Idézetek a művészetről
(1823)
Gyakran azok a filmek kötnek le a leginkább, amikben lényegében semmi sem történik. Amiknek a történetét egy mondatban össze lehet foglalni, és körülbelül annyira fordulatosak, mint egy golfmérkőzés. Általában ezeket a lassan csordogáló, gyakran egészen banális cselekményű darabokat szokás a "művészfilm" dobozába pakolni, abból a feltételezésből kiindulva, hogy amiben nem nagyon történik semmi, az már eleve művészet. Pedig számtalan ilyen művészfilm vall csúfos kudarcot, és válik valóban unalmassá - a fordulatosság és a csavaros sztori felszámolása az egyik legkockázatosabb mutatvány a filmkészítésben.
A reneszánsz művészei azt vallották, hogy az ember számára az ember a legfontosabb. Mindamellett más figyelemre méltó dolgok is vannak a világon.
Egy munka akkor működik, ha képes hatással lenni és megváltoztatni a megszokott dolgokat, az a legjobb, ha utána képesek vagyunk máshogy nézni azt, amit látunk, vagy meglátni valamit, amit addig nem is vettünk észre.
Bármely hivatásban vagy művészetben igen ritka jelenség a valódi magasztosság.
Ötletet az ötletre irányuló erős vágyakozás szül; az állandó akarás révén az agy figyelőtoronnyá válik, mely szakadatlanul kutatja a képzeletet megmozgató eseményeket.
Minden művész és "műalkotó", anyai típusú ember így érez: az élet minden szakaszában, amelyeket egy-egy mű zár le, azt hiszik, hogy már magánál a célnál vannak, készen arra, hogy türelmesen nézzenek szembe a halállal, ezt érezvén: "megérettünk rá". Mindez nem a fáradtság jele, inkább egy bizonyos langy, őszi napsütés hatása, amelyet mindig hátrahagy alkotójában a mű maga és a mű megérlelődése.
Ha a művész elképzelt egy világot, és őszintén hisz is benne, a megvalósítás meggyőző lesz, függetlenül attól, hogy ez a világ milyen elemekből áll össze.
Kötve hiszem, hogy a színészetet meg lehet tanulni. Láttam rendkívüli értelmi képességű embereket, akiknek beletört ebbe a bicskájuk, és láttam sült bolondot egészen jól játszani. A színjátszáshoz elsősorban érzésre van szükség.
A jól megírt történet mindig teret enged annak, aki fogyasztja. Elég részletesnek kell lennie ahhoz, hogy az elbeszélés meggyőző legyen, de annyira nem, hogy kiszorítsa a közönséget. A jól megírt regény, zenemű és más műalkotás teret enged az olvasónak, a hallgatónak és a nézőnek, hogy fantáziájával töltse ki a réseket.
A színházért nem elég forrón rajongani; rajongani kell a színésznek önmagáért is, és hinnie kell magában.
Jobban szeretem a múzsák ölelgetéséből világra jött gyermekeimet, mint a feleségem öléből valókat.
A szépség odakint volt, mindenhol. A művészet nem megragadta, hanem részt vett benne.