Idézetek a nemzetekről
(233)
Szeretem az embert. Szeretek benne mindent, ami szép, jó és nemes. Ezt egyformán megtalálja minden fajban, minden népben. De sajnos, az ellenkezőjét is.
Amikor egy világ összedől, a sors a lét vagy nemlét kérdését tárja a nemzet elé. Erre a kérdésre tisztán és világosan kell felelni. Akarunk-e élni s hogyan, milyen legyen az a világ, amelyet építeni akarunk? Kitérni a válasz elől vagy halogatni a feleletet nem lehet, mert ez egyértelmű volna az életről való lemondással.
Néhány nacionalista abban bízik, hogy a világ sok zárt, de barátságos erődítményből áll. Minden nemzeti erődítmény megőrzi majd a saját érdekeit és identitását, de az erődök ennek ellenére képesek lesznek békésen kereskedni és együttműködni. Nem lesz bevándorlás, multikulturalizmus, globális elit - ahogy globális háború sem. A probléma ezzel az elképzeléssel az, hogy a védett erődök ritkán barátságosak. A múltban minden próbálkozás, amely felosztotta volna a világot jól elválasztott nemzetekre, háborúba és népirtásba torkollt.
Oroszország egy rejtvénybe csomagolt találós kérdés egy titok belsejébe rejtve, (...) de talán van hozzá kulcs is. A kulcs az orosz nemzeti érdek.
Ha valaki megütné a főnyereményt a lottón és körülnézne, hogy melyik országot vegye meg magának, az ingatlanügynök elsőként az Amerikai Egyesült Államokat ajánlaná. (...) A környék nagyszerű, a kilátás csodálatos, van néhány egészen káprázatos vízi látványosság, a közlekedési kapcsolatok kitűnőek, és a szomszédok? Hát, azok remek népség, igazán nincs velük semmi baj. Ha ezt az életteret részekre osztjuk fel, mindjárt jelentősen csökken az értéke, különösen, ha a bérlők nem ugyanazt a nyelvet beszélik, és más-más pénznemben fizetik a bérleti díjakat - de mint egy családnak való otthon, nos, jobbat kívánni sem lehet.
Isten különös gondot visel a részegekre, a gyerekekre és az Egyesült Államokra.
Az európaiak a paradicsomban élnek, de ha kilépnek a hatalom világába, többé már nem szabad a paradicsom szabályai szerint cselekedniük.
Amikor végül megindulunk a csillagok felé, a kihívások olyan hatalmasak lesznek, hogy talán már nem oroszokként, amerikaiakként vagy kínaiakként, hanem az egész emberiség képviselőiként fogunk útra kelni. Addig azonban - noha a Föld gravitációját már legyőztük - még foglyai vagyunk saját gondolkodásmódunknak, a másik iránti gyanakvásunknak és az erőforrásokért való versengés szellemének. Még nagyon sokat kell fejlődnünk és alakulnunk.
Én kimondok mindent, nincs cenzúra,
A népem mellett élve vagy halva,
Elmondtam százszor, nem leszek szolga,
Nem állok be a sorba.
Addig vagyunk magyarok, amíg magyarul beszélünk, magyarul gondolkodunk, magyarul tanulunk.