Munkával kapcsolatos idézetek
(1001)
Több ezer évnyi elmélyült gondolkodás, amely alatt a történelem legokosabb emberei az élet nagy kérdéseire keresték a választ, azt eredményezte, hogy az élet kisebb kérdéseiben is elbizonytalanodtak. Miben áll pontosan a "jó élet"? Miért fontos állandóan csinálni valamit? Ki döntött úgy, hogy a munka a leghatékonyabb mércéje egy ember értékének? Valóban ez lenne a kulcs az értelmes élethez? Ha ez a földi létezés az egyetlen, ami rendelkezésünkre áll, nem kellene keményebben igyekeznünk, hogy jobban érezzük magunkat, amíg tart?
Nem elég, ha van munkám, elengedhetetlen, hogy szeressem is azt, amit csinálok, és éltessen a tettvágy meg a hivatástudat, mert életünk egy jó nagy részét a munkahelyünkön töltjük.
Édesapámnak nagyon egyszerű volt az életfelfogása: a semmiért cserébe nem kapsz semmit. Mindent ki kell érdemelni munkával, kitartással és becsületességgel.
Kétféle építőipari szaki van: a megtestesült apátia és a drámai hős. Az előbbi szent egykedvűséggel dolgozgat, és nem tudják kizökkenteni az olyasféle apróságok, hogy mondjuk, rádől a ház. Az utóbbi számára viszont még egy izzócsere is felér egy királydráma csúcspontjával.
Sohase becsültem valami sokra a szeszes italból merített ihletet. Sőt, babonás meggyőződésem szerint bármilyen mesterséges élénkítés befolyásolja az ember éleslátását munka közben.
A legtöbb komoly dolog olyan, mint a házépítés - egyedül nem megy. Össze kell hozzá gyűjteni egy csapatot olyan emberekből, akik elkötelezettek a projekt sikere mellett. Ezért, ha valamit érdemben el akarsz érni, meg kell találnod a módját, hogy rávegyél másokat arra, hogy támogassák erőfeszítéseidet.
Gyermekeinket igen egyszerű okból szeretjük: mi nemzettük őket, második énünket látjuk bennük. Bár vannak sokkal nemesebb és figyelemreméltóbb szülötteink is: lelkünk gyermekei, szellemi mivoltunk, tudásunk, énünk nemesebb felének teremtményei. Ezek a mieink igazán: apjuk és szülőanyjuk vagyunk egy személyben. Drágábban fizettünk érettük, de több örömöt is hoznak majd, ha valóban érdemes ivadékaink. A testünkből fakadt gyermekek érdeméhez kevéske közünk van; alig több, mint az életre hozásukhoz. De amazoknak minden baja és jutalma a miénk. Azok tükröznek valójában - nem emezek.
Szabj a vagyonszerzésbe határt! S ahogyan vagyonod nő,
egyre kevésbé félj a szegénységtől, sose gürcölj
már, amikor megvan, mire csak vágytál.