Idézetek a mindennapokról
(1734)
Mindig jobb is pálcikával, kis csipetekben enni, és nem mohón falni az ételt, ezért is Kínára alkalmazható a legjobban Darwin törvénye a túlélésről: ha nem tudod, hogyan kell pálcikával enni, hogyan kell a családi kondérból kiszedni vele a neked járó adagot, akkor éhezni fogsz.
Megegyem a tojást? Sajnálom. Abból lesz a csibe. Megegyem a csibét? Sajnálom. Abból lesz a tyúk. Megegyem a tyúkot? Sajnálom. Ő tojja a tojást.
A legjobb ötleteink nem ülve, hanem állva vagy - sőt: még inkább - séta közben támadnak.
Minden élelmiszervásárlás szavazás is egyben. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a mi egyéni, kis cselekedeteink nem számítanak, hogy egyetlen étkezésen semmi sem múlik. Ám minden fogásnak, minden egyes falatnak saját előélete van, ahogyan termelték vagy nevelték, ahogy betakarították. A vásárlásaink, a szavazataink szabják meg az előttünk álló utat.
Az (...) igazán tökéletes kis pillanatokat a való életben csak akkor kapod meg, ha te magad figyelsz fel rájuk, ha fejben elvégzel minden bonyolult kameramozgást meg vágási műveletet, méghozzá többnyire pontosan azokban a másodpercekben, amikor megtörténik a dolog. És még ha ez mind sikerül is, az, aki éppen veled van, szinte soha nem ugyanúgy érzékeli ugyanazt a pillanatot, mint te - közben képtelenség elmagyarázni, utána meg már vége.
Ha jól szórakozom, azt szeretem. Azt nem szeretem, ha ki van adva, hogy itt az ideje a szórakozásnak.
A kialvatlanságnak egyébként egyetlenegy előnye van. De az most nem jut eszembe, mert iszonyúan álmos vagyok.
A házimunka (...) nem szorgalmi feladat, amiért piros pontot osztogatnak. Nem áldozat, nem érdem, de nem is lehetőség, pláne nem öröm, hanem kötelesség. És mi férfiasabb, mint hiszti nélkül eleget tenni a kötelességünknek...?
Ne törődj a téged ért támadásokkal, és ne is válaszolj rájuk; egy idő után maguktól abbamaradnak.
Az ész majd visszatérhet, ha szükség lesz rá; a képzelet is visszajöhet, ha szükség lesz rá. Jelenleg a test van soron, a test pedig azt mondja, vacsora.
Ahogyan minden hányásban van répa, úgy minden böfögésben van fokhagyma. Attól tökéletesen függetlenül, hogy előzőleg mit evett az ember.
Nem kell félni a változástól, de nem kell feltétlenül üdvözölni sem, ha nincs mit veszítenünk. A változás tulajdonképpen maga az élet. Az egyetlen állandóság, amit ismerek: a változás.
Mindennap harcolunk a hullámok ellen, néha veszítünk, néha nyerünk. Néha a hullámok pontosan tudják, hová kell mennünk, és néha a hullámok a köveknek löknek.