Idézetek a mindennapokról
(1951)
A késés önző szokás, amit unalmas emberek vesznek fel, hogy izgalmas személyiséget kölcsönözzenek maguknak, mert túl lusták inkább egy hangszert a kezükbe venni.
A főzés az ember legkreatívabb tevékenysége. (...) A legesztétikusabb. Minden más művészetet áthatja az anyagiasság. A főzés végeredménye azonban rendkívül múlékony és egyedi. Ez az a művészet, amely kizárólag önmaga kedvéért létezik.
A főzéshez türelem és precizitás szükségeltetik, akárcsak a többi háztartási teendőhöz.
Azt azért nem mondanám, hogy erősebbek vagyunk, de mi, falusiak, sokkal több erőt használunk a boldoguláshoz, mint a városiak.
Ha valaki a szokásosnál többet eszik egy falattal, nem érzi, hogy több volna; ha kevesebbet eszik egy falattal, nem érzi, hogy kevés volna.
Nem sok olyan dolog történhet velünk a nap során, amit egy kis csoki ne tudna megjavítani.
Képtelen vagyok abbahagyni az evést. Eszem, mert boldogtalan vagyok, és boldogtalan vagyok, mert eszem. Ördögi kör.
Nem hiszek a tiszta udvar koncepciójában. Azt szeretem, ha a gyakran használt kerti szerszámok, edények, mindenféle fontos holmi áttekinthetően állnak az udvaron, hogy amikor szükségem van rájuk, megtaláljam őket egy pillanat alatt.
Amikor ébren fekszünk, nagyon könnyen belekerülhetünk egy olyan gondolatspirálba, amely arról szól, hogy nem alszunk: miért nem tudunk aludni, hogyan hat ez ránk, és az összes kapcsolódó érzelem, amit ezek a gondolatok létrehoznak. Segíthet, ha el tudunk szakadni az érzéstől, hogy tennünk kell valamit azért, hogy el tudjunk aludni, és helyette megéljük azt, ami van - ebben a pillanatban az ébrenlétet.
Vannak bizonyos dolgok az életben, ha nem is túl sok, amelyek tényleg hatásos, bevált gyógyírt jelentenek az esős napokra meg a magányra. Ilyen gyógyír a rejtvény is. Mindenkinek meg kell oldania a maga rejtvényét.