Idézetek a nemzetekről
(207)
Isten áldj meg, magyar vagyok,
Ha nem látod, hát bekaphatod,
De nem elég, tudod, a jó magyar szív,
A rossz magyar jól keres, a jó magyar szív.
A nemzet egy ideál. A szebbik fajtából. Az anyanyelv a legfontosabb benne, elvégre az teszi lehetővé, hogy nevükön nevezzük az érzéseinket. S ha már nevük van, és a nyelv megszólal, elmondhatjuk a jányoknak, hogy mennyire szeretjük őket. Ez a lényeg, komáim! Beszélgetünk, megértjük egymást. Ha finomítod ezt a kincset, az csiszolja a lelkedet is, hogy ne karcolja össze Isten csodálatos világát. Kár lenne érte.
Mégis csak több azért a nyelvnél a nemzet. Szokások, hagyományok, közösen megnyert vagy elvesztett csaták, közös emlékezet és közös célok. Minden nemzet fiai ugyanúgy születnek, de másképpen köszöntik az újszülöttet, ugyanúgy szeretnek, de másképpen házasodnak, mind meg is halnak, de más szertartással temetkeznek. Ezek a szokások nagyon erősek. Ha valakitől elveszik őket, mi marad neki? Semmi!
A nemzet a legnagyszerűbb fogalom, amit az ember ki tudott találni, hogy mögé suvassza a hatalmi törekvéseit. Ha én hideg számításból a magam oldalára akarok állítani tömegeket, nem mondhatom, hogy tessék szíves lenni engem támogatni, mert olyan jólesne uralkodni rajtatok. De ha ügyesen kisajátítom a nemzet fogalmát, és megfűszerezem némi félelemmel meg büszkeséggel, mindjárt érezni, hogy felélénkül a tömeg. És láss csodát, a birkák követni fognak.
A nemzetek olyanok, akár a kalmárok. A költség-haszon elv alapján kötnek vagy bontanak fel szövetségeket.
Én egyetlen olyan dolgot látok, ami jelenleg csakis és kizárólag Európára jellemző: az a gondolat, hogy a háború elkerülhető azzal, ha sokkal jobban ki merjük szolgáltatni magunkat egymásnak annál, mint amennyire valaha is el tudtuk képzelni, hogy ki merhetjük.
Minden nemzetben nagy erő szendereg, de szendereg csak, és a pallérozás serkenti fel.
Ha egy ország törvényeit a helyzete alakítja, akkor annak az országnak nincsenek törvényei és hamarosan megszűnik országnak lenni.
Minden emberi háládatosság között Hazánknak, Nemzetünknek tartozunk mindenek felett több jóval.
Az ország határait nem lehet bővíteni politikailag anélkül, hogy az ember másokat el ne tiporna vagy meg ne bántana. A szellemi életben mindenki olyan nagy lehet, olyan nagyra fejlődhet, amennyit az esze elbír. Én ebben az értelemben kívánom, hogy Magyarország tartozzék a legnagyobb országok közé.
A szellemvilágban nincsenek nagy országok és kis országok, ott nincsenek országhatárok. Minden ország akkora, amennyivel hozzájárul az emberi haladáshoz, teljesen függetlenül attól, hogy a térképen mekkora terület jelöli a helyét a világban.
Csak amikor a miénktől eltérő kultúrájú emberekkel találkozunk, akkor ébredünk rá, hogy milyenek is tulajdon szokásaink, vélekedésünk.