Idézetek a művészetről
(1583)
Vannak komédiások, vannak virtuózok és vannak művészek. A komédiások az alakoskodók, a virtuózok az átalakítók, a művészek az alakítók. A komédiás utánoz, a virtuóz játszik, a művész él.
A színész csak azt hitetheti el a közönséggel, amiben ő maga hisz - néha még azt sem.
Vannak darabok, amelyek csak egyszer sikerülnek, és vannak mások, amelyek sokszor buknak meg. Vannak darabok, amelyek tetszenek, és vannak olyanok, amelyek vonzanak. Mert nem mindig azok tetszenek, amelyek vonzanak, és nem mindig azok vonzanak, amelyek tetszenek.
A szerepekkel a színészek gyakran úgy vannak, mint az emberek a feleségükkel. Kívánják a másét.
A legtöbb színház műsorát ezzel lehet jellemezni: véletlen siker és váratlan bukás.
A legkitűnőbb komikusok mindig azok voltak, akik óriási fájdalommal játszották végig a komikus szerepeiket, s folyton arra gondoltak, hogy velük milyen igazságtalanság történik. A közönség tudniillik legjobban ezeken a fájdalmakon mulatott.
A művész mind megértő, márpedig az életben a legfontosabb a megértés; talán a festőművészek vidámsága is ezen alapszik, tudniillik a megértésnek van komoly és van vidám fajtája, és még senki sem döntötte el, hogy igazából melyik az előbbrevaló. A legmegfelelőbb talán mégis a harmadikfajta: a nyugodt megértés.
Azt hiszed, valaha is létrejött élvezetes mű anélkül, hogy alkotója a gonosztevő és a tébolyult életébe belekóstolt volna?
A munka órái, az alkotás gyönyörűségei után a fáradt művész is eseng valami ellentétest, akár az isteni hetedik nyugovó nap legyen is az, akár a sátán pokoli cécója, csakhogy érzékeinek munkájával ellensúlyozhassa tehetségének munkáját.
Az emberi életet általában, például a barátaim, ismerőseim életét is bizonyos értelemben műalkotásként próbálom szemlélni. (...) Az életforma maga is művészi eszköz és egyben megoldás, amivel az ember alakítja a maga világát. Persze ebbe minden beleértendő, a táplálékszerzéstől a táplálék-konzerválásig, azaz az életfenntartó technológiáktól a közösségi magatartás mechanizmusaiig, szóval az összes elképzelhető vonatkozás együttese. Ez az igazi műremek.
A modern festők olyan mintázatokat, alakzatokat láttak vagy sejtettek meg, amelyeket sokszor évtizedek múlva produkáltak a modern műszerek, s amelyekben a természet jelenségeinek egy-egy lényegi vonása jelenik meg, persze áttételesen. Ez nem miszticizmus, abban én nem hiszek (...) - arról van szó, hogy a művész a maga érzékeny idegrendszerén keresztül feldolgozza a környezet, a mai emberi lét minden behatását, és műveiben tükröződik a huszadik század harmadik harmadának, a tudományos-technikai forradalomnak egész légköre, ellentmondások, remények és rettenetek, amiben ma az emberiség él...