Idézetek a nemzetekről
(304)
Ahhoz a szent tollhoz, amellyel a magyar történelem íródik, csak az nyúljon hozzá és csak annak van joga ahhoz is, hogy nemzetének fájdalmas igazságokat mondjon a szemébe, aki mélységesen szereti ezt a bűneiben és hibáiban is nagyszerű népet.
Azt mondják, a legjobb módja annak, hogy egy franciát rábírjunk valamire, az, ha megtiltjuk neki.
Mondhatni, a régi ország az alkotásaiban él tovább, valahogy úgy, ahogy a szüleim bennem élnek tovább.
Nem várok (...) a magam számára sem örökkévalóságot, sem jó helyet a paradicsomban, mint a vallásos hivők. Az én emberi önzésem egyszerűen a népemhez kapcsolódik. Ha van örökkévalóság, s abból csak egy morzsát megkaparinthat végtelen önzésem a magam számára, hát csak a népemtől kaphatja meg. Ha élhetek a halálom után, mint mindenki szeretné, csak a népemben élhetek.
Csak boldog gyermekből lehet boldog felnőtt, s csak ezekből lehet boldog ország.
Ha igaz, hogy magyarokkal mindenhol találkozhat az ember a földkerekségen, éppúgy elmondhatjuk, hogy országunk olykor a világ közepe: igazi gyűjtőmedencéje az idelátogató vagy innen elszármazott nemzetközi hírességeknek.
Ha már bevándorlók, legyenek kínaiak. A magyarok szeretik a kínaiakat. Enni adnak nekünk, ha kevés pénzért gyors ebédre, vacsorára vágyunk; bármikor kapunk náluk csípős levest, ha másnaposak vagyunk; olcsó árut kínálnak szűkölködő honfitársaink pénztárcájához szabva a diszkontjaikban; kimasszírozzák a hexensusszunkat, lenyírják a körmünket; és ki tudja, mit tartalmazó teakeveréket mixelnek, ha már nem jutottunk be a közgyógyellátásba. Mit ne szeressünk a kínaiakon?
A jövő térképén Magyarország helyén egy fehér folt lesz, ezzel a felírással: Ez Magyarország volt, de elsikkasztották.
Amerika csak azoknak a szerencséseknek demokrácia, akik amerikaiak. Mindenki más szemében csak egy diktátor.
Magyarként akkor értjük meg igazán a helyünket a világban, ha nem csak a nálunk gazdagabb és sikeresebb, de a nálunk szegényebb és szerencsétlenebb országok közül is megismerünk párat.
Vannak dolgok az ég alatt, amelyek ennek az országnak egyszerűen nem mennek. Amíg például a magyarok - közhelyszerűen szólva - általában hagyományosan jók a matematikában, a költészetben és a vízilabdában, addig akad néhány dolog, amelyekben - hogy őszinték legyünk - valósággal csapnivalók. A legrosszabb az, hogy ez utóbbiakról ők maguk nem is gondolják, hogy mennyire rosszul megy nekik. A politikacsinálásban például a magyarok évszázadok óta látványosan pocsékul teljesítenek.
A magyar történelmet ismerni és vállalni kell. De talán lehet belőle tanulni is.
Nehéz dolog a nemzetközi politika. Nem sok helye van benne a magasztos eszményeknek, és a pragmatizmus jeges szorításában gyakran be kell érni az elérhető szövetségesekkel, nem pedig olyanokkal, akiket az ember szívesen választana. De a rengeteg probléma, amelybe időről időre újra belefutunk, elkerülhető lenne, ha nem feledkeznénk meg arról, hogy az ellenségünk ellensége rendszerint ugyanolyan gazember, mint maga az ellenség.