Munkával kapcsolatos idézetek
(840)
"A munka az élet sója" - így mondja Arany János. Természetesen a túlsózott ételt senki sem szereti. Ha a munkánkat helyesen osztjuk be, mindig elkerülhetjük a hajszát.
Hiszek benne, hogy az önálló munka is legfőképpen egy jó csapatban teljesedhet ki, tehát elengedhetetlen egy kellően biztató, egymást támogató és mégis ösztönzően kritikus, ugyanakkor előremutató és kreatív közeg.
Olyan embereknek dolgozni, akiktől hasfájásod lesz, olyan, mint pénzért házasodni. Minden körülmények között szörnyű ötlet, ám akkor kifejezetten idióta dolog, amikor az ember már eleve gazdag.
Nincs annál ostobább dolog, mint olyan tevékenységet végezni, amely bár sok pénzt hoz a konyhára, de szinte semmi örömet sem okoz. Főleg akkor, ha ezt a sok pénzt élmények helyett tárgyakba fekteted.
Az egyre közeledő idegösszeroppanás egyik tünete az, hogy azt hisszük, hogy saját munkánk rettentően fontos.
A kalózkodás letűnt, de az indítóoka, úgy látszik, megmaradt. (...) Valamit semmiért. Vagyont munka nélkül.
Adj hat órát egy fa kivágására, és az első négyet a fejsze élezésével fogom tölteni.
Ahhoz, hogy eredeti munkát végezz, nem feltétlenül kell olyasmit tudnod, amit senki más nem tud. Csak az kell hozzá, hogy olyasmiben higgy, amiben csak néhányan hisznek.
Az alkalmazotti lét a rabszolgaság modern formája. Emlékezzünk rá, hogy a vállalat nem az a hely, ahol az ember kiteljesítheti önmagát (ha így lenne, észrevettük volna). A havonta esedékes fizetésedért dolgozol, barátom.
Soha nem a munkád minősége alapján fognak megítélni; sokkal fontosabb, hogy mennyire tudsz igazodni a vállalati viselkedési normákhoz. Minél többet használod a hivatali bikkfanyelvet, annál inkább csapattagnak tekintenek.
Sosem szabadna vezetőnek kinevezni olyan embert, aki a beosztottjainak a hibáit tartja szem előtt, nem pedig az erősségeit. Mert az az ember, aki arra figyel, hogy mit nem tudnak a munkatársai, nem fogja észrevenni azt, hogy miben igazán jók.