Idézetek a művészetről
(1396)
Minden megnyilatkozásunk a személyiség titkos jegyeit viseli. Ilyen például a művészi alkotás is.
Egyetlen műalkotás készül az egész világon, amiben az emberi lét próbálja tükrözni magát, múltban, jelenben - és, ami a legnehezebb, igen, a jövőben is...
A színész számára nincs műfaj. Ez csak a közönség számára létezik. A művésznek "csupán" szerepe van.
Nem tudom, hogy van-e egyáltalán visszavonulás a színészetben. A színházban ugyanis van gyerekszerep, fiatal szerep, középkorú és öreg szerep. Végtelen a lehetőség.
Az kell, hogy a színház érzelmet váltson ki. Ehhez viszont bele kell halni a szerepbe. Mindegyikbe.
Hogy a közönség mikor nevet vagy mikor sír, az nem rám tartozik. Mindig a szerepet kell eljátszani, a többi a nézők dolga.
A közönség együtt: zseni. Egyenként mindenki ugyanolyan lüke, mint én vagyok. De együtt nagyon pontos, és igen jó az arányérzéke.
A festmény nem olyan, mint a lemez vagy a könyv, a festőművész nem a legnagyobb eladott példányszámból szerzi a vagyonát. Sőt épp az ellenkezője történik, és erre épül az egész rendszer. Egy festmény akkor ér többet, ha a többi kevesebbet, vagy éppen semmit sem ér. Ha szabad a vásár, ha műbírálók, iskolák, galériák versenyeznek egymással, elvileg minden a legnagyobb rendben zajlik.
Az alkotói munka (ha valóban önálló alkotásról és nem valamiféle utánérzésről vagy szolgai másolatról van szó) mindig azt jelenti, hogy az ember magából merít, magából ad valamit; saját élményeit, gondolatait, érzelmeit fogalmazza meg, létrehozva egy művet, amely aztán önálló életre kel, sikert vagy kudarcot hozva alkotójának. Aki valódi elhivatottságot érez a művészi alkotáshoz, annak nyitott szemmel kell járnia a világban, átérezve a többi ember életének gondját-baját, felismerve a dolgok közötti összefüggéseket, keresve a megoldásokat, amelyek a haladást szolgálják.
A közönség csak azt jegyzi, aki színpadon van, aki élő alakja a zenének. A múltból nem lehet megélni.
Azoknak az embereknek nem érdemes koncertet adni, akikről pontosan tudom, hogy úgy mennek el a műsor végén, ahogy jöttek; semmi sem változott bennük, semmit sem fogadtak be abból, amit jól-rosszul, valamilyen formában elmondunk nekik.
A színház akkor jó, ha mindig az egzisztenciája forog kockán. Ha valamennyi tagja, a portás, a sminkmester vagy a takarítónő is vásárra viszi a bőrét. A színészet háló nélküli artistamutatvány.