Idézetek a művészetről
(1667)
A szépművészetekben, de sok más dologban is, csak azt tudja az ember jól, amit nem tanult.
Nehezen megy az, hogy a művésznek boldog legyen a házasélete. Mert a művészet mindig szebb a legszebb asszonynál is s még a legszerényebb asszony sem tűr meg maga mellett egy ilyen vetélytársat.
A nagy művészek arany láncra fűzött, értékes drágakövekhez hasonlítanak. Az arany lánc - a művészi hagyomány, mely amellett, hogy megengedi, hogy minden művész a maga hatáskörében szabadon alkosson, alkotásait vonatkozásba és összhangba hozza kortársának, elődének és utódának az alkotásaival.
Bármily nagy legyen is egyetlen ember lángelméje, csak egy kis részlettel, egy kis kővel járulhat hozzá a művészet épületéhez.
A művészet égő érzést, lángoló fantáziát kíván, amely, mint a csillagos éjszaka csak öntudatunk éjében, a gondolat távollétében ragyog.
A kritikusok a más holmijából élnek s nem bírnának meglenni azok nélkül, akiket lerántanak.
Semmijük sincs a modern kritikusoknak, ami őket feljogosítaná a műtárgyak megbírálására, csupán a maguk választotta mesterség.
Mindaz, ami tudomány: megtanulható, s így tanítható is. A művészet, mely ott kezdődik, ahol a tudománynak vége, nem tanulható meg.
Ha valaki igazán a nagyvilág javára kívánna megbírálgatni egy remekművet vagy művészi cselekedeteket, annak voltaképpen sorra meg kellene oldania ugyanazokat a feladatokat s szemléltetve kellene demonstrálnia, hogy tulajdonképpen miként kellett volna azt a művet megcsinálni.