Nőkkel kapcsolatos idézetek
(1717)
Ha a nők megdicsérnek egy másik nőt, azáltal ők is szebbek lesznek. Ez nagyon furcsa. Egy csomószor azt gondolják a nők, hogy ha dicsérnek valakit, akkor sokkal inkább előtérbe kerül az, amit ők a saját hibájuknak gondolnak, holott pont feloldódik. Teljesen feloldódik.
Az erényeseknek mondott asszonyokat is magával sodorja olykor a vágy és szenvedély ez őrületes heve, mely akaratunk ellenére kél életre bennünk.
A nyomorgók nem beszélhetnek az ő nagy áldozataikról azoknak az asszonyoknak, akik fényűző, elegáns világban élnek. Ezek a nők olyan prizmán keresztül nézdegélik a világot, mely aranyosra fest embereket és dolgokat egyaránt. (...) Gyönyörökbe merülve, közönyösek a szerencsétlenséggel szemben. A fillér szemükben sohasem jelent milliót, de a milliót viszont könnyen fillérszámba veszik.
A fizikusok mindenféle badarságot össze-vissza fecsegnek, hogy a nő ilyen, a nő amolyan. A nő csakis az ördögbe szerelmes!
A nők már csak olyanok, hogy a tehetséges embernek mindenkor csupán hibáit látják meg, az ostobában pedig fölfedeznek minden lehető jó tulajdonságot. Mindenkor jó szívvel viseltetnek az ostobák iránt, mivelhogy ilyetén minőségükben az ő saját gyarlóságaikat legyezgetik, míg a kiváló ember jelenléte csak még szembeszökőbbekké teszi tökéletlenségeiket.
Egy úrihölgy, ha társaságban van, legyen mindig képes uralkodni magán, még ha egyébként odahaza összeomlik is.
A férfi úgy ítéli meg a nőket, aminőknek tapasztalja, a nő úgy ítéli meg a férfiakat, aminőknek képzeli.
A szerelmet nem könnyű eltitkolni. Rejtegetheted, de úgyis látszani fog, ez ilyen. Ha nem is szólsz, a szemed elárul. Ellenben a nők egészen mások, ők tudják, hogy kell titkolózni. Ha szerelmesek, nem látod rajtuk, ha nem, akkor pedig úgy tesznek. Kevés férfinak van szerencséje őszinte asszonyt találni.