Idézetek a művészetről
(1218)
Akkor komikus valami, ha azt tiszta szívvel, őszintén és mélyről jövően csináljuk. Ha elmókázom, kevésbé hat.
Legyünk megértők a fiatal írókkal, akik mindaddig fiatal írók maradnak, amíg a helyüket keresik a társadalomban, általános érvényűnek tartják a közérzetüket, jogosaknak az igényeiket, és megváltoztathatónak a világot. S ha a viselkedésüket olykor barátságtalannak érezzük, elég, ha megsúgunk nekik egy titkot: ne tévessze meg őket, hogy a látásunk megromlott, a járásunk lassú, és a hangunk öreges. Ez csupán a látszat. Mi is mindannyian fiatal írók vagyunk.
A művészet értékeit nem lehet előre racionálisan megtervezni, mint a mérnöki konstrukció esetében. Éppen a jó, a szép keresése és meghatározása folyamatában válik a társadalom fontos kommunikációs tervévé, ahol egy-egy nemzedék keresi és találja meg identitását, az élete értelmét. A művészettel az ember megélheti azt a vágyát, hogy a valóság mellett új világot teremtsen, de alkotásai nem taszítják káoszba a társadalmat.
Egy kis szerep megnőhet a színpadon (mint ahogy egy látszólag nagy szerep is összemehet...); a színházban bármi megtörténhet.
A kép nem belőlem áll, hanem abból a párbeszédből, amit az univerzummal folytatok, meg az anyaggal, miközben létrehozom. Tehát ha elég jó az a parabola, az a vevőberendezés, akkor elég sok hullámot be tud gyűjteni a mindenségből. Ez egy prizma.
Egy nagy mű létrejövéséhez két feltétel együttléte okvetetlenül szükséges: egyik a tudás öntudata, másik az ihlet önkívülete. Külön-külön mindegyik kevés.
Mikor van egy művészeti alkotás befejezve? Ha már nem beszél olyasmit, ami fölösleges.
A jó rendező olyan, mint egy idegenvezető, kézen fog és elvezet egy számomra ismeretlen tájra...
A kreativitás sem más, mint új összefüggések létesítése a külvilágból érkező információk alapján. Ezek az új gondolatok képezik a művészet, a tudomány és a technika új vívmányainak alapját.
Egy festmény nem csupán festékből áll. Olyan alkotás, amelyben tetten érhető a művész agya, technikai tudása és érzelmei, és túl ezeken arra szolgál, hogy elmeséljen nekünk valamit, miközben a mi agyunkból is érzelmeket vált ki. A festékből így lesz szépség, így válthat ki belőlünk csodálatot vagy éppen megdöbbenést. A festéket a művész tölti meg élettel, az élmény pedig a befogadóval folytatott kommunikáció révén jön létre.
Agyunk egy kreativitásgép, művészeti szabadságunk alapja, és az a hely, ahol a művészet észlelése, kiválasztása és reprezentációja történik.
A művészek az agy létező rendszereit és mechanizmusait manipulálják, hogy esztétikai tapasztalatokat adjanak át.