Idézetek a mindennapokról
(1912)
Szendergő fecskéknek jóccakát mondottam.
Aztán lepihentem. Ő róluk álmodtam.
Velük is ébredtem, mikor a nap felkelt.
Mind azt csicseregték: jó reggelt, jó reggelt!
Már a szép nap lenyugodott,
Egészen bealkonyodott
És setétbe vonta magát,
Adjon Isten jó éjszakát!
Száll, száll felém a csendes, édes álom,
Ereszkedik le rám aranyos szálon.
Egy pillanat, s álomba szenderedtem...
Óh, jó Atyám, őrködjél én felettem!
Én lefekszem ágyacskámba,
Fejem hajtom párnácskámra.
Három angyal fejem felett:
Egyik megőriz engemet,
Másik szememet bezárja,
Harmadik lelkemet várja. Ámen.
Minden reggel, jó Istenem,
A nevedet áldom,
Add, hogy legyen az életem
Boldog, mint egy álom.
Eszembe jutnak a városi reggelek, a hörgő autóbuszokkal, az elakadt, egymás bűzében fuldokló autókkal, a kedvetlen, ingerült tömeggel, a rosszkedvű megérkezésekkel a munkahelyekre. A karambolok, szirénázó rendőr-és mentőautók. A csőd, amit városainkban összehoztunk. A gyermekek, akiket, mint egy laboratóriumban, a szmognak támaszkodó lakásfalak között szerelmeskedtünk össze. Akik a rigót és a verebet nem tudják megkülönböztetni, s mindegyikre azt mondják, hogy madár.
Továbbra sem fogok foglalkozni olyan táblákkal, amelyek arra utasítanak, hogy megfelelő, legális helyen parkoljak le, mondjuk egy étteremnél vagy egy sporteseményen, mert tudom, hogy az a tábla annak az érdekeit szolgálja, aki kitette, nem mindenki másét. Keresek magamnak helyet a füvön vagy a kijelölt hely mellett az ajtó közelében, részben azért, mert lusta vagyok, részben meg mert szeretem, ha megúszok valami csínyt.
Ó! az eső! a langyos, lassú csöppek!
Fonalak az Idő vén orsajáról!
Az évek fájó könnyei pörögnek!
A McDonald’ s egyet jelent Amerikával. A reklámokban fenségesnek tűnik. Sóvárgunk utána. Megvesszük. Beleharapunk. Az első falat maga a mennyország. Jobb, mint képzeltük. Féltávon rájövünk, hogy talán mégsem olyan tökéletes. Néhány falattal később megállapítjuk: "hm, ez marhára nem okés". Amint elfogyott, máris hiányzik. Megyünk vissza repetázni.
A szarás fajsúlyos élmény. Van benne valami csodálatos, sőt egyenesen mélyenszántó. Meggyőződésem szerint Isten azért dolgozta ki számunkra ezt a metódust, hogy visszarántson minket a valóság talajára, és alázatra tanítson. Lehetsz bárki, ugyanúgy szarsz, mint mindenki más. Beyoncé is szokott szarni. Meg a pápa. Meg Anglia királynője. Szaráskor levetjük a látszatpózokat, az illedelmességet, megfeledkezünk vagyonról, hírnévről. Ott egyik sem számít. Szarás közben válunk önmagunk legautentikusabb verziójává. Ez az a pillanat, amikor rádöbbenünk: ez vagyok én. A legbelső énem. Pisilni lehet úgy, hogy bele sem gondolunk. Szarni nem. Néztek már bele egy csecsemő szemébe, miközben kakil? A színtiszta öntudatra ébredés tükröződik benne.
Gondoljátok részegesek ti vétketeket,
Melyekbe megbántottátok ti Istenteket,
Ill. erkölcsnek, részegségnek vessetek véget.