Idézetek a nemzetekről
(277)
Nincs tipikus magyar. Aki fehér, az sem feltétlenül Árpád oldalán lépett be a Kárpát-medencébe. A magyarság szerintem olyan kérdés, ami belül dől el. Az az ember, aki Magyarországon járja végig az iskolarendszer összes lépcsőfokát, és még magyarnak is érzi magát, az lehet hupikék színű, akkor is magyar. Mert annak érzi magát, magyar az identitása.
Ezeréves írott történelmünk sorozatos vereségek átvészelésének iszonyúan egyszerű históriája. Mindig van egy tatárjárás, de valahogy túléljük. A magyar népnek (...) nemzeti vallása a történelem: a megpróbáltatások mindent kibíró elviselésének a történelme. Fejünk zúg a sorscsapásoktól, de szívünk csordultig van a büszkeséggel, hogy mégse pusztult ki nemzetünk.
A nemzet nem feltétlenül közös beszélt nyelvet vagy anyanyelvet jelent, hanem inkább szolidaritást. A szolidaritás minden közösségben a tagok szoros kapcsolatában nyilvánul meg, és a szolidaritás kétségtelenül legerősebb, de nem egyedüli eszköze a nyelv. Vannak más lehetőségek is, amelyek versengenek a közös nyelven alapuló önazonossággal, és akár ki is olthatják azt: a vallás, a kultúra, a történelem.
Mondanánk-e, hogy a tengerben a delfin magányos, mert ő nem hal? Nyilván nem. Az életvitel, az élőhely, a feladatok ellátása legalább olyan fontos (ha nem fontosabb), mint a származás.
Hol vagytok ősi hír, magyar dicsőség?
Magas világtok hova bujdosott?
Egünkről olyan rég letűnt, s azóta
Sötétben élünk, mint elátkozott.
Árpád vezér, Szent István és Szent László,
Látjátok, hogy halványodik a zászló?
Mátyás, Bethlen, Bocskay és Rákóczi,
Dicsőség és szabadságnak oszlopi.
A múlt fényét hozzátok a jelenbe,
Reményt támasztani sajgó szívekbe.
Szabadságharcunk letűnt napvilága,
Te vakító nap a század delén,
Nem pazaroltad sugarad hiába,
Bár vak sötétbe halt az égi fény,
Eszméiden nem győzött az enyészet,
Örökbe hagytad halhatatlan részed`,
Fényeddel fényt hint késő századokra
A tizenhárom vértanú alakja.
Nem lehet úgy tekinteni egy országra, hogy csak pénzügyi mutatókat nézünk, hanem ott sorsokról van szó, és a sorsok az egyének történetei.
Egy országról sokkal többet elmond az a tény, hogy hány későbbi, Nobel-díjat elnyerő polgára halt meg otthon, mint az, hogy hány született a határai között.
Minden fajta írók, költők, publicisták,
Tárjátok fel gyorsan nemzetünknek múltját.
E gyönyörű képet másoljátok úgy le,
Hogy a hitvány jelen megdöbbenjen tőle.
Hirdessük, kiáltsuk ki a nagyvilágba:
Hogy a magyar nemzet nem sűlyedhet sírba!
A nép genetikai összetétele, a nyelve és a neve nem szükségszerűen jön egy helyről. Az a naiv elképzelés, hogy egy magát magyarnak nevező, magyarul beszélő népcsoport letelepedett a Kárpát-medencében, s ma mindegyikünk tőlük származik, nem állja meg a helyét.
Katona vagyok én, önkéntes katona,
Nem kell már szerető, se szőke, se barna!
Nem oszthatom én meg senkivel szerelmem,
Szerelmet, hűséget, hazámnak esküdtem.
A márciusi fellángolás (...) bölcsője volt a magyar alkotmánynak s éppen ezért sírig tartó kötelessége minden magyar embernek, hogy a szabadság ébredésének emlékét, mely csodálatosan összeesik a tavasz ébredésével, minden évben kegyelettel megülje. Csak igy érhetjük el, hogy az utódok soha szem elől ne téveszthessék dicső őseik érdemeit.
Két szárnya van a magyar nemzetnek, mellyel a magasba emelkedik. Az egyik igenis a szabadság kultusza, a szabadelvű eszmék követése, de a másik a nemzeti öntudat és a nemzeti érzések felébredése.