Nőkkel kapcsolatos idézetek
(1556)
A szép nő mindig annyi aranyat ér, amennyi a súlya, de az a szép nő, aki még szeret is, az egyszerűen megfizethetetlen.
A legtöbb nő unatkozik, mert nőnek lenni unalmas. Csakis azért megyünk férjhez, hogy legyen mit csinálnunk, aztán gyerekeink lesznek, és rájövünk, hogy a többi nőnél csak egyetlen unalmasabb létezik: a kicsinyeink.
Ha lány az ember, akkor három takaros részre osztódik. (...) Vannak azok a részek, amikhez a fiúk hozzáérhetnek (...), vannak azok a részek, amikhez akkor érhetnek hozzá, ha megvolt az eljegyzés, vagy legalábbis az indítványozás, és azok a részek, amikhez csak az esküvő után érhetnek. Mindenki ismeri a térképet. De a fiúk azért próbálkoznak, mert a fiúk már csak ezt szokták tenni, mi meg nemet mondunk. A fiúk próbálkoznak, a lányok hárítanak. Ez egy ilyen tánc.
Kétféle virág létezik, amikor nőkről van szó (...). Az, amelyik elvan egy szép váza biztonságában, és az, amelyik életben marad minden körülmények között... még veszedelemben is.
A nő olyan, mint a gyöngy. (...) Néha évekig, néha egy egész életen át egy osztrigában rejtőzik. De amint egyszer napfényre kerül, gyorsan elfelejti a múltját. Amennyire rejtőzködött a múltban, annyira meg akarja magát mutatni; amennyire zárkózott volt, annyira ki akar majd nyílni. És amikor eljön ez a pillanat, már senki nem tarthatja vissza. Ő maga sem.
Könnyebb atomot felezni, vagy lerohanni egy országot, mint kitalálni, hogy mi jár a nők fejében.
A férfi azt a boldogságot élvezi, amit maga érez, az asszony csak azt, amit másnak szerez.
A nő Isten egyik legszebb csodája. Képes élettel megtölteni az üres teret, nagyon mély gödörbe lökni a férfit, de onnan egyetlen mozdulattal ki is rántani, ha kedve úgy tartja.
A nők befogadók, ezért csodálatosak. A férfiak kiadnak magukból mindent. A sérelmeiket, a tévelygéseiket spriccelik szét a világban. Ezt örökítik át új generációkra. Ezt a borzalmat a nők fogják fel, és próbálják élhetővé szelídíteni.