Idézetek a nemzetekről
(298)
Ha már bevándorlók, legyenek kínaiak. A magyarok szeretik a kínaiakat. Enni adnak nekünk, ha kevés pénzért gyors ebédre, vacsorára vágyunk; bármikor kapunk náluk csípős levest, ha másnaposak vagyunk; olcsó árut kínálnak szűkölködő honfitársaink pénztárcájához szabva a diszkontjaikban; kimasszírozzák a hexensusszunkat, lenyírják a körmünket; és ki tudja, mit tartalmazó teakeveréket mixelnek, ha már nem jutottunk be a közgyógyellátásba. Mit ne szeressünk a kínaiakon?
A jövő térképén Magyarország helyén egy fehér folt lesz, ezzel a felírással: Ez Magyarország volt, de elsikkasztották.
Amerika csak azoknak a szerencséseknek demokrácia, akik amerikaiak. Mindenki más szemében csak egy diktátor.
Magyarként akkor értjük meg igazán a helyünket a világban, ha nem csak a nálunk gazdagabb és sikeresebb, de a nálunk szegényebb és szerencsétlenebb országok közül is megismerünk párat.
Vannak dolgok az ég alatt, amelyek ennek az országnak egyszerűen nem mennek. Amíg például a magyarok - közhelyszerűen szólva - általában hagyományosan jók a matematikában, a költészetben és a vízilabdában, addig akad néhány dolog, amelyekben - hogy őszinték legyünk - valósággal csapnivalók. A legrosszabb az, hogy ez utóbbiakról ők maguk nem is gondolják, hogy mennyire rosszul megy nekik. A politikacsinálásban például a magyarok évszázadok óta látványosan pocsékul teljesítenek.
A magyar történelmet ismerni és vállalni kell. De talán lehet belőle tanulni is.
Nehéz dolog a nemzetközi politika. Nem sok helye van benne a magasztos eszményeknek, és a pragmatizmus jeges szorításában gyakran be kell érni az elérhető szövetségesekkel, nem pedig olyanokkal, akiket az ember szívesen választana. De a rengeteg probléma, amelybe időről időre újra belefutunk, elkerülhető lenne, ha nem feledkeznénk meg arról, hogy az ellenségünk ellensége rendszerint ugyanolyan gazember, mint maga az ellenség.
Az anyaföldből való kimetszés, az idegenben-lét, az emigráció = kasztráció. Az idegenbe szakadt magyar = kísértet-magyar, aki magyarságát nem tiszta jelenlétként, hanem fantomfájdalomként, vagyis honvágyként tudja megélni, miközben a bensőségesség, a meghittség és az intimitás csak virtuális formában adódik számára. Az emigrációs trauma Skype vagy Viber segítségével történő orvoslása a Réti-festmény melankóliáját termeli újra digitális keretek között, csak itt már két virtualitás néz szembe egymással, mert a haza fogságában élők ugyancsak kísértetté válnak, hiszen az organikus jelenlét immár egyik fél számára sem hozzáférhető.
A legtöbb tagállamot illetően minél nagyobbak a belső problémák és minél inkább alulteljesítenek a nemzeti kormányok a válságkezelésben, annál intenzívebb az Unióra való áthárítás és vádaskodás.