Idézetek a mindennapokról
(1802)
A civilizáció végső eredménye az, ha sikerül értelemmel megtöltenünk a szabadidőnket.
Vannak napok, amikor előre tudjuk, hogy fontos dolgok történnek majd velünk, és mégis, a fontos napok jobbára meglepetésszerűen köszöntenek ránk.
Azt hiszem, sokat számít az íz élvezete szempontjából, ha tudjuk, hogyan állították elő az alapanyagot. Ha tudjuk, hogy az alapanyag létrehozása megfelelő módon történt, az ízét is jobban tudjuk élvezni, mert nem kell szégyellni magunkat, miközben eszünk.
Ha egy állapot vagy egy probléma túlságosan megnövekszik, az emberek úgy szoktak védekezni ellene, hogy kiverik a fejükből. De azért belül megmarad, összekeveredik egy csomó egyébbel, ami már ott volt, és az egyvelegből rosszkedv születik, és rossz közérzet, bűntudat és kényszer, hogy szerezzünk meg valamit, akármit, mielőtt még késő.
Senki sem kényszerít rá, hogy megegyük a szállodai reggelit, csak azért, mert benne van az árban. A könnyű gyomor jó barát, márpedig, ha úton vagyunk, jól jön a barát.
Ha túl sok ruhája van, ne dobja el, használja fel újra! Adieu a vadonatújnak, bonjour az újjávarázsolt réginek!
Látod, ez a baj a koplalással. Amellett, hogy meg tudnád enni az utastársaidat a metrón, kimarad az egész kajálós élmény. Plusz rengeteg idő szabadul fel, amivel nem tudunk mit kezdeni. Egész idő alatt arra a kajára gondolsz, amit nem eszel meg, úgyhogy kenj össze egy tányért egy kis ketchuppal, mosogasd el, és máris jobban bírod.
Nincs olyan gyerek, aki az erős paprikára meg a gusztustalan kinézetű savanyú karfiolra ne úgy nézne, mint egy ufóra.
Jó lehet egy fáról elnevezett utcában lakni, biztos sokkal jobb, mint olyanban, amit ismeretlen halottakról neveznek el.
Szürreális érzés ennyire fáradtnak lenni - szinte mint egy számítógépes játék. Ott is vagy, meg nem is.
A főzés nekem jóga. Olyan, mintha jógáznék. Van egy fröccs, a zene, és csak arra figyelek, és van indokom arra, hogy ne gondolkozzak. (...) A kajára figyelek, mert hogyha nem figyelsz két percig, megsértődik, és rossz lesz, ízetlen, odaég. Figyelni kell a kajára, és utána abból is egy odaadható ajándék lesz.
Amikor olyan ruhát viselek, ami nem feltétlenül a komfortzónámba tartozó viselet, akkor az számomra kihívás és kaland. Egyszerre zavarba hoz, de ugyanakkor felszabadít, hogy íme, lehetnék ilyen is.
A főzés puha ügy: megérteni, hogyan működik az anyag, a fizika, a kémia, mi hogyan keveredik, alakul át, ölt új formát. Olvasni róla, próbálgatni, alaptudást megszerezni, aztán lehet kísérletezni.
Autóval mindent lehet, menni, amerre a szem ellát, határon, országon, kontinensen át. A modern városi ember autóember: beleszületik és belenő, autó hozza-viszi, kórházba be és onnan ki, bölcsibe, oviba, suliba, edzésre és partira, nyaralni, telelni, tavasszal, ősszel kirándulni; alig lehet majd szabadulni tőle.