Idézetek a nyelvekről
(396)
Mindenki a saját közössége kollektív tudatának szemüvegén keresztül szemléli a világot, mert a saját anyanyelve határolta be a világát.
Kétségtelen, eredetileg minden szónak van jelentése (...). A történeti fejlődés folyamán azonban a szavak gyakran változtatják jelentésüket. Néha még az is előfordul, hogy elveszítik jelentésüket anélkül, hogy újat nyernének. Ezáltal jönnek létre azután a látszatfogalmak.
Mint a futó évvel lombját kicseréli az erdő,
s hull az öregje, a vén szó éppígy hal ki, de ifjú-
módra virágzik a nemrégen született, s csupa élet.
Van egy sokkal rövidebb könyvecském, mint Arisztotelészé vagy Ovidiusé, amelyben minden tudomány benne van, és amely fölött a legcsekélyebb fáradsággal a legtökéletesebb áttekintést lehet nyerni; ez pedig az ábécé. Nem kétséges, hogy ezt vagy azt a magánhangzót ezzel meg azzal a mássalhangzóval összekapcsolva, minden kételyünkre a legmegbízhatóbb döntést kaphatjuk, birtokába juthatunk minden tudomány tanításának, minden művészet szabályának; éppen úgy, ahogy a festő is csak összekeveri a különféle színeket, amelyek külön-külön vannak a palettáján, ebből is vesz egy keveset, amabból is, és ezekből embereket, növényeket, épületeket, madarakat, halakat alkot, röviden, minden láthatót leutánoz, noha palettáján nincsenek szemek, tollak, háztetők, levelek vagy kövek.
A legművészibb fordítás során is tíz-tizenöt százalék mindig elvész a szöveg értékeiből. Az a jó fordító, aki ezzel tisztában van, és a veszteséget igyekszik élő párhuzamokkal kompenzálni.
A nyelv éppúgy bölcsebb bármelyikünk elméjénél, mint ahogyan minden egyén értelménél bölcsebb a teste, amely magától végzi sokoldalú, életfolyamatnak nevezett munkáját.
A nyelv kialakulása egyben korlátja is a gondolkodásnak, mert az adott nyelv jelentősen befolyásolja az elgondolható gondolatok természetét.
Befejezett jövő: a holnapi napon (...) nagyon szerettem volna valami jót csinálni, de már ma tudom, hogy nem fogok.
A költészetet, mint a gyógyvizeket, magánál a forrásnál kell inni; az anyanyelv forrásától távol már sokat veszít csodatevő tulajdonságaiból.
A kétnyelvűség alázatra tanít, rádöbbent, hogy nemcsak egy idegen nyelvet, de anyanyelvünket sem ismerhetjük tökéletesen.
A jövő elképzelésében (...) csak a múlt nyelvét és jelentéstartalmait használhatjuk, ez már önmagában jelentősen behatárolja a jövőbe látás mélységét.