Idézetek a mindennapokról
(1587)
Minden óriási esemény valami aprócska egyéni szikrából borul lángba.
Vannak azok a napok, amikor a felkelés pillanatától kezdve tudod, hogy bármi, amihez hozzáérsz, el fog romlani, úgyhogy minél kevesebb dologhoz érsz hozzá, annál jobb.
Őszintén rémületbe ejtett az élet: hogy mi mindent kell megtennie egy embernek, csak hogy enni, aludni, ruházkodni tudjon. Így inkább ágyban maradtam és ittam. Mikor az ember iszik, a világ ugyanott van körülötte, de legalább egy kis időre elengedi az ember torkát.
Falun kell a sötétség, mert csak a sötétben mer forrni a bor, érni a tök, nőni a gyerek, álmodni a leány, ölelkezni a gazda. A sötétben pihennek jóízűt a kertek, fák, állatok és emberek. A kimerített kút megtelik vízzel, pirossággal a mező, és az őszi cinke még hajnal előtt elindul az erdőről, hogy téli vendégszereplését elkezdje az emberek között.
Bizonyos dolgokat az ember nem élvezhet korlátlanul életében. A labdarúgás mennyeien édes lehet; ám az, hogy valaki ténylegesen rúghatja-e a labdát, kimondottan legrútabb és legérzékenyebb ízületünkön múlik.
A motorozás összefügg a propriocepcióval: a gép folyamatosan követi a pilóta mozgását és testtartását, aminek következtében ember és motor valósággal eggyé olvad. Megbonthatatlan egységgé válnak, éppen úgy, mint amikor lovagol az ember. Egy autó sosem képes ennyire az ember részévé válni.
...aztán nyúltam
az üvegért
nem voltam
gyenge
éppen hogy
erős:
ahogy megittam
azt a nagyszerű
kortyot
aztán letettem
az üveget:
mindenki
másképp
kerekedik felül
az életen.
Vannak pillanatok, amikor olyan epikus eseményeket lát az ember, hogy el sem tudja helyezni őket az univerzumban vagy a napok megszokott menetében. És még rosszabb, amikor újra és újra előfordulnak ilyen események, egyre nagyobb léptékben, és nem tudjuk őket hova tenni. Ez zavaró, mert ahányszor alkalmazkodna az ember, megint történik valami, és ha ez így folytatódik, akkor lesz valami köznapian grandiózus abban a skálában, amelyen bizonyos események az elítélendőn vagy megítélendőn kívül esnek, az elszörnyedésen vagy a csodálaton, vagy akár a történelmen.
Lehet, hogy túlgondolom pszichológiailag, de ha valaki ingben jár dolgozni, akkor egyúttal ki is fejezi vele a munkájához való komolyabb hozzáállását. De ez mindenféle külalakra, így egy irodára is igaz: ha igényes környezetbe járhatnak a kollégáink nap mint nap dolgozni, az meglátszik a moráljukon is.
Hogy az emberek odafigyeljenek, ma már nem elég megveregetni a vállukat, oda kell csapni a nagy kalapáccsal. Akkor végre komolyan odafigyelnek.
Minden bolond képes szembenézni egy krízissel; a mindennapi élet az, ami felőrli az energiánkat.