Idézetek a mindennapokról
(1698)
Időnként tudatosan lépek ki abból a látvány- és zajszennyezésből, ami nap mint nap, óráról órára ér bennünket a civilizációban. Terhelt világban élünk, szinte alig akad tiszta pillanat, amikor önmagunk lehetünk.
Extrém lusta ember vagyok - ha lenne valaki, aki mindent megtesz helyettem, szerintem egyáltalán semmit se csinálnék.
Csöndes a hó, az éj hava ez már, tudom.
Hullj, ez istentelen nehéz életet född el,
halk szirma-hullató rejtélyes liliom.
Porhavat zudít
a fergeteg,
minden utat, ösvényt
eltemet.
Útközben a friss szél
elaludt;
hó lepi az erdőt,
a falut.
Szergej Alekszandrovics Jeszenyin
Hótól fehér az út,
halottak a faluk;
a sok kristályos nagy kopár fa,
és a didergő fák sora
úgy áll fehér cukorba mártva.
Belepte már a malmot a fehér moha
s olyan, akárcsak egy kelepce
és készen áll prédára lesve;
lenn a viharban reszkető
kolostor és a háztető
november óta küzd az estbe;
s a hó csak hull, hull, hullong csendesen
a végtelen, kopárbús tereken.
Minden éjjel egy sereg virág
költözik az ablak üvegére,
könnyű indák, álombéli fák,
szirmok, ágak, levelek fehére.
Egyszerűen nincs kedvem időt tölteni olyasminek a törölgetésével, aminek semmi funkciója nincs. Az élet túl rövid ehhez.
Mindig az a legjobb pillanat, mielőtt történni fog valami. Mint amikor a férfit várod, akit szeretsz, vagy mikor épp kibontasz egy ajándékot.
Budapest az életre tökéletesen alkalmatlan. Ha csak kimegyünk az utcára, már egy csomó stresszhelyzet ér. Problémát jelent eljutni A-ból B-be, és akkor ez csak az életnek egy kis szegmense.
Sajnos ma már a közönségnek is elveszett az a belső érzéke, hogy átadja magát egy meg nem tagadható folyamatnak, mert "érteni" akarja, amit látott, zavarja, ha nem tudja, mit és miért kellene élveznie. És ez az élet más területeire is igaz: mindent "érteni" akarunk, mert elveszítettük a kapcsolatot a valóság mélyebb tartalmaival, és azt hisszük, hogy intellektuális magyarázatok által kerülünk majd közelebb ezekhez.