek, átrobognak a testen, és újabb időrétegeket hagynak maguk után.